VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a támogatott lakáshiteles konstrukciót, amelyet az első Orbán-kormány bevezetett, felváltotta a devizahitelezés konstrukciója, már látni lehetett azokat a beépített rendszerkockázatokat, amelyeket maga a törvényalkotó betonozott be, illetve ezekről tudni lehetett azt, hogy a későbbiek folyamán aligha lehet őket kezelni. Hát mi is volt ezzel a devizahitelezéses probléma alapvetően? Hát az, hogy egy alkalmatlan eszközt választottak arra, hogy a lakosságot finanszírozzák. Egy devizahitelezés egy rövid lejáratú vállalati hitel esetén szóba jöhető konstrukció olyankor, amikor az árfolyamkockázatot különböző pénzügyi tranzakciókkal eredményesen menedzselik az egyébként ilyen árfolyam-kockázati menedzsmentben képzett emberek.
A lakosságnál nyilvánvaló volt, hogy húszéves időtávlatban megjósolni azt, hogy egy magas volalitású deviza hogyan fog viselkedni, milyen lesz az árfolyam, azt eleve nagyon nehéz lett volna, nem lehetett. Nagyon fontos volt, amivel hosszú időn keresztül nem kezdett semmit az Orbán-kormány, és ebben a mostani törvényjavaslatban sem mondja ki teljeskörűen a bankok felelősségét, hogy a devizahitelezés felfutása idején, 2004-2005-ben, amikor Magyarországon hatszor annyi lakás épült, mint jelenleg, amikor romokban van az építőipar, akkor a hatályos hitelintézeti törvény úgy rendelkezett, hogy szakképzett embereknek kell a hitelt közvetíteni, hitelközvetítéssel is csak azok foglalkozhatnak, az ügyfélkapcsolatokat ők ápolhatják, hát ehhez képest ha megnézzük, hogy kik közvetítették ezeket a hiteleket, akkor azt láthatjuk, hogy néhány gyorstalpalón részt vett ember elad olyan hiteleket, amelyek kockázataival, az árazás mikéntjével maga sincs tisztában. Természetes, ha ő maga nem tudja, hogy milyen kockázatokat vállal majd a hiteladós ezért az ügyletért, még egyszer mondom, két évtizedes időtávra előre, akkor természetes, hogy nem tett eleget a bank a hitelintézeti törvény előírásainak, nem tájékoztatta az ügyfeleket kellőképpen arról, hogy milyen kockázatokkal jár az a hitel, és nyilvánvaló az is, hogy ez a fajta sérelem a hiteladósokon csattan. Ezzel sem most, sem korábban nem kezdett semmit az Orbán-kormány, nem lépett fel ezen a területen.
Érdemes lenne megnézni azt, hogy milyen cselekvési tere volt a szocialista, illetve az Orbán-kormánynak arra, hogy lépjen ezen a területen. A szocialisták kiterjesztették a devizahitelezést, elmélyítették a válságot, és egy óriási problémát okoztak egész Magyarország számára. Az Orbán-kormány pedig az elmúlt négy és fél évben gyakorlatilag érdemi lépéseket annak érdekében, hogy megváltoztassa ezt a törvényi környezetet, nem tett.
(11.50)
Néhány kozmetikai jellegű beavatkozásra került sor, igazán komoly lépésre azonban sajnos, azt kell hogy mondjuk, nem, éppen ezért fuldokolnak még most is a devizahitelben, és hozzáteszem, a forinthitelben, hiszen ők is érintettek a banki önkénnyel kapcsolatban, a forinthitelben is fuldoklanak magyar családok. A kormány ténylegesen nem lépett fel a bankokkal szemben, noha kétharmados parlamenti felhatalmazással, önállóan alkotmányt volt képes elfogadni. Átírhatta volna az Orbán-kormány, mondjuk úgy, hogy egy-két napon belül a törvényeket teljesen az ügyfelek érdekeinek, az igazságnak megfelelően, de ez sajnos nagyon hosszú időn keresztül egész egyszerűen nem történt meg.
