Beczássy Judit (1888–1961) (Munkaközösség)
Beczássy Judit (1888–1961)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Beczássy Judit fiatal tanítónő Székelyudvarhelyen, amikor férjhez megy Balázs Sándor íróhoz. Budapestre költözésük után – férje biztatására – írja meg első regényét (Mari néni, 1920), amelyet dicsérettel jutalmaznak az Athenaeum regénypályázatán. A következő évi pályázatra benyújtott mű (Tóth Eszter élete és halála, 1921) már a díjat és – többek között – Kosztolányi Dezső elismerését is meghozza számára. A regény "vándorló tükör, az élet képét mutatja" – fogalmazza meg egy helyütt az írónő, s ehhez az ideáljához nemcsak elméletben, de 298a gyakorlatban is hű tud maradni. A Nyugatban megjelent meleg hangú üdvözlő kritikájában így jellemzi Kosztolányi Beczássy Judit alkotói módszerét: "Tudja, mikor kell átsiklani fontos események felett, s mikor kell részletezni valamit, ami talán jelentéktelennek rémlik. Szóval úgy munkál, mint az élet, s minden mondata egy eleven test természetes lélegzetvételéül hat."
A felszabadulás előtt összesen tizenegy regénye jelenik meg (elsősorban "fiatal leányok számára" írt könyvek); A bestia címűt folytatásokban közli az Új Idők (1925), valamint bemutatják Goncsarov Oblomovjából készült színpadi átdolgozását (Vígszínház, 1940. január 27.).
1945 után – majdnem másfél évtizedes szünetet követően – jelentkezik Rózsadomb című elbeszélésgyűjteményével (1954). A kötet novelláiban a felszabadulás utáni néhány esztendőt kísérhetjük nyomon egy olyan mikrovilág – a Rózsadomb – életének változásain keresztül, amely mintegy jelképezi egy túlérett társadalmi osztály életformáját. E történetekben éppen azokat az összeütközéseket látjuk, amelyek e csillogó, de immár tartalmatlanná vált keretek között fuldokló egykori nagypolgárság tagjai és az egészségesebb, tisztább világ hírnökeiként megjelenő dolgos, új lakók között robbannak ki. A harc kimenetele felől semmi kétségünk nem lehet. A realizmus iránti elkötelezettség szerencsétlenül ötvöződik itt az új irodalompolitikai elvárásoknak megfelelni akarással – az elbeszélésekben elszaporodnak az egysíkú karakterek, a valószerűtlen emberi kapcsolatok, a brosúraízű párbeszédek. A szólamos novellák közül föltétlenül kiemelkedik a Panoptikum című elbeszélés, amelyben egy estély szereplőiként vonulnak fel előttünk egy önmagát túlélt társadalmi rend jellegzetes típusai; már-már groteszkbe forduló haláltáncukban céltalan életformájuk teljes csődje lepleződik le.
Sikert arat korábbi kedvelt műfajához, a leányregényhez való visszatérése 1955-ben (Marika). Könyvének kis hősnője, Marosi Marika édesanyjával együtt annak a birtokosnak a házába és szolgálatába kerül, aki felelős édesapja tragikus haláláért. Marika ambíciói nem állnak meg a cselédeskedésnél: tanulni és tanítani szeretne. Céljait kezdetben úrnője és más "méltóságok" kegyeinek keresésével igyekszik elérni: a felszabadulás után kell rájönnie, hogy álmai megvalósításának léteznek becsületesebb, tisztességesebb útjai is. Az ábrázolásban a kislány magatartásának, gondolkodásának megváltozása teljesen konfliktusmentesen tükröződik; Marika jellemét kizárólag rokonszenves vonásokból mintázza meg az írónő.
1958-ban egy – népmesékhez hasonlatos – kis történeteket összegyűjtő füzetet (A szőke meg a barna királyfi) és egy újabb leányregényt (Egyszer vagyok fiatal) ad közre. Regényében ismét egy környezetéből kitörni, kiemelkedni vágyó fiatal lányhőssel találkozunk, akit a végső züllés széléről egy derék fiatalember szerelme ment meg. A helyenként – főleg az ifjúsági mozgalom ábrázolásában – sematizmusba csúszó regény eseményei inkább az írónő akarata szerint fordulnak, mintsem valami belső logikát követve.
Tizennégy éves távlat ad hitelt történelmünk egyik leggyászosabb esztendejének, az 1944-es év megelevenítésének Pincelakók című regényében (1958). A távlat 299megóvja a történelmi hűséget meghamisító szempontok érvényesítésétől, de bármely olcsó eszköz fölhasználásától is. A korabeli kritika mint irodalmunkban az ostrom első igazán őszinte, reális ábrázolását üdvözli Beczássy könyvét. "Sokan járták körül tapogatózva ezt a témát, de mélyébe még nem hatolt senki" – írja például Fábián Katalin.
A cím nem véletlenül rímel Nagy Lajos Pincenaplójára – e regény is az óvóhely kényszerű összezártságába zsúfolódó kisemberek reakcióit vizsgálja a rendkívüli élethelyzet próbatételei közepette. A budai bérház pincéjében rettegve várakozó lakók magatartása – gyakran szélsőséges érzelmek fölsistergése közben – végső soron azonos: semmiféle szolidaritásra, hősi megnyilvánulásra nem képesek; csakis saját érdekeiket, pillanatnyi biztonságukat féltik. Beczássy Judit olyan társadalmi rétegből – a kispolgárságból – választja regénye főszereplőit, amely nem alakítja a történelmet, pusztán elszenvedője, elviselője az eseményeknek. (Ez indokolhatja azt az írói alapállást is, amely bíráló szándék nélkül azonosul ezekkel a figurákkal.)
Ha más műveiben talán sokszor kicsinyesnek, fölöslegesnek látszik a mindennapi élet olyan egyszerű, megszokott tevékenységeinek aprólékos leírása, mint a főzés vagy a mosás, itt, ebben a regényben mindenképpen megtalálja helyét ez a "nőies", részletező megelevenítőképesség. Hiszen ezekben a válságos időkben valóban különös súlyt (vagy éppen súlytalanságot) kaphattak az ilyen – normális körülmények között bizonyára jelentéktelen – mozzanatok.
Utolsó regényében, amelyet kevéssel halála előtt fejezett be, saját ifjúkora emlékeihez fordul vissza (Piri, 1961). A címszereplő Bodrog Piroska nyíltszívű, jó szándékú, bár kissé elkényeztetett leánykából válik érett nővé, aki a boldog szerelemben és a mások iránti felelősséggel áthatott munkában találja meg élete értelmét. A könyv végén tanítónői hivatásáról beszél, s ez a vallomás Beczássy Judit írói alapállásáról is árulkodik, aki sosem lett hűtlen eredeti foglalkozásához, a pedagógiához: "Az orvos vagy tudós mestersége nagyszerű, de az iskolában egészen más csoda van. Az elhanyagolt, az agyonkényeztetett, az irigy, a hízelkedő, a lusta, a félénk, az erőszakos, ahány gyerek, annyiféle jó és annyiféle rossz tulajdonság. Egyiket leszoktatni valamiről, a másikat rákapatni valamire, formálni a nyersanyagot, ez az érdekes, és erről hiszem, hogy érdemes vesződség."
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
