SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi nyugdíjrendszer átalakításra szorul. Ha bárkinek szemernyi kétsége van efelől, járja az országot, és beszélgessen nyugdíjasokkal, kérdezze meg, hogyan élnek és mit tanácsolnak. És azt is el fogják mondani, hogy mit gondolnak a kormány nyugdíjasokat érintő politikájáról. Szalonképesen úgy fogalmaznak, hogy a kormánypolitikusok éljenek meg ennyi nyugdíjból, de nyomdafestéket nem tűrő üzeneteket is küldenek. Mondják, lenne pénz a nyugdíjasok helyzetének a javítására, de azt ellopják, vagy olyanoknak adják, akiknek kevésbé van rá szüksége.
A vezérszónokimban a számokkal való szembenézés mellett értékelem a kormány elmúlt hétéves nyugdíjpolitikáját, míg az LMP javaslatait az első normál hozzászólásban fogom ismertetni. A Lehet Más a Politika is benyújtóként csatlakozott ehhez a vitanap-kezdeményezéshez, mert egyetértünk azzal, hogy igazságos és méltányos nyugdíjrendszerre van szükség, és hogy ez a jelenlegi nyugdíjrendszerről nem mondható el.
Kezdjük az adatokkal! Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2017. januári adatai szerint 2 millió 45 ezer nyugdíjas él hazánkban, akik öregségi nyugdíjban részesülnek. Ebbe nem tartoznak bele a korhatár előtti ellátásokban, rokkantellátásokban, özvegyi nyugdíjban részesülők. 123 ezer forint a teljes ellátás átlaga, de ha csak a fő ellátást nézzük, akkor 112 ezer forintos átlagnyugdíjról beszélhetünk. A statisztikák szerint 71 ezer nyugdíjas kap 50 ezer forint alatti ellátást, 344 ezren részesülnek a 79 ezer forintos nyugdíjas-létminimum alatti ellátásban. Viszont megugrik a szám, ha az átlag alatti nyugdíjban részesülők számát nézzük, ugyanis a nyugdíjasok 57 százaléka, vagyis 1 millió 166 ezer fő 112 ezer forintnál kevesebbet nyugdíjat kap, ennyiből kell megélnie. 300 ezer forint feletti nyugdíjban 14 500 fő részesül.
Ezek tehát a számok, amik jól mutatják, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem tud megfelelni annak a feltételnek, hogy garanciát nyújtson az időskori elszegényedés ellen. Láthatjuk, hogy több százezer nyugdíjas él a szegénységi küszöb, illetve a létminimum alatt. Félmilliónál is többen tengődnek 100 ezer forint alatti ellátásból, ami, el tudjuk képzelni, mire elég. Csak a havi gyógyszerkiadások sok nyugdíjas esetében akár havi 20-30 ezer forintra is rúgnak. Az átlagnyugdíj pedig nem ad valós képet a nyugdíjakról, mert az ellátottak több mint fele esik az átlag alá.
Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes nemek szerint is a számok mögé nézni: a nők nyugdíja 14 százalékkal marad el átlagosan a férfiakétól, vagyis a nők munkaerőpiaci hátránya, a munkaerőpiacról való sokéves kiesés, valamint a bérhátrány a nyugdíjban is megmutatkozik.
De fontos információkkal szolgálnak a KSH jövedelmi adatai is, amelyek azt mutatják, hogyan változott az időskori szegénységben élő nyugdíjasok aránya. A szegénységi küszöb alatt élő nyugdíjasháztartások aránya 2010-ben még 4,6 százalék volt, ez 2015-re 7,1 százalékra nőtt. Vagyis öt év alatt jelentősen nőtt azon nyugdíjasok száma, akik jövedelmi szegénységben éltek.
Tehát ez a szomorú helyzet. És mit tett a kormány az elmúlt hét év alatt? Öt pontban foglalom össze, és ez az öt pont a következő: a kormány nem őrizte meg a nyugdíjak vásárlóértékét; nem tett semmit a kisnyugdíjasokért; tudatosan ellehetetlenítette a nyugdíj melletti munkát; tönkretette, ellehetetlenítette az öngondoskodási rendszert; és tudatosan alacsonyan tartotta a béreket, aminek egyenes következménye az alacsony nyugdíjak.
Kezdem azzal, hogy nem őrizte meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy a kormány eddig minden kötelezettségét teljesítette a nyugdíjak ügyében. Vállalása szerint megőrizte a nyugdíjak vásárlóértékét az inflációkövető indexálással. Ez azonban nem igaz, és erre három okot is fel tudok sorolni. 1. először is nem a nyugdíjas fogyasztói kosár szerinti inflációval számolt a kormány a nyugdíjemeléseknél, így például azt sem vette figyelembe, hogy a nyugdíjasok az átlag közel két és félszeresét költik gyógyszerkiadásokra. Egy példát hadd hozzak. Ebben az évben a kormány 1,6 százalékkal emelte a nyugdíjakat az év elején, ugyanakkor a gyógyszerárak 4-5 százalékkal emelkedtek, vagyis 3-4-szer jobban, mint a nyugdíj, és ez valószínűleg így volt az elmúlt években is.
