KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Most élek a lehetőséggel, már csak azért is, mert elég régóta vagyok képviselő a magyar parlamentben, egész pontosan azon ötök közé tartozom, akik 1990 óta képviselők a parlamentben. De nagyon-nagyon régen voltam olyan parlamenti vitán, ahol ennyi sületlenséget hallottam volna, főleg az ellenzéki hozzászólóktól.
Mindjárt az elején, ami teljes badarság: a munkaerő-kölcsönzéshez ennek a javaslatnak semmi köze nincs. Ez válasz egyébként Schmuck Erzsébet képviselőtársamnak is. Minden olyan felvetés, ami a munkaerő-kölcsönzést hozta szóba, az súlyos és alapvető tévedés. A munkaerő-kölcsönzés egy teljesen másik atipikus foglalkoztatáspolitikai eszköz, körülbelül félmillió ember foglalkozik munkaerő-kölcsönzés keretében munkával, és a munkaerő-kölcsönzés egyébként a munka törvénykönyvének egy speciális része. Tehát ilyen értelemben nem része ennek a dolognak. Úgyhogy minden olyan felvetés, amit ezzel kapcsolatban mondtak, az teljes és alapvető tévedés.
Ennek a formának, nevezetesen a szövetkezeti formának és a nyugdíjasszövetkezetnek semmi köze semmilyen európai uniós pénzhez, nincs benne ilyen, nem támogatja az Unió, ebben az értelemben minden olyan felvetés, amely az uniós pénzekkel kapcsolatos esetleges visszaélésre, pályázatra vagy ilyesmire vonatkozott, súlyos és alapvető tévedés. Egyszerűen semmi köze ennek a javaslatnak ehhez.
Hasonlóképpen a szocialista képviselőtársak hosszasan ecsetelték a szociális szövetkezetekre vonatkozó fejtegetéseikben az azzal kapcsolatos bírálatokat. Ez egy teljesen más szövetkezés, semmi köze a szociális szövetkezethez. Ezzel az erővel egyébként a szovjet kolhozrendszerről is beszélhettek volna, mert annak sincsen semmi köze ehhez, mint ahogy a szociális szövetkezeteknek sem. Alapvető különbség például, hogy míg a szociális szövetkezeti tagság szabad, így ebben az értelemben nyugdíjasszövetkezeti tag csak nyugdíjas lehet. Óriási a különbség! S miután valaki nyugdíjas, ezáltal viszont nem dolgozik, tehát minden olyan összevetés, hogy majd a munkavállalók, akik a munka törvénykönyve alatti jogviszonyban vannak valamilyen cégnél, majd átlépnek a nyugdíjasszövetkezetbe, és ez alapján fogják őket foglalkoztatni, ez alapvető badarság. Van egy nyugdíjba vonulási korhatár. Ha akármilyen kedvező egy foglalkoztatónak vagy munkaadónak nyugdíjasszövetkezettel dolgoztatni, nem tudja átléptetni a dolgozóit, mert azok nem nyugdíjas korúak. Tehát ez teljes ostobaság. Az ezzel kapcsolatos fejtegetéseknek semmi közük ahhoz, amiről itt szó van.
Hasonlóképpen teljesen súlyos félreértés minden fejtegetés a kizsákmányolásról meg a fizetés elmaradásáról. Hiszen miről is van szó? A szövetkezeti tagok maguk döntik el, hogy ha a szövetkezet vállal egy munkát, az abban a munkában részt vevő szövetkezeti tagok milyen mértékű fizetést fognak ezért kapni. Tehát értelmetlen, miután ez önfoglalkoztatás, és a szövetkezeteknél természetesen az egy tag-egy szavazat érvényesül, ők tudják eldönteni, hogy fogják ezt felosztani. Ebben az értelemben, aki azt gondolja, hogy egy munka nem kap elég díjazást, elvállalt a szövetkezet egy munkát, keveset fizetnek érte, azt mondja, hogy köszönöm szépen, én ebben nem veszek részt, csak ha majd többet tetszenek fizetni. Kész. És akkor innentől kezdve nem lehet kizsákmányolni senkit, mert az meg tudja ítélni. Ez épp olyan, mint ha valaki munkát keres, megítéli, hogy azon a munkahelyen eleget fizetnek-e neki vagy sem. Ha nem fizetnek eleget, nem megy oda dolgozni, akkor keres másikat.
