CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Engedjék meg, hogy a zárszó előtt érdemben reagáljak néhány képviselői felvetésre a teljesség igénye nélkül, és előre jelezzem, hogy a kormány nyitott a módosító indítványok tekintetében érdemi vitát folytatni a pártok által már itt is felvetett módosításokról, azonban egy-kettő tekintetében mégis szeretnék szóbeli kiegészítést tenni.
Elsőként: Tóth Csaba képviselő úr lényegében expozéját végighallgatva az mindenképpen egy örömteli megállapítás, hogy az MSZP legkomolyabb kritikája ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban lényegében úgy foglalható össze, hogy túlságosan is magasra emelkedik az ajánlatkérők adminisztratív kötelezettsége.
Hadházy képviselő úrral nem sok dologban értek egyet, egyetlenegy dologban azonban igen, hogy a korrupció elleni harcnak valóban az egyik leghatékonyabb vagy legjobb eszköze maga a transzparencia, a transzparencia pedig a nyilvánosságtól függ, a nyilvánosságtól, amely ebben a tekintetben sokkal szélesebb lehetőséget kap, mint a korábbi közbeszerzési törvények esetén.
Ön szóba hozta az előző közbeszerzési törvényt, amelyet egy évvel ezelőtt tárgyalt a parlament, és nekem volt szerencsém abban a vitában is részt venni, akkor is elmondtam, hogy egy olyan törvényről beszélünk, amit várhatóan az Országgyűlésnek a következő hónapokban vagy években számtalan alkalommal elő kell vennie. Nem tudunk ma sem… - és ez a törvényi módosítás sem lesz olyan típusú szabályozás, ami évtizedekre előre úgy betonozza be a magyarországi közbeszerzések rendszerét, hogy ahhoz ne kelljen hozzányúlni.
Én azt gondolom, hogy minden ilyen módosítás abba az irányba mutat, hogy hogyan lehet a közpénzek felhasználását hatékonyabbá tenni, hogyan lehet lényegében, ha úgy tetszik, az ellenzék kezéből kivenni azt a muníciót a transzparencián keresztül, hogy vélt vagy adott esetben valós korrupciós ügyek emlegetésével próbálja meg vagy tudja támadni a kormányt; utóbbi esetben, azt gondolom, teljesen helyesen teszi a kötelezettségét, az első kategóriába tartozó ügyek esetében pedig ez értelemszerűen az ellenzéki létből fakadó kötelezettség.
Azzal a kérdéssel, amit a képviselő úr megemlített az árazás kapcsán, illetve a transzparencia kapcsán vagy a beérkezett ajánlatok összevetése kapcsán, egy nagyon fontos vitát kapargat képviselő úr, mert az eddigi közbeszerzési gyakorlat Magyarországon abba az irányba mutatott, hogy a legolcsóbb ajánlatot tekintjük mérvadónak, és az alapján kell a kormánynak döntenie, hogy a beérkezett ajánlatok közül melyik a legolcsóbb. Ezzel még egyet is lehet érteni, csak akkor az olcsóságot kell definiálni. Mert ha megnézi az 1990 óta Magyarországon felhasznált közpénzeket, akkor nagyon kevés olyan beruházással találkozik a teljes értékelés alá vett körben, ahol a kivitelezést megelőzően beadott árak közül, amelyik a legolcsóbb volt, valóban olyan árat is produkáltak a beruházás végére. Ennek az egyik legeklatánsabb példája a 4-es metró beruházása, ahol közel egy árduplázás keletkezett. Tehát az az ár, amivel a kormány lényegében egy támogatást adott a Fővárosi Önkormányzatnak a 4-es metró beruházásának elindítására, és az az ár, ami a beruházás tényleges bekerülési költsége volt, a kettő a folyamat végén már köszönőviszonyban nem volt egymással.
Ezért mi azt mondjuk, hogy egy olyan értékelési rendszerre van szükség a közbeszerzések tekintetében, amely akkor, amikor árat értékel, nemcsak azt veszi figyelembe, hogy a kivitelezési ár ténylegesen mit jelent, hanem azt is figyelembe veszi, hogy milyen egyéb költségek rakódhatnak rá, illetve annak a projektnek a fenntartási költségei - amelyek a közbeszerzés keretében valósulnak meg, a közbeszerzés teszi lehetővé ennek a megvalósulását - milyen terhet jelentenek a kiíró önkormányzatnak, állami cégnek vagy adott esetben kormánynak. Ez az az ár, amit a kormánynak mindenképpen figyelembe kell vennie akkor, amikor értékeli a beérkezett ajánlatokat, és ebben a tekintetben tudja valóban összehasonlítani az almát az almával. Tehát nemcsak az ajánlati ár fontos, hanem a teljes projekt összes költsége, és ebben a tekintetben azokat az egységeket is figyelembe kell venni, amelyek a későbbiekben árváltoztató tényezők lehetnek.
