MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! Kicsit átírtam én is a beszédemet, amikor meghallgattam az ön hozzászólását, mert úgy látszik, hogy kötelező elmondani önnek is a nyolcévezést, hogy az az átkos nyolc év milyen szörnyű volt.
Szerintem jobb kezdet lett volna az, amiről Hadházy képviselőtársam beszélt, hiszen valóban a magyar sport bennünket is összeköt, nem véletlen, hogy minden frakcióból részt vesznek politikusok ebben a vitában, jobbító szándékú észrevételeket tesznek. De ha már önök nem hagyták ki ezt a nyolcévezést, akkor én is hadd mondjak egy-két olyan észrevételt, ami talán ahhoz a nyolc évhez is kötődik.
Az első, hogy tudja, államtitkár asszony, abban az időszakban volt egy sportlétesítmény-fejlesztési program, ezt úgy hívták, hogy Sport XXI. Ez a sportlétesítmény-fejlesztési koncepció egy 15-20 éves időszakot ölelt volna fel, tehát ez egy stratégiai elképzelés volt, amin belül konkrétan arról volt szó, hogy hogyan lehetne a magyarországi sportlétesítményeket fejleszteni - nem csak a stadionokat, hanem általában a sportlétesítményeket. Erre egyébként az akkori kormányzat a 2004-2006 közötti időszakra, tehát két évre 55 milliárd forintot szánt volna, és ennek a sportlétesítmény-fejlesztési programnak öt pillére volt. Ezt az öt pillért hadd mondjam el, mert ezek szerint folyamatosan elfelejtik ezt.
Az első az olimpiai központok fejlesztése.
A második a stadionrekonstrukciós programnak a befejezése, illetőleg egy kicsit továbbfejlesztése, hiszen az akkori kormányzatnak az volt a célja, hogy legyen Magyarországon UEFA-licences stadion; ebben, akármennyit költünk rá, ma sem állunk nagyon-nagyon jól.
A harmadik pillér az önkormányzati létesítményfejlesztés és -építés volt, ez sportcsarnokot, jégpályát, tanuszodát jelentett. Itt az volt az elképzelés, hogy a helyi közösség igényeihez igazítsuk a létesítményfejlesztést.
A negyedik a 2500 fő alatti települések sportlétesítményeinek a fejlesztése. Ez sok esetben evidens módon sportpálya-, tehát focipálya-, öltözőfejlesztéseket jelentett.
És az ötödik a tornaterem-, tanuszoda-építési program.
Tehát magyarul volt egy stratégiai elképzelés, ami hosszú távon kezelte volna a magyar létesítményproblémákat a sport tekintetében. Azért mosolyogtam közben, mert itt hallottam a miniszterelnök urat egyszer, amikor a stadionrekonstrukciós programot támadtuk éppen, hogy erre hivatkozva és az általam akkor meghirdetett programra hivatkozva védte egyébként a stadionrekonstrukciós programot, hogy tulajdonképpen ő nem tesz mást, mint - viccesen fogalmazva természetesen - a Mesterházy-programot hajtja végre. Akkor az ő figyelmébe is ajánlottam, hogy az ennél egy kicsit többről szólt, még akkor is, ha a részletekben persze ma is lehet látni helyes irányban tett lépéseket a létesítményfejlesztés szempontjából.
A másik, hogy arra is felhívnám az államtitkár asszony figyelmét, hogy abban a nyolc évben volt egyesületi működési támogatás direktben. Volt, amikor több százmillió forintot ért el ennek a mértéke 2010 előtt, ami arról szólt, hogy a magyarországi sportegyesületeknek - nemcsak a kiemelteknek, nemcsak a budapestieknek, hanem mindenkinek, kicsinek, nagynak - lehetőségük volt működési költségre pályázni, így ez sok esetben komoly lehetőséget és a túlélésnek az esélyét adta meg ezeknek a vidéki kisebb egyesületeknek vagy éppen vidéki nagyobb egyesületeknek.
És a harmadik, amit említett az államtitkár asszony, a nagy nemzetközi események, hogy ez mekkora siker, hogy most mennyivel több van. Csak azért akartam három egymástól különálló kérdést idetenni az asztalra. Kérem, azt, hogy a vizes vb kapcsán most már százmilliárd forintos költségvetési összegről beszélünk, miközben itt a parlamentben, amikor először tárgyaltuk meg, akkor 25 milliárd forintos igény érkezett be, azért át kell gondolnunk, hogy ezt sikerként kell-e értelmeznünk, hogy százmilliárd forintot költünk el egy eseményre az előzetes 25 milliárddal szemben, vagy esetleg ez nem annyira nagy sikertörténet, a sportértéket természetesen leszámítva, hiszen a magyar szurkolók biztos örülni fognak a magyar sikereknek.