Itt az látszik, hogy az ellenzéki képviselőtársak alapvetően nem értik a szövetkezeti rendszer működését, végképp nem láttak még olyan szövetkezetet, például diákszövetkezetet, amelyik jól működően ezt a rendszert jól megvalósítja. Ráadásul az általunk meghatározott garanciális elemekkel még azt is meg tudjuk akadályozni, amire pont Czeglédy Csaba elvtárs, az önök nagyra becsült politikustársa törekedett, mert az összes diákszövetkezeti csalás az ő know-how-ja alapján alakult ki. Tehát ki volt írva valamilyen munka, s arra a kamu, egyébként a Czeglédy által szervezett diákszövetkezetek mélyen normális piaci ár alatt vállaltak munkát, ami aztán úgy történt, hogy a diákokat nem fizették ki, a szerződő meg lelépett a pénzzel.
Ezt akadályoztuk meg azzal, hogy fordított áfássá tettük - merthogy az áfával volt a játék - a diákszövetkezeti munkát, vagy ezt a szerződést, egyébként pedig bevezettük a minimális díjazást, ami alatt nem lehet már munkát vállalni. Ez azért lényeges, mert ebből persze az a butaság nem következik, hogy ha van egy minimális díjazás, akkor afölött nem lehet díjazni senkit. Ez épp olyan, mintha valaki azt mondja, hogy miután a gazdaságban van minimálbér, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy senki nem fog többet keresni a minimálbérnél. Ez megint egy égbekiáltó butaság, de nem csoda, mert látszik, hogy sokan még a javaslatot sem olvasták el vagy nem tudták értelmezni.
Hasonlóképpen, aki ebből az előterjesztésből azt hiányolja - mint Sneider Tamás kollégám -, hogy a szövetkezés egyéb általános szabályai kimaradtak ebből a javaslatból, az nem vette észre, hogy ez a javaslat a szövetkezeti törvényt módosítja, és bevezeti ezt az új szövetkezési formát, a nyugdíjas-szö-vet-kezetet. De semmit sem változtat meg a most is létező szövetkezeti törvény általánosan megfogalmazott normatív rendszeréből, ami értelemszerűen ezekre is vonatkozik. Tehát egy tag-egy szavazat; a személyes közreműködés vállalható, de nem kötelezettség. A vagyoni hozzájárulás azt jelenti, a szövetkezeti törvényben is ez van, hogy megalakítják a szövetkezetet a tagok, és szavaznak arról, hogy mi legyen a vagyoni hozzájárulás. Egy forint is lehet egyébként. Ők döntik el! Ezt nem kell a törvénynek előírni. S miután ezek a szövetkezetek típusosan azt a vállalkozási formát csinálják, hogy a munkaerejükkel vállalkoznak, amit a tagok személyes közreműködésével teljesítenek, ilyen értelemben vállalkozási kockázat csak annyi van, amennyi minden ember esetében, ha elmegy dolgozni. Van kockázat, mert ha a munkahelyén kárt okoz, az az ő személyes felelőssége, de az meg egyébként nem a szövetkezeté, félreértés ne essék! Ebben az értelemben a szövetkezeti törvény minden egyéb szabálya vonatkozik a nyugdíjasszövetkezetekre, tehát ezeket a felvetéseket nem is lehet érteni.