Apáti képviselő úr, ha szóba hozta A Gyűrűk Urát, és A Gyűrűk Ura mitológiai szereplőit, akkor, ha a kormány szerepét kéne megtalálnom ebben a mondavilágban vagy mondakörben, én azt gondolom, hogy a tündék szerepe lehet helytálló, amit a mindenkori kormánynak magáénak kell vallani. (Dr. Józsa István tapsolva: Szép! Nagyon szép!) Köszönöm szépen Józsa képviselő úr elismerő szavait. (Burány Sándor: Az elméletnek szól, nem a gyakorlatnak.) Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a kormány szerepe vagy feladata világos.
Itt képviselő úr több kérdést is szóba hozott, amelyre azonban érdemben szeretnék reagálni. Egyrészt: a legutóbbi közbeszerzésitörvénymódosítás-nál pont önnel folytattuk le azt a vitát, amit ön is felemlegetett, hogy a mezőgazdasági beruházók esetében az értékhatár egy jelentős kérdés abban a tekintetben, hogy hol tesszük kötelezettségükké a közbeszerzések lefolytatását, hiszen az egy olyan adminisztratív kötelezettséget jelent számukra, amit ők nehezen viselnek.
Én már akkor is azt mondtam önnek, hogy a kormány nyitott a jövőben megfontolni azt, hogy ezt a határt emeljük, és ez ebben a törvényjavaslatban konkrétan szerepel: a korábbi 25 milliós javaslatot 40 millióra emeljük. Azt szeretném mondani, ezzel a 40 milliós értékhatárral a mezőgazdasági családi vállalkozások több mint 90 százalékát már le tudjuk fedni. Még mindig vannak olyanok, aki efelett vannak, de most már azt lehet mondani, hogy tömegében az ő kérdésüket kezelte ez a javaslat. Látható volt az elmúlt egy év tapasztalata alapján - ami elegendő idő volt ahhoz, hogy újra hozzá lehessen nyúlni ehhez a törvényhez -, hogy itt a módosítás nem jár azzal a kockázattal, hogy a kormány az Európai Bizottság felé újabb fekete pontot szerezhet abból fakadóan, hogy nem tudja a transzparenciát teljes egészében garantálni.
Az öt ajánlatkérő megkeresésével kapcsolatban azt gondoljuk, itt megint egy számvitát le lehet folytatni, hogy mennyi az elégséges; a három nem volt az, az öt már több ennél, de hat kellene, majd hét kellene. Én ugyanennél a pontnál azt szeretném javasolni, hogy amennyiben a Jobbiknak észszerű érvekkel alátámasztott javaslata van, akkor erre is nyitottak vagyunk, hogy ezt megvitassuk a következő napokban és hetekben.
Képviselő úr említett egy számadatot is, ahol azonban szeretnék egy pontosítást tenni. Ön azt mondta, hogy az egyajánlattevős eljárások számának aránya az Európai Bizottság számtalan tagországában egy számjegyű, míg Magyarországon magas ez a 36 százalékkal. Nincs olyan európai uniós tagállam, ahol a tagállamon belüli ajánlattételek vagy egy ajánlattal lefutott közbeszerzések száma 10 százalék alatti lenne. A legalacsonyabb valóban Ausztria 10 százalékkal, a legmagasabb Horvátország 44 százalékkal. De ha a környékbeli országokat szeretném összehasonlítani, akkor Csehország 33 százalék, Ciprus 40 százalék - nem mint környékbeli ország -, Lettország 32, Magyarország 36, Lengyelország 43, Románia 36, Szlovénia 39, Szlovákia 32. Tehát csak olyan számok állnak az Európai Bizottság hivatalos statisztikája szerint rendelkezésre, ahol mindenhol két számjegyű ez a szám. Kétségtelen, hogy a kormányzati közbeszerzési szabályozásnak abba az irányba kell mozdulnia, amely irány lehetővé teszi ennek a számnak a csökkentését.
Ugyancsak egy visszatérő ellenzéki támadás - és semmiképpen sem konkrét ügyeket szeretnék itt megvédeni, de mégis egy elv mellett ki szeretnék állni. Magyarország 1990 óta nyitott piacgazdaságként működik. Amennyiben az ország különböző pontjain egy adott ajánlattevő képes valóban minőségben a legjobb szolgáltatást nyújtani és árban versenyképesnek lenni, akkor én ott nem látok szabálytalanságot, és nem látok problémát abban, hogy ugyanez a szolgáltató az, aki adott esetben Battonyán és Székesfehérváron valamilyen szolgáltatást nyújt, függetlenül attól, hogy milyen szolgáltatástípusról beszélünk.
