GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első mondatom Selmeczi Gabriella felé fordulva az, hogy az egyéni nyugdíjszámla nem azt jelenti, képviselő asszony, amiről ön beszél. Tehát nem azt jelenti, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé a 08. nyilvántartási számú beadványon a vállalkozások gyakorlatilag nyilatkoznak, nyilatkozhatnak és nyilatkoznak is arról, hogy mennyi járulékot fizetnek a munkavállalójuk után 2013. január 1-jétől, egyébként ez nem azt jelenti, hogy egyéni nyugdíjszámlák vannak. Ez alapján senki nem fogja megtudni azt, hogy mennyi is valójában az ő várható nyugdíjösszege. Szóval, kábítani meg hülyíteni lehet az embereket, de ez nem egyéni nyugdíjszámla. Csak bevezető gondolatokként, hogyha tud még majd valami okosat mondani a dologhoz, akkor azt szívesen halljuk.
A nyugdíj kapcsán, az idősügy és a nyugdíjkor kapcsán azt mindenképpen rögzíteni szeretnénk, hogy nemcsak nyugdíjról és pénzről szól az időskor; nyilván egészségi állapotról vagy éppen az egészségi egyenlőtlenségek kérdésköréről, ami akár területileg, akár jövedelmi pozícióhoz illesztetten más és más. Az idősgondozás kérdéskörén túl az egészségügyi és a szociális hálózati rendszernek az egybeforrottsága vagy éppen annak a hiánya, annak a működésbeli problémái is utalnak arra, hogy milyen időskort lehet élni.
Nyilván tehát összességében azt lehet mondani, hogy az életkörülmények kialakulása is befolyásolja ezeket a kérdéseket; az, hogy hogyan rekesztődik ki valaki időskorára, vagy éppen annak az elkerülése milyenképpen jelenik meg, vagy az önfenntartás, az önellátás kérdésköre meg tud-e erősödni időskorban, aktivizálódni tud-e a nyugdíjas a 65 éves, mondjuk, a majdani nyugdíjas korhatár elérését követően. Van-e olyan feladvány, ami társadalmilag hasznos, és ő ezt el tudja látni, jó szívvel teszi meg és akár ilyen értelemben gazdasági produktumot is termel, még ha forintok nélküli is ez a történet?
De a legfontosabb az én szememben az, hogy generációk viszonyrendszerében, viszonylatában hogyan és miképpen tekintünk egymásra. Nézzék, az a generáció vagy azoknak a generációknak a képviselői, akik nem tudják tisztelni az előttük futó generációkat, hát, az sok mindenre nem számíthat az elkövetkezendő időszakban. Én pedig azt tapasztalom, hogy 2009-ben volt egy hosszú távú idősügyi stratégia, amit a Parlament falai között emlékképeim szerint teljeskörűen, egyhangúlag fogadtunk el, majd ezt követően ebből 2010 után a Fidesz semmit nem tett magáévá, és semmit nem követett.
Tudják, nem véletlenszerű az a folyamat, amit nem kívánok újra és újra ismételgetni, hogy miért hagyják el ezt az országot nagyon sokan, már eddig 600 ezren, meg 400 ezren kilátásba helyezik, hogy miért alakul ki az a helyzet, hogy a forráskivonások mértéke a nyugdíjrendszerből akképpen alakul, mint ahogyan, a 3000 milliárd forint magánnyugdíjpénztári forrásoknak az elkobzásáról beszélek, és arról sem kell bővebben beszélnem, hogy fokozott kivonulás van a szociális biztonság finanszírozásából. Gyakorlatilag, mint említettük ma már itt többször, korábbi megszerzett jogosítványok elvételével párosultak ezek az esztendők.
Egy szó mint száz, önök adománynak tekintik a nyugdíjat és nem szerzett jognak, pedig ez szerzett jog, munkával és befizetett járulékkal párosuló szerzett jog. Ezt kellene tudomásul venniük. Az igazságosság megteremtésére kellene törekedni, arra, hogy bizonyos értelemben az egyenlőtlenség kiküszöbölése történjen meg, arra, hogy ez legyen szolidáris, legyen méltányos, arra, hogy a nyugdíjemelések tekintetében a kicsik, akik keveset kerestek és kicsi a nyugdíjuk, ne még kisebb mértékű nyugdíjemelésekben részesüljenek.
Azt akarom mondani, hogy a szubminimum tehát az a mi szemszögünkből nézve, hogy a tisztességes megélhetés alapját biztosító forrásoknak rendelkezésre kell állni. Nem véletlen, hogy a teljes jogú nyugdíjak esetében, ami 20 év szolgálati idő után állapítható meg, azt mondjuk, hogy legalább a duplájára kell emelni a 28 500 forintos mértékösszeget. Igen, a megélhetési minimum azt takarja, hogy a nyugdíjas esetében is, de az aktív dolgozó esetében is az egy főre eső létminimum összegét meghaladó pénzek kellenek hogy a kezekben legyenek. Önök ezt elmulasztották az elmúlt hét esztendőben, így nagyon sokan a mélyszegénység színpadára jutottak Magyarországon. Mint mondtam, kis fizetés, kis nyugdíj, még kisebb emelés, ezt kell elkerülni, hogy ne nyomorogjanak az emberek.
Három konkrét dolog röviden. Az egyik, hogy éppen ebből kifolyólag a nyugdíjjárulék-plafon mértékét gyakorlatilag vissza kell szorítani azért, hogy ne legyen 130-, meg 150-szeres különbség a teljes jogú nyugdíj minimuma és a legnagyobb összeget kapó nyugdíjas viszonyrendszerében. Ezt nem a társadalombiztosítás keretei között kell finanszírozni.
A másik a rugalmasság kérdésköre. Önök 2011-et követően, amikor mindent kisöpörtek a rugalmasság tekintetében, és felemelték 2010 decemberi döntésükkel legitimizálva a nyugdíjkorhatárt 65 esztendőre, a népi kezdeményezést nem elfogadva, ami 62 évben próbálta ezt beégetni, akkor elkövették azt a bűnt a társadalommal szemben, hogy a hosszú évtizedeket, 40-45 évet dolgozó embereket is abba a helyzetbe hozzák, hozhatják, hogy ha 62-63 évesen kimegy alóluk a talaj, a cég megszűnik, akkor ezek az emberek vagy nyesre, nyugdíj előtti segélyre mehetnek vagy közmunkára. Tudják, mennyi ez? Az egyik 44 ezer forint, a másik 53 ezer forint. Nem kívánom, hogy ebből kelljen megélniük, de szeretném, ha tudnák, hogy ebből nem lehet megélni, úgy, ahogy annak idején a 47 ezer forintos közfoglalkoztatotti pénzből sem.
S még egy dolog befejezésképpen, ez pedig az, ami érthetetlen is volt, hogy a foglalkoztatási nyugdíjat önök elkaszálták, azt, amit a munkáltató előre megfizetett hosszú évekre vonatkozóan, hogy nyugdíjbiztonságot adjon a dolgozójának, igen, ezt a rendszert újra kell építeni, mert nincs kárvallottja, csak haszonélvezője, és az ember kell hogy a haszonélvező legyen. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
(19.50)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