Schmuck Erzsébet is problémázott a fizetés és az adómentes juttatások és étkezési utalványok kérdésén. Ha a szövetkezeti tagok úgy döntenek, hogy vállalnak egy munkát, azt teljesítik, és az utolsó centfillért is ki kell fizetni nekik e munka kapcsán, akkor értelemszerűen mindent forintban ki fognak fizetni. Ez csak egy lehetőség megint. Mert gondoljuk el, a szövetkezetet valamilyen módon fenn kell tartani, ott van valamifajta HR-tevékenység, van valamifajta back-office tevékenység, iroda van, telefon van, felveszik a telefont, szerződéseket kötnek, s a többi, s a többi.
Tehát ahogy ez az életben is működik, hogy van egy vállalkozás, abban dolgozik iksz ember, a vállalkozási díj 95 százalékát fizessék ki pénzben, de 5 százalékot a közös költségbe tegyenek be, mert fenn kell tartani irodát, személyzetet, szerződéseket kell kötni, s a többi, s a többi, akkor keletkezhet - keletkezhet - a szövetkezetnél valamilyen pénzügyi eredmény. Mi erre mondjuk azt, hogy lehetőség legyen arra, ha a szövetkezet úgy dönt, hogy a pénzügyi eredményt osszák fel a tagok között adómentes formában.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ebben semmilyen kényszer nincs. Ha valakinek ez nem tetszik, nem szabad szövetkezeti taggá válnia, és ne alakítson nyugdíjasszövetkezetet. Ez pusztán egy lehetőség, semmilyen kötelezettség nincs erre, természetesen. Éppen ezért mondjuk azt, hogy minden olyan felvetés, ami itt ilyen kényszerekről beszél, az teljes félreértése a javaslatnak.
A szövetkezetekben tagsági díj - volt egy ilyen felvetés - csak akkor van, ha a szövetkezet ezt valamilyen módon megszavazza, de ez kötelező elemként egyáltalán nincs. Tehát a tagsági díj mint kötelező elem értelmezhetetlen. Szövetkezetben tagsági díj csak akkor van valamilyen formában, de azt sem tagsági díjnak hívják, ha azt az alapszabályba beteszik a szövetkezeti tagok. Aki nem akarja, ne tegye be, és akkor nincs tagsági díj. Tehát ez a felvetés is teljes értelmetlenség.
(14.30)
Az a felvetés a szövetkezet kapcsán, hogy kisemmizik a nyugdíjasokat, azért megint értelmetlenség, mert egyébként nyugdíjasok a tagjai a szövetkezetnek, és ők szavaznak mindenről. Egy tag, egy szavazat. Tehát nem lehet őket kisemmizni. Sőt, ezen nyerészkedni sem lehet. Minden olyan felvetés, ami azt vélelmezte, hogy nem tudom, ki akar ezen keresni, értelmetlen. Ezen a nyugdíjasok tudnak keresni, senki más. Ők a tagjai a szövetkezetnek, vállalnak egy munkát. Ezzel nem lehet nyerészkedni. Tehát ez a felvetés teljes mértékben értelmetlen.
Néhány dolog, ami nem kapcsolódott szorosan a vitához, de úgy érzem, reagálni kell rá.
Amit Mesterházy Attila képviselőtársam mondott, az valóban hazugság. Szeretném hangsúlyozni, hogy világéletemben tisztelettel beszéltem a nyugdíjasokról, és a legnagyobb tisztelettel vagyok azok iránt az emberek iránt, akik ledolgozva az életüket, befizetve utánuk a nyugdíjjárulékot a munkaadók, tettek le valamit a közös asztalra. Ezért utasítottam el határozottan a 13. havi nyugdíj elvételét annak idején, amit Mesterházy Attila viszont megszavazott. Ennyit a nyugdíjasok tiszteletéről. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Ezért utasítottam el azt a javaslatot, amit annak idején a szocialisták megszavaztak, önök is, hogy tekintet nélkül arra, hogy valaki dolgozik, nem dolgozik, általános lakásadót vezetnek be, amit, hála a Jóistennek, az Alkotmánybírósággal sikerült megakadályozni. Ezért fogadtam az összes megszorító intézkedésüket tiltakozással, mert nem volt tekintettel semmire az égadta világon. Ezt Mesterházy Attila mind-mind személyesen megszavazta. Nézzen utána! Ezzel kivette a részét abban a felelőtlen kormányzásban, ami 2010-re csődbe vitte az országot.