A probléma ott kezdődik, ha ezeknek a szolgáltatásoknak akár a minősége, akár az ára kikezdhető. Tehát én azt gondolom, hogy azokban a vitákban nem érdemes részt venni, ahol a vita egyedüli érve vagy a kritika egyedüli érvrendszere abból áll, hogy azt mondjuk, hogy azért, mert van két egymástól távol eső település, ott ugyanaz az ajánlattevő végez egy szolgáltatást, önmagában ez a korrupció gyanúja. Nem! (Dr. Harangozó Tamás: Nem ez a baj, államtitkár úr, hanem az a baj, hogy politikai kapcsolatok…) Azt kell megvizsgálni, hogy akár politikai kapcsolatok vannak a háttérben, akár nincsenek (Dr. Harangozó Tamás közbeszól. - Az elnök csenget.), képviselő úr, akár politikai kapcsolatok vannak a háttérben, akár nincsenek, ha ez a szolgáltató minőségben és árban a legolcsóbbat tudja hozni, akkor nem probléma, hogy ők végzik a szolgáltatást.
Amennyiben minőségileg vagy árban megkérdőjelezhető az ő munkájuk, akkor pedig jogosak az önök kritikái, és akkor jogosak azok a kritikák, amiket megfogalmaznak e rendszerrel kapcsolatban. Önmagában csak az, hogy egy magyar vállalkozás itt és ott is szolgáltat, önmagában nem a korrupció gyanúja. Ha ezzel egyet tudunk érteni, akkor azt gondolom, már léptünk előre.
(12.20)
A dokumentációs eljárások tekintetében, amit a kisebb önkormányzatok esetében képviselő úr említett, az ajánlattételi felhívás közzétételi díjának az eltörlése pont ezt a segítséget szándékozott támogatni. De nyitottak vagyunk arra is, hogy ezt a további díjtételek, illetve a szedhető díjak tekintetében megnézzük. Kíváncsi vagyok a konkrét szövegszerű módosító javaslatára, mert amennyiben az nem jelent ellentmondást bármelyik vonatkozó európai uniós szabállyal, akkor a kormány megfontolja annak az elfogadását és akceptálását. Azt kérem tehát, hogy egy konkrét szövegszerű javaslatot legyen kedves benyújtani.
Hadházy képviselő úrral már nehezebb helyzetben vagyok. Ha már itt a mitológiai alakok és a mitológiai történetek írói kerültek napirendre, képviselő úr munkásságát Tolkien, Andersen és Grimm magasságában tudom értelmezni. Mégis arra szeretném sarkallni a képviselő urat, amennyiben komolyan gondolkodik abban, hogy azt a bizalmat, amit az LMP választói a pártjának adtak 2014-ben, ki szeretné tölteni - még ha politikai felszólalásaiban teljesen illegitimnek tekinti is az itt ülő képviselők munkáját -, tisztelje meg a saját választóit azzal, hogy valóban érdemi hozzászólásokat tesz egy-egy vitához, és nem olyan közhelyeket hangoztat sokszor és hangosan, amelyek statisztikailag sem állják meg a helyüket.
Azt képviselő úr is nagyon jól tudja, hogy az elmúlt években - ha csak a 2010 óta tartó időszakot vesszük figyelembe - több ezer közbeszerzés zajlott Magyarországon. Azoknak az ügyeknek egy része, amelyeket ön napirendre vesz, valóban a büntetőjogi kérdések közé tartozik. Ezekben az ügyekben a rendőrség, az ügyészség nyomozást folytat. Szeretném felhívni képviselő úr figyelmét, hogy Magyarország egy demokratikus államberendezkedésű ország, ahol a hatalmi ágak szét vannak választva egymástól. Ha a rendőrség egy folyamatban lévő ügyben nyomozást folytat, onnantól kezdve a kormánynak nincs más kötelezettsége, mint a rendőrségi megkeresés esetén minden adatot, minden információt a rendőrség rendelkezésére bocsátani, és ha vádemelés történik, akkor meg a bíróságnak van jogköre eljárni. Azt javaslom, hogy miközben a pártkönyveket cserélteti egyik pártból a másikba, legalább ennyi időt fordítson arra is, képviselő úr, hogy a magyar államberendezkedés alapvető szabályaival tisztába kerül.
Összességében annyit szeretnék még elmondani a nyitóvita zárszavaként, hogy ez a közbeszerzési törvény alapvetően három célt szolgál. Szigorítás abban a tekintetben, hogy magasabb betekintési lehetőséget, nagyobb hozzáférési lehetőséget ad akár az érdeklődő közvéleménynek, akár a politikai pártoknak vagy bárkinek, aki az európai uniós források vagy a hazai források felhasználásában a transzparenciában látja a szabályosság garanciáját. Egyszerűsítést ad abban a tekintetben - és ez egy évek óta tartó tendencia -, hogy azt a kormányzati szándékot, ahol lehetőség van erre, szolgálni lehessen, amely szerint a magyarországi kis- és középvállalkozói hálózat bekapcsolása a közberuházásokba egy kiemelt stratégiai célkitűzés.
És igenis vannak olyan elemei, amelyek a gyorsítás irányába mutatnak, hiszen Magyarország versenyképességét ezeknek a beruházásoknak a gyors kivitelezése igencsak meghatározza, és a gyorsaság ebben az esetben egyet jelent abban, hogy Magyarország el tud lépni a versenytársaihoz, a régió európai uniós és nem európai uniós szomszéd országaihoz képest.
Elnök Úr! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