De most visszatérve egy kicsit a mához, szeretném azzal kezdeni a hozzászólásomat, hogy szerintem az egy jó hír a magyar sport számára, hogy több forrás áll rendelkezésre, amit el lehet költeni ilyen-olyan forrásokból. Szerintem ez mindenféleképpen jó hír és támogatandó is. Az egy kérdés, hogy ezeket a forrásokat hatékonyan és célszerűen költik-e el. Erre már az én személyes válaszom és meggyőződésem az, hogy nem hatékonyan és nem célszerűen költik el ezeket a forrásokat a magyar sportszektorban. Tehát erről is érdemes lenne majd egyszer vitatkozni, hogy a több forrás jó, igen, örülünk neki, de emellett viszont talán a források felhasználását át kellene gondolni, és talán ebben egy ilyen állami sportszakmai irányítás is vállalhat kezdeményező szerepet, hogy a prioritásokat esetleg újraírjuk.
Nekem is eszembe jutott az, amiről a jobbikos képviselőtársam beszélt, hogy egy ilyen déjŕ vu érzése van az embernek, mert én is itt ültem azon a vitán, amiről a képviselőtársam beszélt legalább öt évvel ezelőtt, és akkor, kérem, ugyanezeket az érveket hallgattuk meg, csak más volt a végkimenet. Akkor úgy fejeződött be a mondat, hogy ezért kell mindennek a MOB-hoz kerülnie; most meghallgatjuk ugyanazokat a mondatokat, és most az a vége ezeknek, hogy ezért kell mindennek a MOB-tól elkerülnie. Na most, értem én, a politikában ilyen előfordul, csak szerintem akkor a valós okokkal is kell foglalkozni, és akkor is a varázsszó ez az egycsatornás finanszírozási rendszer volt. Kérem, bizonyos szempontból nem volt eddig sem és nem is lesz egycsatornás finanszírozási rendszer. Ez nagyon jól hangzik, de az én meggyőződésem szerint ilyen egycsatornás finanszírozás egészen biztosan nem tud megvalósulni a napi gyakorlatban.
Magyarul, amit én látok a törvénymódosítás kapcsán, az az, hogy egy korábbi állapot visszaállítása zajlik, ami egyébként szerintem helyes irány. Mi is akkor azt mondtuk, hogy a MOB nem fogja tudni ellátni ezeket a feladatokat, nem azért, mert nincs bennük jó szándék erre, hanem azért, mert nincs meg hozzá a szervezeti képessége a MOB-nak, hogy ezekkel a sportszakmai kihívásokkal egymaga megküzdjön. Ezért most, ahogy olvastam az előterjesztést, néhány betűs változtatással, mondjuk, régen Nemzeti Sportszövetségnek hívták, amit most Nemzeti Versenysport Szövetségnek fognak hívni, ha jól értem, igen, ez egy hatalmas váltás a korábbi helyzethez képest, de alapvetően az látszik, hogy visszatérünk ahhoz a rendszerhez, ami akkor több éven keresztül addigra már valamilyen formában szervesült a magyar sportban, és hatékonyabb működést is tudott produkálni, és rögtön hozzáteszem, hogy ez nem a mi kormányunk idején alakult ki, hanem ez egy kormányciklusokon átívelő működés volt. Mi akkor inkább ezt csak továbbvittük és esetleg egy-két helyen pontosítottuk a sportszakmai szervezetek kérésére.
Az viszont már továbbra is baj, hogy miért nincs sportminisztérium. A Fidesz megígérte 2010-ben, hogy újra helyreállítja a sportnak az államigazgatáson belüli helyét és szerepét.
(14.00)
Az volt az ígéret, hogy lesz újra sportminisztérium. Azt hittem, ahogy amikor jön ez a javaslat, akkor, ha már itt olimpiai pályáztatás is zajlik, esetleg a sport presztízsét helyre lehetne állítani vagy lobbierejét helyre lehetne állítani a magyar kormányon belül azáltal, hogy egy sportminiszter, aki lehetőleg szakmai előélettel is rendelkezik, ott ülhessen a kormány ülésein. Én nem úgy láttam eddig Balog miniszter urat sem, meg Rétvári Bence képviselő és államtitkár urat sem, hogy olyan nagyon sport-ér-zé-keny lenne. Nem megbántani akarom őket ezzel, de valószínűleg van nekik sok minden más olyan témakörük a minisztériumban, amit a prioritási listán előrébb sorolnak.