Az, amit pedig a Magyar Hírlapból idézett, a következőképpen hangzik. Én azt támogattam, most is támogatom - csak tudom, hogy ennek egyáltalán nincsen semmifajta többsége -, hogy az anyák, ennek semmi köze a nyugdíjasokhoz, az anyák, akik 18 év alatti gyereket nevelnek, kaphassák meg azt a többletszavazati jogot, ami a gyerek után jár. Tehát ha valakinek anyaként van két 18 év alatti gyereke, akkor annak az anyának legyen egy szavazata a választásokon saját maga alapján és a két gyereke után még két szavazata.
Azért gondolom ezt, mert egyébként a magyar jog, az alkotmány is számos vonatkozásban jogképességet teremt a 18 év alatti embereknek is, a fiataloknak is, örökölhetnek, egy csomó mindenben jogképesek, de ki vannak zárva különböző okok miatt a választásból. Holott egyébként érdekeik vannak, teljesen nyilvánvaló, hogy a jövőhöz van közük. Ezért mondtam azt, hogy az anyák kaphassák meg ezt. Ez egy alapvetően más megfogalmazása a választójognak, de ez egy választójogi vita, semmi köze a nyugdíjasokhoz. Ezért volt végtelenül méltánytalan és hazug, képviselőtársam, amikor ezt a nyugdíjasok kapcsán megemlítette.
Van egy másik dolog, mert ezt is folyamatosan idézik az ellenzékiek (Folyamatos közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.), egész egyszerűen figyelmen kívül hagyva minden létező adatot. Nevezetesen azt, hogy hányan dolgoznak külföldön, és vajon miért is mentek el az országból. A statisztikai adatok szerint 1990-től 2004-ig, az uniós tagságunkig az uniós országokban a munkavállalók száma felment nulláról 240 ezer főig. Tehát ’90-től 2004-ig - ugye, ’90-ben nem nagyon volt erre lehetőség - 240 ezer magyar vállalt munkát az európai uniós országokban.
Amikor beléptünk az Unióba, ez jóval szabadabbá vált, de akkor, 2015-ig van pontos statisztikai adat, 350 ezerre ment fel ezeknek az embereknek a száma. Magyarul az, hogy bármilyen Fidesz-kormányzat üldözte volna el őket, idézte volna elő, ez egyszerűen aljas hazugság és félreértése a statisztikáknak. Ugyanis ráadásul ebből a 350 ezer emberből 110 ezer ember napi vagy heti ingázó, ami azt jelenti, hogy itthon lakik alapvetően, csak külföldön vállal munkát. Főleg a nyugati határrészen. Tehát ezt úgy felfogni, hogy valaki elüldözte őket az országból, megint nyilvánvalóan képtelenség.
És hadd hívjam fel a tisztelt ellenzéki képviselők figyelmét arra, hogy a legnagyobb arányban, legnagyobb számban az Európai Unió országaiban a németek vállalnak munkát Németországon kívül. Holott egyébként nyilvánvalóan nem igaz az az állítás, hogy a németek, több mint 1 millió német dolgozik nem Németországban, hanem máshol, a számuk egész pontosan 1 millió 800 ezer, tehát napnál világosabb, hogy nem azért mentek el, mert a reménytelen német helyzet, a kilátástalan német viszonyok, az esélytelenség meg hasonló butaságok, elüldözte őket bárki.
