ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy teljes mértékben támogatható törvényjavaslat, illetve nemzetközi megállapodás fekszik előttünk, viszont sajnos olyan dologról szól, ami a gyakorlatban jóformán nem is létezik. A folyami áruszállítás, a belvízi hajózás márpedig egy nagyon fontos dolog lenne Magyarországon sokféle szempontból is, és ilyen alkalom kapcsán erről muszáj beszélni.
(13.00)
Ugyanis ez az az áruszállítási mód, ami a legkörnyezetkímélőbb, ami fajlagosan egyébként a legolcsóbb, ez az, ami a legkevésbé terheli meg a környezetet, a balesetveszély, a közlekedésbiztonság szempontjából is a leginkább támogatható szállítmányozási mód. Érthetetlen éppen ezért, hogy Magyarország erre az ágazatra, erre a szállítási módozatra nem figyel oda kellő mértékben. Hiszen ha megnézzük, hogy jelen állás szerint hogyan alakult a dunai vagy éppen a tiszai hajózás Magyarországon, akkor azt kell látni, hogy a kapacitásainkhoz, a lehetőségekhez képest messze alulteljesít az ország. Ugyan jól tudom, hogy történt kikötőfejlesztés az elmúlt években mintegy 50 milliárd forint értékben, de ez a kikötőfejlesztés, amely teljes mértékben támogatható módon történt, tulajdonképpen hasznot nem hajt, mert a belvízi áruszállítás Magyarországon pang.
Ha visszatérünk a Tiszára, akkor mindenképpen meg kell említeni, teszem azt, a Szeged melletti tápéi egykori hajógyár történetét, ami nagyon jól megvilágítja, hogy mi történt Magyarországon a rendszerváltás óta, illetve mi nem történt az azóta eltelt 27 esztendőben. Ez a hajógyár fénykorában még 360 embert foglalkoztatott, ez 1990-re mindössze 90 főre apadt. Aztán azóta szinte teljes mértékben elenyészett, pedig valamikor itt 1500 tonnás uszályokat gyártottak, a lengyel meg csehszlovák hadsereg számára gyártottak pontonhidakat, itt százfős hajókat készítettek. Mindez a munkakultúra, mindez a gyártástechnológia, tapasztalat jóformán az enyészeté lett a rendszerváltás bűnös hibáinak következtében. Ebből kellene valahogy feltápászkodni, innét kellene valami olyan szintet elérni, ami az ország számára egyébként sok hasznot hajthatna.
Ha nemzetközi kitekintést teszünk, az összes áruforgalom kapcsán elmondható, hogy például Hollandiában ez eléri a 30 százalékot, harmincegynéhány, 32 százalékot az áruforgalmon belül. Nagyon magas a belvízi szállítmányozás aránya Belgiumban, de még Németországban is tízegynéhány százalékkal találkozhatunk.
Ott van Románia is - hogy a térségből is megemlítsek egy államot -, ahol ez 10 százalékos részarányt képvisel. Magyarországon az egy évben megmozgatott nagyjából 280 millió tonnányi áruból mindösszesen csak 3 millió tonnányit szállítanak el a belvízi árufuvarozás során. Ez pedig hellyel-közzel az összes árumennyiségnek csupán csak a 3 százalékát, akörüli mennyiséget jelent, ami harmatgyenge eredmény. Egyébként sajnos el kell mondani, hogy mind a vízszabályozás tekintetében, mind pedig az előbb felvázolt folyami szállítmányozás tekintetében bizony Magyarország a legutolsók között kullog európai összevetésben.
Kellene ezen változtatni! Viszont ehhez a mentalitáson is kellene változtatni, és le kellene dönteni bizonyos tabukat, mert Magyarországon, ha azt mondjuk ki, hogy igenis szükséges lenne a vízlépcsők megépítése ahhoz, hogy mondjuk, a Duna 340 napon át hajózható legyen, akkor bizonyos sötétzöld körök egyből felhördülnek és azt mondják, hogy ez az elképzelés az ördögtől való, holott talán a Duna vagy éppen a Tisza medencéjében élő emberek érdekét is figyelembe kellene venni. Jól tudom egyébként, hogy nagyon aranyosak a kecsegék, amelyeket a tiszai vízlépcső kapcsán féltenek, de tényleg tekintettel kellene lenni a Kelet-Magyarországon élő százezrek, milliók igényeire is.
Amikor államtitkár úr azt mondta, hogy nemzetközi útvonallá kellene fejleszteni a Tiszát, ami egyébként teljes mértékben támogatható a Jobbik részéről, akkor ezt a dolgot tovább kell gondolni, mert jelen állás szerint ez így nem fog működni. Az 1 méter 20 centis nyári vízállás teljesen alkalmatlanná teszi a Tiszát arra, amit az államtitkár úr felvázolt, hogy hajózható legyen Tokajig. Ebből így semmi nem lesz. Fel kellene vetni a csongrádi vízlépcső kérdését. (Dr. Józsa István: Így van, támogatom!) Nagyon szépen köszönöm, képviselőtársam, jött egy támogató hozzászólás. Ha ezt a kérdést felvetjük, akkor valóban komolyan lehet majd tárgyalni az ilyen nemzetközi egyezményekről is, egészen addig egyébként az egész a levegőben lóg, nagyon szépen hangzik, viszont semmiféle alapja nincs ennek az elképzelésnek.
Ugyanez lenne a helyzet a Dunával kapcsolatosan is. És hogy miért beszélek a Tisza kapcsán a Dunáról? Csak azért, mert komplexitásában kellene szemlélni ezt a dolgot, és tiszai hajózás, ki kell mondani, nem lesz akkor sem, ha nem épül meg a Duna-Tisza-csatorna, amely több más kérdésre is választ adna, például a homokhátság elsivatagosodására. Ha ez nincs, ha nincsenek ilyen beruházások, ha ezeket nem merik önök felvállalni, mert félnek bizonyos lobbikörök erejétől, akkor az elképzelések mind hamvában holtak maradnak.