A nyugdíjas-inflációnál súlyozottan kellene figyelembe venni mindazokat a kiadásokat, amikre jellemzően többet költenek a nyugdíjasok. Ilyenek a gyógyszerek, az alapélelmiszerek vagy a háztartási energia, míg például a közlekedés nem tartozik ezek körébe a nyugdíjasok utazási kedvezménye miatt. Tehát a kormánynak a nyugdíjas-infláció szerint kellett volna emelnie a nyugdíjakat ahhoz, hogy azt mondhassa: a nyugdíjak megőrizték a vásárlóértéküket.
Másodsorban azt emelem ki, hogy a nyugdíjminimum esetén semmilyen emelésre nem került sor az elmúlt években, jövőre immár tizedik éve. Az öregséginyugdíj-minimum összege 2008 óta változatlan, 28 500 forint, és ez alapján számolnak egy sor szociális ellátást is. Nem került tehát sor a nyugdíjminimum inflációkövető emelésére, több tízezer nyugdíjas éhezik, mert 28 500 forintból, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet megélni.
Harmadrészt azért sem mondhatjuk, hogy a kormány megtette a dolgát a nyugdíjak értékállósága ügyében, mert legutóbb, az idei évre szándékosan alultervezte az inflációt. A kormány először 1 százalék alatti inflációt tervezett be, a rendszerváltás óta legalacsonyabb nyugdíjemelési mértéket, miközben az Magyar Nemzeti Bank már akkor 2,4 százalékos inflációval számolt, amit később 2,6-ra módosított.
A kormány év végén korrigált 1,6 százalékra, de akkor is szándékosan a várható infláció alatti emeléssel kalkulált. Vagyis a kormány novemberig ül a nyugdíjasok pénzén. Vajon miért? Talán azt akarja, hogy a nagyobb összegű nyugdíjemelés novemberben úgy tűnjön: valami rendkívüli kormányzati juttatásról van szó. Az LMP javasolta a novemberi nyugdíjkorrekció előrehozását, de a kormánypártok erre simán nemet mondtak.
A kormány nem tett semmit a kisnyugdíjasokért. A jelenlegi egységes arányú nyugdíjemelés ugyanis a kisnyugdíjasoknak alacsony, a magasabb ellátásban részesülőknek magasabb összeget jelent. Az 1,6 százaléknyi emelés például a 100 ezer forint alatti nyugdíjasoknak 1000-1500 forintos emelést jelentett, a 300 ezer forintot vagy a fölött kapó nyugdíjasoknak körülbelül 5 ezer forint körüli vagy a fölötti összeget. Ez a nyugdíjemelési rendszer csak tovább konzerválja a szegénységben vagy nyomorban élő nyugdíjasok helyzetét. A Fidesz-kormány nem tett semmit annak érdekében, hogy megsegítse a kisnyugdíjasokat, biztosítsa az időskori létminimumnak megfelelő ellátásukat, sőt rontott a helyzetükön. Ugyanis kivette az Alaptörvényből a szociális biztonsághoz való jogot, erre ezentúl csak törekszik a kormány. Nem változtatott a nyugdíjindexálás rendszerén, és nem is vezetett be semmilyen szociális alapú nyugdíj-kiegészítési rendszert; befagyasztotta a nyugdíjminimumot; a rokkantakat megfosztotta szerzett joguktól, a nyugdíjuktól, és csökkentette ellátásukat.
(16.20)
A rokkantnyugdíjat alkotmányellenes módon ellátássá alakították, összegét csökkentették. Ezek a rokkant emberek a nyugdíjas éveik alatt is alacsonyabb ellátásra számíthatnak emiatt. Eltörölték a korkedvezményes és korengedményes nyugdíjat, megszüntették az 55 év feletti munkanélkülieknek járó rendszeres szociális segélyt, most pedig az egészségkárosodott, munkaképtelen embereket is megfosztják a segélytől. A nyugdíjkorhatár előtt álló, egészségileg leromlott állapotú, idős emberek helyzetét ezzel teljesen ellehetetlenítették. Megszüntették a méltányossági ápolási díjat, amit korábban beteg, idős szüleiket otthon ápoló hozzátartozók kaphattak, és szigorították a szülőtartást is, amivel a hozzátartozókra hárították az idős szülők eltartásának költségeit, még a családok szétdúlásának árán is.