(Hegedűs Lorántné elfoglalja jegyzői helyét.)
Engedjék meg, hogy ezt saját tapasztalatból is mondjam, egészen más volt, amikor egy Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkáraként kellett témákat képviselni, és más volt, amikor a Szociális, Családügyi és Munkaügyi, és nem tudom, milyen nevezetű, már én sem tudom a nevét, pedig államtitkára voltam ennek a minisztériumnak, ennek az államtitkáraként kellett bármit is képviselni, hiszen a sok, nagyon fontos téma között valahol elvesztek ezek a sportkérdések. Magyarul, jó lenne beteljesíteni azt az ígéretét is a Fidesznek, hogy legyen újra magas szintű sportképviselet a magyar kormányban.
Az is látszik, vagy az is baj, hogy felemásra sikeredik a helyreállítása ennek a helyzetnek, hiszen a nemzeti sportközpontok és a különböző létesítményfejlesztési programok, ha jól értettem meg a törvény szövegét, továbbra is ott maradnak Seszták miniszter úr felügyelete alatt. Tehát, ahol nagyon sok pénzt elköltenek, az marad Seszták miniszternél, és nem nagyon van, némi sportszakmai felügyeleten túl, rálátása és beleszólása a mostani új, megerősített államtitkárságnak ezekbe a kérdésekbe. Szerintem az volna helyes, ha ez is visszakerülne a sportállamtitkárság kezelésébe.
Nekem is eszembe jutott az, miközben hallottam a hozzászólásokat, hogy tulajdonképpen ezt a törvényt hívhatnánk újra lex Borkai törvénynek. Ugye, volt már egyszer egy lex Borkai, amikor azért kellett a törvényt módosítani, szünetet kérve az egyik bizottságban, hogy Borkai képviselő urat nehogy kizárjuk a képviselők közül, mert olyan módosítás volt, hogy az ő katonasági, vagy nem tudom, milyen múltja miatt majdnem kiszorult a jelöltek köréből. Akkor némi várakozással és egy gyors módosítóval ezt a fideszes többség megoldotta. Akkor úgy láttuk, hogy ez azért történik, mert nagyon bennfentes és nagyon jó lobbierővel rendelkezik Borkai úr. Most egy ellentétes irányú folyamatot látok, most annyira elvesztette befolyását és kapcsolatát a Fidesszel, hogy most éppen, bocsánat, hogy így fogalmazok, kiherélik az általa vezetett köztestületet, a Magyar Olimpiai Bizottságot. Tehát alapvetően most sem a szakmai érvek, hanem egy politikai célszerűség az, ami meghatározza ezt a lépést, de az eredmény szempontjából ez akár indifferens is lehet.
Amit látok, hogy megpróbálják a kudarcot sikerként eladni. Itt a MOB, ahogy mondtam az imént is, egy szervezeti kudarcot is produkált az elmúlt időszakban, illetőleg sportszakmai kudarcot is, ahogy Szilágyi képviselő úr mondta. Ugye, négy olyan sportágunk volt, amelyik olimpiai érmet tudott szerezni, és volt még négy olyan olimpiai sportágunk, amelyik pontszerző helyen végzett a riói olimpián. Ez az összes sportágnak, ha jól emlékszem, 40 százaléka, akik egyáltalán valamilyen pontot tudtak szerezni. Az olimpiai érmek, az aranyak tekintetében két sportolót kell kiemelni, akik több érmet is szereztek. Ráadásul ők voltak leginkább azok, akik nem a MOB sportszakmai keretei között készültek föl az olimpiára. Tehát itt szakmailag biztos, hogy van valamilyen probléma és gond. Én nem tudom megítélni, nem értek hozzá, de érzékelhető az, hogy a büszkeségen túl, hogy ilyen kiváló eredményeket értek el, azért mégiscsak a londoni vagy a korábbi olimpiákhoz hasonlítva van mit tennie a sportszakmai államtitkárságnak, egészen biztosan.