Nagyon fontos azt is látni, hogy hogyan áll össze a törlesztőrészletek emelkedése, és mi az, amit nem tett a kormány annak érdekében, hogy mérsékelje ezeket a terheket, és egy, a jog és az igazságosság talaján álló megoldást válasszon. Az ügyfelek érdeklődésének fókuszában az árfolyamkérdés állt a hitel felvételének pillanatában, és a kormányzat által tematizált közbeszéd is csak az árfolyamra fokuszált, noha az árfolyam változása csak a hitelkockázat egy részét ölelte föl, a másik kockázat magában a kamatban volt, amiről mi, jobbikosok már nagyon régóta beszélünk, hogy a kamattal is foglalkozni kell, nemcsak az árfolyamkockázattal.
Hogy is nézett ez ki? Három évvel ezelőtt, amikor megnéztük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének rendszeres jelentését, amit az Európai Központi Bank felé kellett hogy továbbítson a hitelintézeti szektorról, akkor azt láttuk, hogy az úgynevezett „egyéb deviza” kategóriában, ahova az eurón kívül az összes devizanem sorolva volt, fölhalmozódott a hitelintézeti szektornak 1627 milliárd forint saját hitele, és közel ötször ekkora mennyiségű volt az a hitelállomány, amit a hitelintézeti szektor kihelyezett. Tehát körülbelül ötödrészben volt ténylegesen devizafedezet a kihelyezett hitelek mögött, és megjegyzem, ebben az ötödrészben benne van a bankok saját kereskedelmi portfóliója, adott esetben az, hogy mondjuk, ingatlanvagyont birtokol a bank, és ezért a saját anyabankjától hitelt vesz föl, és ebből építi meg azt az ingatlanportfóliót, amit itt Magyarországon aztán a későbbiek folyamán gazdasági haszonszerzés végett - ezt most minden negatív felhang nélkül mondom - hasznosít. Tehát, ha ötödrészben van a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet, akkor miért van az, hogy az ügyfelektől a teljes árfolyamváltozás költségét folyamatosan elvették a bankok, sok-sok éven keresztül? Az elmúlt négy és fél évben, amióta a Fidesz hatalomra jutott, ugyanez történt: érdemben nem léptek föl ellenük, nem hatottak ellene, noha egyébként képzett jogászok, például a Jobbik szakértői csapatát is erősítő Damm Andrea elmondják, hogy több száz, bankokkal folytatott pereskedés után egyetlen olyan esetet nem találtak, amikor a bank az idegen deviza bevonását a hitelügyletbe képes lett volna igazolni. Nem volt ilyen, hölgyeim és uraim. Ötödrészben volt a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet. Akkor miért kell az ügyfelektől ezt a pénzt, úgymond, legombolni? Ez egy devizaalapú hitel volt, nem ténylegesen devizahitel, ahol az elszámolás alapját a deviza árfolyamváltozása adta.
Nagyon fontos azt is látni, hogy a kamatokkal mi történt, ugyanis az az állapot, hogy egy ügyfél a kezdet kezdetén fizetett törlesztőrészletéhez képest két és félszeres törlesztőrészletet fizet, az nem annak köszönhető, hogy az árfolyam változott ilyen óriásit. Az árfolyam a svájci franknál durván másfélszeresére emelkedett a hitel felvételéhez képest. Ez az óriási törlesztőrészlet-változás annak volt köszönhető, hogy a kereskedelmi bankok szabadon garázdálkodhattak a hitelek kamataival, oda emelték, ahová szerették volna. Most gondoljunk bele abba, amikor fölveszi egy magyar ember a hitelt, a svájcifrank-alapú hitelét, mondjuk, 5 százalékos hitelkamattal, ugyanezt ugyanebben az időpontban megteszi egy lengyel hiteladós, a magyar hiteladósnak hirtelen fölszökik a törlesztőrészlete azért, mert a hitelkamat elmegy az eredeti 5 százalékról egészen 11 százalékig, ehhez képest a lengyel hiteladósoknál nincs ilyen jellegű változás. Miért is van ez? Azért, mert a bankok a kamatoldalon, a kamatok durva túlárazásával olyan mennyiségű, óriási profitra tettek szert Magyarországon, ami azt eredményezte, hogy a bankok nemzetközi szintű összehasonlításban vizsgált jövedelmezősége Magyarországon volt a legmagasabb. Egész egyszerűen kifosztották a lakosságot azzal, hogy durván több mint kétszeresére képesek voltak az eredeti szinthez képest megemelni a kamatokat.
