X. SZÍN.
Hadd jőjön az Antonius követe.
– Ki az?
Fiai tanítója, Caesar!
Mutatja, mily kifosztva van, midőn
Szárnyábul ily szegény tollat szakít ki,
Kinek királyok voltak hirnöki
Csak még imént is!
Euphronius jő.
Jőjj idébb s beszélj. |
Antonius küld, így a mint vagyok.
Czéljaihoz eddig oly csekély valék,
Mint harmatcsöp myrtus-levélen, a
Tengerhe’ mérve.
Jó na. Mit hozasz? |
Mint sorsa fő-urát, úgy üdvözöl,
S kér, hagyd Egyiptom földin élnie.
Ha nem: kisebbet kér; s csak ennyit esd:
Hagyd őt lehelni ég s a föld között,
Athénben, elfeledten. – Erre kér. –
Cleopatra is nagyságodnak magát
Megadja; s esdve kéri, fiai
Számára koronáját, mely ma csak
Kegyelmeden függ.
Az Antonius |
Kérhet, remélhet; csakhogy űzze ki
Országiból bukott szerelmesét,
Vagy ott ölesse meg. Ha megteszi:
Nem kért hijába. – Ennyit izenek!
Az ég segéljen!
Vezessétek el! |
(Euphronius el.) |
Antoniustól vond el Cleopatrát,
Igérj nevünkben, a mit kér, sőt adj
Kedved szerint ahoz még többet is.
Jó szerencsében sem erős a nő,
De a nyomor a Veszta-szűzet is
Megtántorítja. Thyreus, légy ravasz.
S ha sikerül: kérj díjt; szavad nekünk
Törvény leend!
Caesar, megyek. |
Vigyázd meg, |
Külsője, minden mozdulatja mit
Mutat: jegyezd meg.
Caesar, úgy teszek. | (Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me