Éppen ezért jó volna nemcsak politikai testületként értékelni az elmúlt öt évet, ahogy itt hivatkoztak rá, hogy a kormány úgy döntött, elemezte a nem tudom, hány évet, hanem sportszakmailag is meg kéne vizsgáltatni. Egy hatáselemzésre biztosan szükség volna, hogy lássuk, mi a gond. Szerintem fontos és jó irány ez a változtatás, hiszen korábban a sportért felelős államtitkár, és itt nem csak államtitkár asszonyra gondolok, hanem elődeire is, nagyjából arról dönthetett, hogy a sofőrje hová vigye el, melyik irányba, melyik városba, milyen rendezvényre. Azon túl nagyon sok beleszólása nem volt a magyar sportpolitikába. Reméljük, hogy ez most egy kicsit visszájára fordul, és nagyobb szakmai irányítást fogunk érzékelni a következő hónapokban, években.
Éppen ezért szeretnék egy-két javaslatot megfogalmazni államtitkár asszonynak, hogy talán mire lenne szükség vagy mire hívnám föl a figyelmet. Már elhangzott, de összegezném. Az első, hogy az egyesületeket ne felejtsék el. Én voltam a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke, ahogy Szilágyi úr is mondta, én is úgy láttam, hogy a lobbierőm nem túl erős fideszes kormány idején, ezért lemondtam. Deutsch Tamás vette át ezt a szerepkört, bízom benne, hogy ő ebben sikeresebb lesz, és több mindent tud kiharcolni az egyesületeknek. De szeretném most is fölhívni a figyelmet arra, hogy ne felejtsék el az egyesületeket, ne felejtsék ki a vidéki sikeres egyesületeket, és ne felejtsék el a kis egyesületeket. Tehát ne csak a budapesti nagy, egyébként sikeres egyesületek kapjanak kiemelt és egyre több támogatást.
Legyen újra sportminisztérium, ezt az imént már elmondtam. Nem lenne rossz, ha a parlamentben is lenne egy sportbizottság, mert ha komolyan vesszük magunkat, akkor a Kulturális bizottság részeként azért nehezebben lehet ezeket a kérdéseket napirendre tűzni. Ahogy az imént mondtam, legyen egy hatáselemzés, vagy ha politikai szlogent akarok mondani, akkor kudarcelemzés szakmailag, hogy mit kell másképpen csinálni. Az NSK- és egyéb létesítményfejlesztési ügyek kerüljenek vissza az ön felügyelete alá; és hát tényleg jó volna, ha a fideszes politikusok a különböző sportági szakszövetségek élén hagynák dolgozni a szakmát. Mert van olyan sportági szakszövetség, ahol szintén politikus ül az elnöki székben, nekem ezzel olyan nagy problémám nincsen, például a kajak-kenu szövetség, csak hagyják, hogy a szakma tegye a dolgát, és úgy irányítsák az egyesületeket, illetőleg a sportági szakszövetséget, hogy az segítsen.
A következő, hogy a sportdiplomáciai erőfeszítéseket erősíteni kellene, államtitkár asszony, mert számos, ezt ön jobban tudja nálam, számos olyan helyen vesztettünk teret, ami bizony a magyar sportszakmai sikereket nagymértékben korlátozza. És most nem akarnék udvariasság miatt ennél mélyebbre menni, hogy az olimpián is ennek milyen kudarcai voltak.
Egyetértek teljes mértékben Tapolczai Gergely képviselőtársammal, és nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a figyelmünkbe ajánlotta. Valóban, a fogyatékosok sportja kiemelten sikeres Magyarországon, tehát méltán lehetünk büszkék nemcsak a paralimpiára, hanem, ahogy ön elmondta, a fogyatékosok sportjára. És valóban, sok esetben méltatlanul kevés figyelmet és szerepet kap ez a politikában, úgyhogy nagyon fontos volna valóban ez is.
És az utolsó mondatom, elnök úr, köszönöm a türelmét, hogy egy pár másodpercet ad még, ami talán nagyon fontos lenne, hogy ne ráncigáljuk a magyar sport rendszerét folyamatosan. Hiszen ön is tudja, államtitkár asszony, hogy a sporteredmények 4-8 éveken belül értelmezhetőek. Ha állandóan átalakítgatjuk a rendszert, akkor effektíve csak e miatt a stabilitáshiány és a kiszámíthatóság hiánya miatt is kudarcos lehet nagyon sok sportoló szakmai munkája. Márpedig az lenne a cél az állam részéről, hogy minél több sikeres sportoló legyen. Köszönöm, elnök úr, a türelmet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