Most nézzük meg ezt az ügyfelek oldaláról! Bemegy valaki a bankba, beszél a hitelügyintézővel - a hitelügyintézőnek fogalma nincs arról, hogy milyen rendszerkockázatok vannak, hiszen maga is a hitelintézeti szektorra vonatkozó törvényeket sértő módon ül abban a székben, ahol ül és beszél az ügyfelekkel -, nem világosítják fel az ügyfelet a rendszerkockázatokról. Arra számít ugyan az ügyfél, hogy esetleg a svájci frank árfolyama elmozdul a forinthoz képest, és ebből neki vesztesége keletkezik, de azt mondja, hogy ennél a lakáshitelnél az, hogy hatvanezerről esetleg egy rossz forgatókönyv esetén nyolcvanezer forintra fölkúszik a törlesztőrészlet, ezt még beárazza, azt mondja, a nyolcvanezret is ki fogjuk bírni, vegyük föl nyugodtan a hitelt. De ez a szerencsétlen hiteladós számíthatott arra, hogy Magyarországnak olyan kormányai lesznek, akik engedni fogják a kereskedelmi bankoknak azt, hogy ne csak az árfolyamváltozást hárítsák át az ügyfelekre, de kényük-kedvük szerint emeljék meg a kamatokat is? Itt ugyanis ez történt. Erre nem számíthatott egyetlen hiteladós sem, hogy a kamatokat szabadon engedi emelni a kormány.
És nézzük csak meg azt a kamatkörnyezetet, ahol ez megtörténhetett! A forrásország devizájánál, Svájcnál a jegybanki alapkamat 2008 őszén-telén mélybe zuhant, csökkent nagyon drasztikus mértékben a jegybanki alapkamat, 0,25 százalék körül jár jelenleg, sőt már negatív alapkamatokról is hír van. Ehhez képest a magyar hiteladósok kamatszintje az eredeti 5 százalékról nem elkezd csökkenni, mint ahogy a forrásország devizájának kamatszintje, hanem elkezd brutális mértékben nőni, kétszeresére nő, jelenleg másfélszeres a kamatszint az eredeti szinthez képest. Tessék mondani, mi indokolja ezt az iszonyú kamatemelkedést? Semmi egyéb, csak az, hogy a bankok luxusprofitját ilyen módon biztosította mind az előző, szocialista kormányzat, mind pedig a mostani Orbán-kormány.
