DR. APÁTI ISTVÁN,
DR. APÁTI ISTVÁN,
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzési rendszer és maga a közbeszerzési törvény, illetőleg a közbeszerzéseket szabályozó teljes szabályanyag a magyar gazdaság különösen nagy teljesítményű motorja kellene hogy legyen, hiszen évente ezermilliárd forintnyi nagyságrendben fordul meg pénz a közbeszerzési rendszeren keresztül, ezermilliárdos nagyságrendben költenek el az ajánlatkérők akár uniós forrásokat, akár valósítanak meg saját költségvetésből beszerzéseket. Úgy is mondhatnám egy, A Gyűrűk Ura című trilógiából vett hasonlattal élve, hogy a közbeszerzés egy varázspálca, egy varázsbot tudna lenni a mindenkori kormányzat kezében, csak nem mindegy, hogy azt a varázspálcát Szürke Gandalf vagy Szarumán tartja a kezében. Ha sok Szarumán jelenik meg a rendszerben, akkor Szauron hatalma végtelenre duzzad, végtelen nagy lesz, és előbb-utóbb legyőzhetetlenek lesznek a korrupció gonosz varázslói.
De hogy a méltán híres filmes hasonlatból átevezzek a törvényjavaslat, a törvény szövegének elemzésére, vitába kell szállnom rögtön Lázár miniszter úrral, ugyanis Tóth István János és Hajdú Miklós több tízezer magyar közbeszerzést vizsgált meg, és az ő számaik jelentősen eltérnek attól, amit a hirdetmény nélküli vagy egyajánlattevős eljárások kapcsán a miniszter úr itt az előbb ismertetett. Az stimmel, az megegyezik a miniszter úr által elmondottakkal, hogy a magyar közbeszerzések - a 2011 és ’13 közti időszakot kivéve - több mint egyharmada, 36 százaléka volt hirdetmény nélküli, vagy szerepelt benne legfeljebb egy ajánlattevő, egy gazdasági szereplő.
Ebben a tekintetben sem állunk jól uniós összehasonlításban, ugyanis az előbb jelzett két úriember által készített elemzés szerint a csehek és a szlovákok 20 százalék alá vitték le ezt az arányt, az uniós átlag pedig inkább az egy számjegyű mértékhez közelít, sok esetben az 5 százalék körül van, tehát itt a kimutatások, az elemzések között van némi ellentmondás. Majd kérem államtitkár úrtól ennek a feloldását vagy az erre történő válaszadást, mert most már külön kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen számok a hitelesek. Uniós összehasonlítás nélkül, 36 százalék olyan eljárás, amely vagy hirdetmény nélkül indul, vagy pedig egy ajánlattevő szerepel benne, úgy hiszem, hogy az gyanús, mindenfajta összehasonlítás nélkül gyanús.
Nemcsak a verseny hiánya vagy az előbb jelzettek miatt az erősen korlátozott volta, hanem az átláthatatlanság is problémákat jelent, amely bizony 2010 óta jelentősen nőtt. A két tényező együtthatása, egymást erősítő hatása pedig igencsak erősíti vagy növeli a korrupció mértékét, illetve a korrupció kockázatát.
Lehet az értékhatárok megemelését azzal indokolni, hogy eltelt 10 év, és éppen elég 10 esztendő ahhoz, hogy felülvizsgálják ezeket az értékhatárokat. Lehet abból a szempontból is vizsgálni, hogy különösen az önkormányzati ajánlatkérők, különösen a kistelepülési önkormányzatok számára ez egy jelentős könnyítés lehet, hiszen vélhetően jóval kevesebb közbeszerzési eljárást kell emiatt lefolytatniuk, de ezzel együtt könnyen lehet, hogy a fürdővízzel kiöntjük a gyereket, mert a korrupciós kockázat is növekszik azzal, hogy árubeszerzésnél, szolgáltatás megrendelésénél 8-ról 15 millióra, építési beruházásnál 15-ről 25 millióra, szolgáltatási koncessziónál pedig 25-ről 30 millióra emelik ezeket az értékhatárokat.
