GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Jó estét kívánok, elnök úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Három kérdéskört szeretnék érinteni a törvényjavaslat kapcsán. Az egyik az úgy globálban, ami körülötte van, mondjuk, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon keresztül, a másik - mint képviselőtársam is szólt róla - nem más, mint a foglalkoztatási szövetkezetek kérdésköre és annak működtetése, a harmadik meg maga a közfoglalkoztatás rendszere. Ez a három kérdéskör azért fontos, és azért illeszkedik egymás mellé, mert az egyik a fedezeti hátterét adja, a másik kettő pedig visszaigazolja az önök politikájának a mikéntjét.
Hogyha foglalkoztatási szövetkezetekről beszélünk, akkor ma ebben az országban - nem a Parlament falai között, ma ebben az országban - mindenkinek csak az jut az eszébe, hogy hogyan lehet ellopni ezermillió forintos nagyságrendű pénzeket; körülbelül így fogalmaznak nagyon egyszerűen az emberek, amikor a foglalkoztatási szövetkezettel találják magukat szemben.
A legnagyobb baj, az egyik legnagyobb baj az, hogy ezt meg lehet csinálni, a másik legnagyobb baj vagy a másik nagy baj mindezek mellett, hogy ezt az önök jótékony, hatékony munkássága mellett lehet megtenni, tehát nem szabnak féket annak a történetnek, amely látható módon és egyértelműen - látható módon és egyértelműen! - visszaélésekkel párosul.
Mindegy, hogy milyen testületeket, roma önkormányzati felületen vagy éppen képviselői kapcsolódási felületeken keresztüli helyzeteket tekintünk vagy azokra tekintünk rá, látható módon a legsanyarúbb sorsba került emberek segítségére rendelkezésre álló forrásokkal való visszaélés jelenítődik meg. Óriási probléma ez. Óriási probléma ez, már csak azért is, mert pont a legkiszolgáltatottabbak elől veszik el a levegőt, a mozgásteret, pont azon ezrek nagyságrendjét érintően - ESZOSZ, sok minden egyéb más -, amelyek vonatkozásában, akik tekintetében két kézzel kellene segítséget nyújtani, ott élnek vissza; ott élnek vissza a lehetőséggel, hogy a kiszolgáltatottat még kiszolgáltatottabbá teszik, és a forráslehetőséget, a levegőt pedig elveszik előlük. Ez szégyen! Ettől nagyobb szégyen nem létezik; nem létezik, mert ezresével tették tönkre Magyarországon ezen programok és keretek között azokat a családokat, amelyeknek egy-egy alanya, akár a családfő, akár bárki más részese volt és szerepet játszott a történetben. Évek telnek el, évek telnek el, mire odaér a történet, hogy egyáltalán azzal lehet majd foglalkozni, hogy bármilyen pénzügyi alapból fakadóan valamilyen részleges helytállást lehet tenni az elkövetett bűnökért, bűnökkel szemben.
Hát, ez a foglalkoztatási szövetkezetekről alkotott kép ma Magyarországon az emberek fejében, és ez nem véletlenszerű, ezt nem az ellenzék alkotja, ezt önök csinálták.
(20.10)
Önök adtak hozzá teret, és önök nem változtatták meg ezt a helyzetet akkor, amikor beavatkozási lehetőségük lett volna. Amikor köztudottá váltak a visszaélések, önök akkor is csak nézték, pátyolgatták az ügyeket.
A másik maga a közfoglalkoztatás rendszere. A közfoglalkoztatás rendszere egy elengedhetetlen, Magyarországon szükségszerű foglalkoztatási forma. Elengedhetetlen, szükségszerű, de olyaténképpen kellene hogy működjön, ami legkiváltképp arról szól, hogy egyrészt a benne szerepet játszók vagy szerepet vállalni tudók önbecsülése ne sérüljön, másrészt, hogy az általuk végzett tevékenység eredményeképpen hozam termelődjön, kézzelfogható hozam termelődjön. Önök a közfoglalkoztatást évek hosszú sora óta nem tekintik másnak meggyőződésem szerint, mint annak, hogy a statisztikában a kozmetikázás eszközeként használják az embereket. Statisztikai alanyként tekintenek rájuk, és ez így nincs rendjén.
Azért merem mondani nyugodt lelkülettel, hogy statisztikai alanyként tekintenek rájuk, mert nem nézik őket embernek, mert az a kormány, amely mondjuk, egy hat-hét évvel ezelőtti időszakhoz képest a közfoglalkoztatott embernek még ma is, lassan hét év elteltével kevesebb pénzt ad a kezébe - nem vásárlóerő-értékben, hanem egyébként csak úgy nettóban kevesebb pénzt ad a kezébe -, az a közfoglalkoztatottakat sajnos nem veszi emberszámba, és ez szégyen. Ez szégyen, a valamikori 60 200 forintos nettóval szemben ma ez az 51 800 forintos nettó, ami 42 ezer forintot ér. Önök ennyibe becsülik a közfoglalkoztatottakat.
A másik része a történetnek, ami a pénzen, a fizetésen kívüli, az pedig az, hogy „belehajtják” őket egy olyan rendszerbe, amely keretei között sérül az önbecsülésük, mert rengeteg ember sokkal többre képes, mint ami lehetőséget kap a közfoglalkoztatás rendszerének a keretei között. Nem tud értéket termelni, merthogy nem kap lehetőséget erre, merthogy reggel siktáz, délután siktáz, s közben nem érdekli a foglalkoztatóját, hogy mit tesz, vagy mert nincs mit tenni, ezért rá se néz. Ilyen példák sokasága van.
Tudják annyi közfoglalkoztatottat kell az országban foglalkoztatni, annyinak kell munkát adni, akivel valós értéket lehet teremteni, és akiknek ilyen értelemben az önbecsülése sem sérül. Vagy ha nem hozamtermelő tevékenységet végeztetnek egy részükkel a közhasznúaknak, a közfoglalkoztatottaknak, akkor ott legalább a közfoglalkoztatotti rendszeren belül kell bérbeli elcsúsztatásokat végezni.
És akkor a harmadik dolog a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kérdésköre. Ahhoz illesztetten csak annyit szeretnék mondani, hogy amikor megalakult a Nemzeti Foglalkoztatási Alap a valamikori Munkaerőpiaci Alappal szemben vagy azt követően, akkor az első lépés az volt - ez volt a „nemzeti” jelzőhöz való illesztés -, hogy tízmilliárd forintos nagyságrenddel kevesebb pénz került bele. Ez a nemzeti megjelenítés megcsúfolása volt első lépésben. Majd továbbmegyek, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak az a feladványa, hogy a munkaadók és a munkavállalók közös befizetéseiből származtatottan egyrészt a munkalehetőségek bővítését, másrészt a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közvetlen támogatások, aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozását tegye meg, vagy a képzési lehetőségekhez való hozzáférést erősítse.
Ezzel szemben most ezen a törvénytervezeten keresztül is rengeteg olyan másodlagos, harmadlagos, ötödleges dolgot kívánnak belepréselni a Foglalkoztatási Alapba, és ezen keresztül akarják finanszírozni, ami nem idetartozó, amelyet a költségvetésnek vagy épp a Belügyminisztériumnak kellene finanszírozni.
Ezek a dolgok azok, de legkiváltképpen a foglalkoztatási szövetkezet és a közfoglalkoztatotti kérdéskör sárba tiprása, amelyek miatt ezt a törvénytervezetet nem lehet támogatni.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