Nézzük tovább, mit tett a kormány! A nyugdíjasok megélhetését rontotta azzal is, hogy tudatosan ellehetetlenítette a nyugdíj melletti munkát. A kormány legdurvább intézkedése az volt, hogy 2013-ban bevezette a kényszernyugdíjazást a közszférában, azok számára pedig, akiknek engedélyezték a továbbfoglalkoztatását, megtiltották a kettős juttatást, azaz választaniuk kellett a munkabér és a nyugdíj között. Ezzel az volt a cél, hogy mintegy 10 ezer nyugdíjast eltávolítsanak a közszférából, és ez egyike volt a Matolcsy-féle megszorításoknak.
A kötelező nyugdíjazás idős, tapasztalt szakemberek kirúgásával, és a közszolgáltatások leépítésével jár. Nyugdíjba kényszerítették a legtapasztaltabb orvosokat, nővéreket, pedagógusokat, kulturális és szociális területeken dolgozókat, miközben már akkor is óriási létszámhiány volt ezekben az ágazatokban. Ezt a kormány is pontosan tudta, ezért az egészségügyben lehetővé tette a továbbfoglalkoztatást. Azonban ez esetben sem kaphatták meg a dolgozók a nyugdíjat és a bért is, választaniuk kellett.
Idén a nyugdíjas pedagógusok legfeljebb kétéves továbbfoglalkoztatásáról döntött a kormány. Már csak ezek miatt is nehezen hihető, hogy a kormány a közérdekű nyugdíjasszövetkezetekkel valóban a nyugdíjasok helyzetén akar javítani. Ha ez volna a célja, akkor egyszerűen megszüntetné a munkavállalási korlátokat a közszférában, a kényszernyugdíjazást, és lehetővé tenné a kettős juttatást, vagyis hogy a nyugdíjellátás mellett lehessen munkajövedelemre is szert tenni, csakúgy, mint ahogy ez a versenyszférában ma is van.
Mi azt gondoljuk, hogy a nyugdíjasszövetkezet csak arra lesz jó, hogy a munkáltatók olcsó munkaerőhöz jussanak, a megdrágult aktív korú munkavállalókat olcsóbbra cserélhesse, vagy hogy a Fideszközeliek EU-s támogatásokat nyúljanak le, mint az a foglalkoztatási szövetkezeteknél is történt.
A kormány a jövő nyugdíjasainak időskori megélhetését is tönkretette az öngondoskodási rendszerek elleni támadásával. 2010-ben az egyéni nyugdíjszámlák bevezetésére hivatkozva államosították 3 millió ember 3000 milliárdnyi magánnyugdíjpénztári befizetéseit, amiből végül is csak 1400 milliárdot használtak adósságcsökkentésre. A többit, 1600 milliárdot felélték.
Pedig 2010 októberében még egy parlamenti határozatot is elfogadtak az egyéni számlák bevezetéséről, ami a mai napig nem történt meg. Valós egyéni számlák hiányában nem tartják nyilván a befizetéseket, mert így nem derül ki, azt a pénzt, a ma még dolgozók nyugdíjának fedezetét a kormány felélte, ellopta. Egyéni számlák hiányában az emberek sem tudják nyomon követni, hogy a befizetett nyugdíjjárulékok után mekkora nyugdíjra számíthatnak. Ezzel becsapták a jövő nyugdíjasait.
A magánnyugdíjpénztári pénzek lenyúlása mellett az öngondoskodás elleni lépés volt a nyugdíj-előtakarékosság nagyobb adóztatása, a nyugdíjpénztári cafetéria adójának megemelése. A kormány az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárására mutogatva a magasabb adózású, béren kívüli juttatások körébe sorolta a nyugdíj-elő-ta-karékossági befizetéseket is. Ezzel ahelyett, hogy ösztönözték volna az öngondoskodást, abban tették érdekeltté a dolgozókat, hogy ne takarékoskodjanak időskorukra.
A kormány azzal is ellehetetlenítette a ma járulékfizetőinek, vagyis a jövő nyugdíjasainak időskori megélhetését, hogy az elmúlt hét évben alacsonyan tartotta a béreket. A dolgozói szegénységet növelte a kormány terve az egykulcsos adórendszerre, amit a szegényektől elvett, odaadta a gazdagoknak. A gazdaságpolitikát és a versenyképességet az olcsó munkaerőre alapozta, vagyis alacsony bérköltségeket ígérve csábította az országba a külföldi befektetőket. Egészen addig nem is foglalkozott az alacsony bérek miatti tömeges kivándorlással, amíg az nem okozott súlyos munkaerőhiányt, és ezzel nem kényszerültek rá arra, hogy béreket emeljenek.
Az alacsony bérek politikájának része volt a tömeges közmunka is, és a közmunkabér minimálbér alá csökkentése. Azt kérdezzük a kormánytól, hogy a közmunkában dolgozó embereknek mi lesz a nyugdíjával, milyen nyugdíjra számíthatnak; de a sort lehetne folytatni. Ebből a helyzetből kell a kivezető utat megtalálni.
Az LMP javaslatait a következő hozzászólásomban fogom ismertetni. Addig is köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