A Duna kapcsán is kimondja a Jobbik, hogy igenis három vízlépcsőre lenne szükség ahhoz, hogy azokat a nemzetközi számokat meg tudjuk közelíteni, amelyek mondjuk, Németországra jellemzőek a belvízi áruszállítás tekintetében. Ha itt valaki környezetvédelmi okokat hoz fel ellenérvként, akkor gondolni kellene a német vagy az osztrák példára, amely államokat tényleg nem lehet tekinteni valamiféle környezetromboló és a saját környezetükkel mostoha módon bánó államoknak.
Hozzá kell tenni, hogy a Dunát belépcsőzték, és több tucat vízlépcső, illetve ehhez kapcsolódó erőmű van a Dunára telepítve. Ezen kellene elgondolkodni; meg azon is, hogy ha már Kárpát-medencéről és egységes magyar belvízi hajózásról beszélünk, ennek a felfuttatásáról, akkor milyen koherenciazavar van aközött, amit az államtitkár úr egyébként felvázolt, és még egyszer mondom, a Jobbik frakciója csak támogatni tudja, és a között az elképzés, illetve a között az álláspont között, amely mondjuk, a Baranya, illetve a Somogy megyei közgyűlés álláspontját tükrözi. Ezen közgyűlések nemrégiben mondták ki, hogy nincs szükség a drávai vízi útvonal fejlesztésére, illetve ottani vízlépcsők építésére.
Megint csak szembemegyünk a szomszédokkal egy olyan ügy kapcsán, amiben inkább kellene velük kooperálni és nem kapásból nemet mondani ezekre az elképzelésekre. A horvátok öt vízierőművet terveznek a Drávára, ezt a fideszes többségű baranyai, illetve Somogy megyei közgyűlés kapásból lesöpörte, nem is hajlandóak egyébként erről se szakmai, se társadalmi vitát folytatni. Azt mondják, hogy nem kell, anélkül, hogy megkérdeznék az ott élő embereket, mik is azok a valós igények, amelyeket ők ott elképzelnek saját élőhelyükön.
Muszáj lenne fejleszteni a hajózást. Még egy plasztikus példát azért hadd mondjak el! Ha csak 20 centit csökken Magyarországon, mondjuk, a Duna vízállása, akkor ez egy 1500 tonnás hajó, uszály kapcsán máris azt jelenti, hogy 30 darab 30 tonnás kamiont rászabadítanak az amúgy is túlterhelt közutakra. Ez megengedhetetlen! Ha talán környezetvédelmi szempontokról úgy beszéltem előbb, ami nem mindenkinek tetszik, pedig higgyék el, hogy össze lehet egyeztetni a környezetvédelmi szempontokat és a társadalmi-gazdasági igényeket is, akkor hadd utaljak éppen a Levegő Munkacsoportnak arra a tanulmányára, amely azt mondja ki, hogy Magyarországon 850 milliárd forint kártételt okoz a nehéz tehergépjárművek rajtunk keresztüldübörgő, illetve itt bonyolódó forgalma. Ennek mintegy 40 százalékát egyébként a nemzetközi áruforgalom okozza. Több száz milliárd forintos tételről beszélhetünk Magyarország kapcsán. Ha ennek csak egy kis részét át tudnák önök terelni a belvízi hajózásra, akkor óriási összegeket lehetne megtéríteni, illetve megspórolni.
(13.10)
Bár nyilvánvalóan tudjuk, hogy vannak ezzel kapcsolatosan nehézségek, hiszen a mostani gazdasági követelmények a just in time idejében azt követelik meg, hogy nagyon gyorsan és nagyon pontosan jussanak el a megrendelt áruk A-ból B-be. Éppen ezért kellene komolyabban venni Magyarországon a vízszabályozás kérdését, és kis csérekre meg kecsegékre hivatkozva nem kapásból lesöpörni az asztalról.
Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, a Jobbik mindazonáltal, kritikáink ellenére is támogatni tudja ezt a megállapodást, és bízunk abban, hogy végre most már érdemi munka is elkezdődhet majd ennek tekintetében, és Magyarországon a 300 kilométer feletti áruforgalomnak egy jelentős része, illetve a rajtunk keresztüldübörgő transzkontinentális árumennyiségnek egy jelentős része ráterelhető lesz majd erre a belvízi forgalomra, ami igenis, hogy kicsi fajlagos szállítási költségekkel rendelkezik, és a már előzőekben is felvázolt módon bizony környezetbarát, a legkörnyezetbarátabb. Viszont ha önök ezeket a jogos igényeket elengedik a fülük mellett, akkor itt a forgalombiztonság fog negatív irányba elmozdulni, és akár arról is beszélhetünk, hogy a károsanyag-emisszió fog nőni Magyarországon, amire igazándiból - nyilvánvaló módon - senkinek nincsen szüksége.
Tehát, államtitkár úr, rajta, csak biztatni tudjuk, igenis Magyarország legyen, mondjuk, annak a Duna-Majna-Rajna-rendszernek egy pezsgő forgalmú része, amelyik mintegy 3500 kilométer hosszan húzódik végig Európán, egészen Rotterdamtól Sulináig, használjuk ki a kapacitásainkat sokkal jobban. Ebben a Jobbik, azt hiszem, minden támogatást meg fog adni önöknek, feltéve, ha ezek a beruházások, ezek a projektek átlátható, transzparens módon történnek majd, nem pedig a haverokat gyarapítják. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