Szépségflastrom jellegű beavatkozások persze történtek: az árfolyamgát konstrukciójának bevezetése, amit úgy interpretálnak különböző vezető kormánypárti politikusok, hogy megmentettük az embereket, bevezettük az árfolyamgát intézményét, nem lehet áthárítani az ügyfelekre az árfolyamváltozás terhét, hiszen egy kedvező árfolyamon törleszthetik az ügyfelek a törlesztőrészleteket. Na de mi is ez az árfolyamgát? Egy elkülönített számlán az aktuális árfolyam és az árfolyamgátban rögzített árfolyam közti különbség tovább-tovább kamatozik, és ezt ötéves moratórium lejárta után bevasalják az ügyfelektől. Mi is történik? A problémát öt évvel kijjebb tolja a kormány, a bankok pedig egy olyan pénztömegre tesznek szert, amit most ugyan nem kapnak meg az ügyfelektől, de sebaj, az a pénztömeg öt évig kamatbevételt jelent folyamatosan egy elkülönített számlán a bank részére, és öt évet követően ismét fizethet az ügyfél egy megemelt törlesztőrészletet. Ezzel nyilvánvaló, hogy az ügyfél nincs megmentve, öt évre átmenetileg elodázták a problémát, de a tartozása tovább ketyeg, tovább nő egy elkülönített számlán. Ez minden, csak nem megoldás. Ez egy szépségflastrom, egy átmeneti megoldás arra a nagyon súlyos problémára, ami kibontakozott.
Végtörlesztés intézménye. Úgy kommentálta ezt az első néhány kormányközlemény, hogy a végtörlesztéssel közel 200 ezer magyar családot kiszabadítottunk a devizahitelezés fogságából. Lefordítom ezt önöknek magyarra, nekem is van ilyen kiszabadított ismerősöm: bement a kereskedelmi bankba, és az eddigi devizahitelét átváltotta a további árfolyamváltozástól rettegve forinthitelre, és körülbelül ugyanakkora vagy valamivel kevesebb törlesztőrészletet fizetett a forinthitele után, mint a devizahitel után. Az ő esete azt mondatja egy kormánypárti politikussal, hogy tessék, itt egy, a devizahitelezés csapdájából kiszabadított ember. Ha ténylegesen megnézem, tényleg kiszabadult - nem devizahitelt nyög, hanem forinthitelt. De vajon változott-e ténylegesen az ő helyzete? Javult-e? Nyilvánvaló, hogy nem szabadították ki a hitelcsapdából.
(12.00)
A másik összefüggés: a végtörlesztéssel mi történik? A fizetőképes ügyfél, aki meg tud szabadulni akár új hitel felvételével, akár pedig a meglévő megtakarításainak felhasználásával a jelenlegi hitelétől, visszafizeti a pénzt, kiszáll a legjobban fizető, leggazdagabb réteg, nekik van lehetőségük arra, hogy megszabaduljanak a devizahiteltől. Ez a kispénzű embereken, azokon, akik igazi hitelcsapdában vannak, aligha segít, hiszen nem őket érinti kedvezően ez az intézkedés, hanem a gazdagabbakat, illetve a felső középosztályt.
Mi történik a banki oldalon? Drasztikusan romlik a hitelportfóliók minősége, hiszen a jól fizető ügyfeleket a kormány kiszedi ebből a devizahitelezéses csapdából, akik fuldokolnak a devizahitelben, akik attól rettegnek, hogy elárverezik a házukat, azok pedig benne maradnak ebben a csapdában. Nyilvánvalóan nem volt ez sem jó megoldás.
Most pedig egy olyan megoldás van előttünk, amikor a választópolgárokat a kormány egész egyszerűen gyermeknek nézi. Akkor, amikor megtörténik ez az elszámolás, és az emberektől jogtalanul felvett pénzt előtörlesztésre kell fordítani, akkor nincs meg a polgár szabadsága ahhoz, hogy a saját pénze fölött, amit tőle éveken át jogtalanul elvettek a bankok, rendelkezhessék. Majd a kormány megmondja, hogy hogyan legyen ez a pénz fölhasználva.
Hölgyeim és Uraim! Ez sem olyan irány, amit támogatni lehet, de hozzáteszem: egészében véve, mivel mégiscsak segítséget nyújt az ügyfeleknek ez a mentőcsomag, természetesen támogatjuk, de azzal a kitétellel, hogy nézzük már felnőttnek az embereket, és hadd dönthessék el, hogy az ilyen módon hozzájuk visszakerülő pénztömeggel mit kezdenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