A korrupciós veszély még akkor is növekszik, ha a másik oldalról elmondják, hogy na de a nettó 1 millió forintot elérő, közbeszerzési határt meg nem haladó beszerzések esetében három árajánlatot kell bekérni. Rögtön már egy módosító indítvány irányába elvive a vitát, hozzátenném, hogy három egyező tárgyú árajánlatot, hiszen három azonos egyező tárgyú ajánlatot adjanak be az ajánlatkérők vagy az ajánlattevők, nehogy ez esetleg valamilyen mozgásteret biztosítson bármilyen visszaélésnek. De ez csak egy apró pontosítás, hogy három egyező tárgyú árajánlatra kell gondolni. Főleg az értékhatár megemelésénél van még itt egy olyan probléma, amit 2010-ben az akkori új közbeszerzési törvény megalkotásánál önök idéztek elő, nevezetesen, teljesen felborították a 2003 és 2010 közötti időszakhoz képest az egybeszámítás, illetőleg a részekre bontás tilalmával kapcsolatos szabályokat.
Azt kell hogy mondjam, sajnos idáig jutottunk e tekintetben, hogy szigorúbbak és ilyen szempontból jobbak voltak azok a szabályok, amelyek 2003 és ’10-ben voltak hatályban az egybeszámítást érintően. Elképzelhető, én el tudom fogadni azokat az érveket is, hogy helyenként már-már túl szigorúak voltak és olyan beszerzéseket is egybe kellett számítani, amelyeknél felmerülhet gazdasági, műszaki vagy bármilyen észszerűség a tekintetben, hogy külön kell őket venni, de gyakorlatilag szélesre nyitották azokat a kapukat, hogy amit csak lehet, az ajánlatkérők szétbontanak, gyakorlatilag nem számítják egybe, és így részekre bontva, feldarabolva, elég kreatívan vagy túlzottan kiterjesztően értelmezve ezeket a rendelkezéseket, rendszerint már a mostani 8, illetőleg 15 milliós szolgáltatási koncessziónál a 25 milliós értékhatárt is ki tudták játszani, a most megemelt 15 és 25 milliós, illetőleg 30 milliós értékhatárt pedig még könnyebb lesz emiatt kijátszani. Erre a problémára folyamatosan 2010 óta minden közbeszerzési törvény vitájában felhívtam az önök figyelmét, de valahogy ez az üzenet eddig még nem ment át.
(11.30)
Ellentétben azzal, amit viszont helyeslően vagy dicsérően tudok megjegyezni, hogy egy hat és fél éves, közel hétesztendős küzdelmet sikerült megnyerni - megnyernie a Jobbiknak, illetve megnyerni személy szerint nekem - azzal, hogy most már akkor nem három vagy nem négy, hanem most már öt ajánlattevőnek kell megküldeni az ajánlattételi felhívást. Nyilvánvalóan ez sem jelent bombabiztos megoldást, de jelentős előrelépés mindenképpen, hiszen a sok évig hatályban lévő szabály alapján azért két segítő ajánlatot könnyebb volt összetákolni, mint most, amikor majd négyet kell esetleg, hogyha valakik visszaélésre készülnek, mert azért láthatjuk a most folyamatban lévő eljárásokból, hogy minél többen tudnak „egy buliról”, minél többen készülnek akár bűnszövetségben, akár bűnszervezetben bűncselekmények elkövetésére, annál kockázatosabb számukra, annál nagyobb a lebukás veszélye, annál nagyobb annak az esélye, hogy a hatóságok valahogy, akár titkos nyomozás révén ennek a nyomára akadnak. Hiszen minél több embert vonnak be, minél több szereplőt, annál több lehet az elégedetlenek aránya, és azért egy ilyen éles helyzetben egy elégedetlen „gazdasági szereplőnél” veszélyesebb nem lehet azok számára, akik bűnöző tevékenységet kívánnak folytatni.
Ami pedig itt a gazdálkodó szervezeteknél a 25-ről 40 millióra történő összeghatár-emelést jelenti, hogy 25 milliós uniós vagy költségvetési támogatást kaptak, jelen állás szerint, ha a 25 milliót elérte a támogatás mértéke, akkor elvileg közbeszerzésre voltak kötelezettek, most ezt 25-ről megemelik 40-re. Pontosan egy évvel ezelőtt államtitkár úrral sokat birkóztunk ezen, próbáltam én is abba az irányba elvinni, hogy a nem költségvetési szervek esetében az uniós vagy magyar költségvetési támogatások esetében célszerű lenne egyébként nemcsak az összeghatár emelésén elgondolkodni, hiszen itt azért másfajta kockázat áll fenn, nem a klasszikus korrupciós kockázat, hanem egyébként a támogatási intenzitás százalékban kifejezett mértékéhez kellene kötni a közbeszerzési kötelezettséget.