Az Európai Unióban az adott ország munkaerőpiacára és foglalkoztatási viszonyaira az jellemző, hogy teljesen általános az, hogy ha az adott országban a munkavállalók arányát 100 százaléknak tekintjük, akkor abból körülbelül 10 százalék nem az adott országban dolgozik, hanem szerte Európában. Spanyolok, németek, csehek, szlovákok, lengyelek. És ott van baj, ahol az adott uniós országban ez az arány már jelentősen több mint 10 százalék. Ezért jelent ez komoly problémát Bulgáriában vagy Romániában, mert ott egyébként az ottani munkaerőpiachoz képest sokkal nagyobb számban, nagyobb arányban vannak románok vagy bolgárok, akik nem otthon dolgoznak. De a 10 százalékos arány egy teljesen normális európai, az egységes tőkepiacból, az egységes munkapiacból, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásából következő jelenség.
Persze lehetne ezt adminisztratív okokkal magyarázni, de a helyzet az, hogy olyan ágazatokban is ez a helyzet, ahol a fizetések Magyarországon nem sokban különböznek a más európai országokban elérhető fizetésektől, ha figyelembe vesszük egyébként, hogy a megélhetési költségeket is valamilyen módon arányosítani kell. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy az igazi jövedelmi különbség ott van, hogy én angliai fizetést kapok, de magyarországi egzisztenciális költségekkel építem az egzisztenciámat. Mert egyébként Angliában sem a dúsgazdag emberek dolgoznak a McDonald’s-nál. Csak ha angol, és ott dolgozik a McDonald’s-nál, akkor természetesen, ha az angol megélhetési költségeket nézzük, akkor az nem egy jó pozíció. (Szilágyi György: Nem voltál még angol közértben.)
Tehát ebben az értelemben olyan ágazatokban is mennek külföldi munkavállalásra magyarok, ahol egyébként meg lehet nézni, hogy fajlagosan nem jobbak a fizetések. Tapasztalatért, lehetőségért, kapcsolatért, egy csomó minden miatt. Ezt úgy láttatni, mint valamifajta katasztrofális gazdaságpolitika eredményét? Aki ezt csinálja, az egyszerűen nem érti az Európai Unió gazdasági működését. Tényleg nem érti, és fogalma sincs arról, hogy az emberek motivációi és a munkaerőpiac hogyan működteti ezt az egész rendszert.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végezetül csak annyit szeretnék mondani, miután ez tényleg önkéntes, én is abból indultam ki, aki ezzel nem ért egyet, az ne lépjen be. Ne csináljon nyugdíjasszövetkezetet! Semmiképpen sem. Mert ez csak egy lehetőség. Szeretném természetesen mentesíteni a kormányt, mert lehet, hogy az ellenzéki képviselőtársaim ezt nem hiszik el, mert ők maguk nem csináltak még ilyet, ez teljes mértékben egy képviselői indítvány. Semmi köze a kormánynak az indítványhoz. (Heringes Anita: Nem hisszük el.)
Ezt az indítványt a Szövetkezeti Kutató munkatársaival együtt közösen dolgoztuk ki, elég hosszan dolgoztunk rajta. (Heringes Anita: Tudjuk, hogy kikkel dolgoztátok ki.) Azért gondoltuk, hogy magukat a nyugdíjasokat kérdezzük meg egy nyug-dí-jas-kutatás formájában, mert megbízhatóbbnak gondoltam a nyugdíjasok véleményét, mint egyébként néhány, nyilvánvalóan politikailag mérhetetlenül elkötelezett nyugdíjasszervezet vezetőjének a véleményét. Hiszen nem véletlen, hogy akiket itt idézgettek, mind meglehetősen jelentős pártkötődéssel rendelkeznek. Az átlagnyugdíjas véleménye ebben az értelemben sokkal többet nyom a latban.
Én kérném a parlamenti képviselőket, hogy szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, a szövetkezeti törvény módosítását. Ha támogatják, és ebből bármifajta eredményt elérünk, az természetesen a magyar parlament sikere, mert egy olyan törvényjavaslatot csináltunk, ami egy jól működő rendszert valósít meg. Természetesen, ha a dolog nem sikerül, az az előterjesztők felelőssége. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