Én a gazdálkodáshoz, a családi gazdaságok működéséhez, az agráriumhoz kötődő szabályokat vagy tevékenységet ismerem közvetlenül és emiatt sokkal jobban, és bizony, azért egy 50 százalékot nem meghaladó támogatási intenzitás esetén, különösen kisebb összegű, összeghatárú támogatások esetén meglehetősen kétes lehet az, vagy meglehetősen megnehezíti a támogatás jogszerű felhasználását az - túlzottan is megnehezíti -, hogyha közbeszerzési kötelezettséget írnak elő, mondjuk, olyan kis- vagy közepes családi gazdaságok részére, akik nyilvánvalóan nem felkészültek erre. Még ha az eljárás lebonyolításához szükséges források, mondjuk, rendelkezésre is állnak, akkor nagyon komoly szakemberhiánnyal küzdenek, és itt másfajta pénzügyi vagy gazdasági kockázat áll fenn. Nyilván egy gazdálkodó vállalkozónak nem érdeke, hogy saját magát „meglopja”, ott inkább az lehet a probléma, hogyha a pályázat költségvetését túlköltségeli, és ezáltal törvénytelenül vagy éppen adott esetben bűncselekményt megvalósító módon a legfeljebb 50 százalékos támogatási intenzitást próbálja kreatívan jóval 50 százalék fölé, 70, 80 vagy 90 százalékra növelni.
Tehát nyilván ennek a kizárására, ennek a kockázatnak a csökkentésére kell figyelni, de alapvetően azt nem tartom egy ördögtől való vagy a valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek, hogy egyébként az ilyen jellegű összeghatárokat érdemes lehet megemelni, de csak akkor, hogyha a támogatási intenzitás is megjelenik a szabályanyagban. Magyarul: az 50 százalékot meghaladó mértékűeknél kellene konjunktív feltételként az összeghatárt érintő szabályozással meghatározni vagy előírni a közbeszerzési kötelezettséget, mert másik oldalról, hogyha most akár egy mezőgazdasági vállalkozó, egy agrárcég többségében nem az uniós vagy a költségvetési pénzből valósít meg egy beszerzést, hanem 50 százalékot elérően saját pénzét teszi bele egy adott beszerzésbe, akkor egyébként is lehet azon vitatkozni, hogy mennyire korrekt előírni számára ilyen nagyon komoly adminisztrációs terhet jelentő kötelezettséget.
Ez tehát egyébként még az önök szempontjából legjobban védhető része talán ennek a módosításnak. Az már egyáltalán nem védhető, amely „kivéve a gyevi bírót” alapon a kormány részére egyedi kormányhatározatban lehetővé teszi, hogy különböző gazdasági szereplőket mentesítsen az eljárás alól. Itt sem taxatív, sem példálózó jellegű felsorolás nincs. Olyan jól hangzó, rendkívül kreatív fogalommeghatározások, mint a közpénzek hatékony felhasználásának célja, a gazdaságilag legkedvezőbb módon történő forrásfelhasználás lehetnek azok az indokok, amelyek a kormánynak ezt a döntését megalapozhatják, csak éppen azt nem mondják meg egyelőre, hogy mi számít ennek.
Tehát gyakorlatilag itt kénye-kedve szerint az adott döntéshozó - éppen a kormány - diszkrecionális jogkörében eljárva, bárkit mentesíthet szinte bármilyen eljárás alól, épp emiatt helytálló az az előbbi kijelentés az egyik ellenzéki képviselőtársam részéről, hogy itt a kormány kegyének a keresése valószínűleg nagyüzemben fog folyni, és jelentősen felgyorsul, nagyobb méreteket fog ölteni.
Amivel nagyon nem tudunk egyetérteni, az építési beruházások esetében a 100 milliós értékhatár 300 millió forintra történő megemelése. Mivel itt mindig nettó összegekről beszélünk a becsültérték-meghatározásnál, ez bruttóban már közel 400 millió forintnyi, közel félmilliárdos közpénzfelhasználást tesz lehetővé oly módon, hogy gyakorlatilag a nyilvánosság teljes vagy nagymértékű kizárásával valósul meg mindez.
A mostani szabály úgy szól, hogy nettó 100 millió forintig áll fenn ez a fajta lehetőség az ajánlatkérőknek, most ezt megemelik 300-ra. Most 100 millió forint fölött legalább 5 munkanapra ki kell tenni, tehát nyilvánossá kell tenni a hirdetményt. Azon is el lehetne gondolkodni, fogunk erre vonatkozólag indítványt beadni, hogy ezt a minimum 5 munkanapot is meg kellene emelni talán 8-ra vagy 10-re, minél tovább legyen nyilvános, és azon kívül is meghatározott számú szereplőt meg kell hívni az eljárásba. Azért ez a 300 millió forintos értékhatár, gondolják végig, már - maradjunk csak az önkormányzatok világában - viszonylag nagyobb méretű települések jelentősebb intézményfelújítási munkálatainál is lehetővé teszi - függetlenül attól, hogy hány szereplőt, hármat, négyet vagy ötöt kell meghívni az eljárásba - a mutyit, az összejátszást, és igazából a közbeszerzési eljárást egy könnyebb vagy nehezebb, bonyolultabb vagy egyszerűbb papírgyártássá, papírmunka elvégzésévé silányítja le, amely normális esetben nem lehet senkinek sem a célja.
És még egyszer vissza kell térni itt a hirdetmény nélküli eljárásokra, kifejezetten a hirdetmény nélküli eljárásokra. Nem arról beszélek, ahol azon kívül ezzel együtt vagy enélkül egy ajánlattevő ad be csak ajánlatot. 13 százaléknyi, az Unió erősen kifogásolta is ezt a mértéket, ez az értékhatár-háromszorozás lényegében ezt az arányt növeli, és a gazdasági versenyt még jobban fogja torzítani.
Ami pedig itt a kartellezés alóli felmentések esetét illeti, ez pontosan megint olyan „kivéve a gyevi bírót’ jellegű szabályozás. Itt az előbb említett módon a bizonyos gazdasági szervezetek egyedi felmentése ködös, homályos megfogalmazások alapján, ami gyakorlatilag csak azon fog múlni, hogy ki milyen befolyással rendelkezik, ki, milyen lobbierővel rendelkezik, ki milyen könnyen tudja elérni ennek a döntésnek a meghozatalát. Ne legyenek ilyen kartellezés alóli felmentések, meg egyáltalán senki ne kapjon felmentést, aki súlyos mértékben vétett a közbeszerzési szabályok ellen.
Nagyon szép ez a miniszter úr által is elmondott 90 napos szabály, tehát hogy 90 napra az összes magyarországi közbeszerzésből ki lehet zárni olyanokat, akik súlyos szerződésszegéseket követtek el. Túl azon egyébként, hogy az ilyen ajánlattevőknek a kedvét már, mondjuk, a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződésekben - jellemzően építési beruházásokról beszélek - a jelentős mértékű késedelmi vagy éppen meghiúsulási kötbérrel is el lehetne venni attól, hogy bármi rosszban sántikáljanak vagy bármit, bármilyen visszaélést megpróbáljanak elkövetni.
Amit pedig idő hiányában lehet, hogy csak később lesz időm kifejteni, most csak úgy megemlítem, amit egyébként nagyon hiányolok, nem tudok kibújni a bőrömből mint korábbi jegyző, mint önkormányzatnál több évig dolgozó képviselő, most már politikai szereplő, hogy elvették a dokumentációs díj beszedésének a lehetőségét az önkormányzatoktól. Korábban kiválóan működött ez a rendszer, ez semmi másra nem volt jó, csak arra, hogy a közbeszerzési eljárások lebonyolításával felmerülő igen-igen tetemes költség egy részét, jobb esetben pedig egészét sikerült ebből fedezni. És akkor majd itt kell visszatérni arra az óriási problémára, hogy akár nemcsak a kicsi, hanem a közepes méretű településeknél, sok esetben amúgy a tízezer fölötti városoknál sincs közbeszerzési szakember, nincs akkreditált közbeszerzési szakértő, korábban hivatalos közbeszerzési tanácsadónak hívták.
Tehát szakember sincs, humánerőforráshiány is van, pénzügyi problémák is vannak, ezeknek az orvoslására sürgősen ki kellene valamit találni, akár ennél a módosításnál, akár majd a még átfogóbb módosításnál erre vissza kellene térni. Ez óriási hiba volt, hogy ezt a lehetőséget elvették, legalább az önkormányzati ajánlatkérőknek vissza kellene adni, de akkor majd innen folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
