DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így sokadik megszólalóként amellett, hogy az ember ismerteti az előttünk lévő törvényjavaslat lényegét, ami fontos, hogy átmenjen a köztudatba, hiszen egy nagyon nagy horderejű törvényről van szó, arra is lehetőségem van már sokadik megszólalóként, hogy reflektáljak arra, amit képviselőtársaim mondtak, természetesen elsősorban ellenzéki képviselőtársaim, mert a közvélemény ekkor ért valamit abból, ami a parlamentben egy általános vita során történik.
A hölgyekkel szembeni udvariasság miatt egy képviselő asszonnyal kezdeném, Szelényi Zsuzsával, aki sajnos már nincs itt a teremben. Ő kellően érdekes dolgokat mondott. Az első számú állítása az volt, hogy jó ideje mindenért a Fidesz a felelős. Nyilvánvalóan mi vagyunk kormányon, tehát egy ilyen egyszerű mondatot meg lehet ereszteni itt a Parlament falai között. A másik, hogy amit most csinálunk, az is csak egyfajta porhintés, mert most is becsapjuk az érintetteket - nagyon sokan vannak, 1,3 millió család -, és utána eljutott az igazi mondatáig a képviselő asszony, hogy óvatosan, mert összedöntjük a bankrendszert és lesz társadalmi káosz. Mindezt ő persze Bajnai egykori miniszterelnök úr árnyékából mondta, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy erről a kérdésről most ilyen körülmények között kell beszélnünk.
Ha az összes többi ellenzéki párt megszólalóit visszaidézném, akkor az első állítás, amit meg kell említenem, hogy mindegyik párt megszólalója rögzítette azt, hogy alapvetően támogatják ennek a törvénynek az elfogadását, és megfogalmaztak jó néhány kritikai észrevételt, amikre nyilvánvalóan érdemes lenne külön-külön is kitérni, de hát erre lehetőség nincs. Az alapvetően fontos az, hogy a parlament nagyon nagy többsége ezt a törvényt támogatni fogja. Ebből nyilvánvalóan levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez most egy nagyon jó irányban megtett kormányzati lépés. De azt is tudjuk, hogy ezzel persze még nincs vége a dolgoknak.
2010-ben is, amikor az Orbán-kormány a kormányzáshoz hozzákészült, tudta jól, hogy a legnagyobb gond, amivel szembe kell néznie ennek az országnak, az eladósodás, ami jelentette az állam eladósodottságát, beleértve az önkormányzatokat is, jelentette a vállalkozók eladósodottságát, és sajnos, ami a legnehezebb és a legnehezebben kezelhető, jelentette a magánszemélyek eladósodottságát. 1,3 millió család, mert egy szerződés mögött mindig a családot lássuk, tehát azt mondhatjuk, hogy a magyar családok egyharmada érintett, ezért a magyar társadalom ebben a kérdésben minden módon érintett. Nemcsak azok érintettek, akik nyakig ülnek az adósságban, mert devizahitelt vagy forinthitelt vettek fel, és a bankok így meg úgy bántak vagy esetleg elbántak velük, azok is érintettek, akiknek nincs ilyen típusú szerződésük. Ez az ország addig nem tud talpra állni olyan módon, ahogy mi azt szeretnénk, amíg nem tudjuk csökkenteni az eladósodottságunkat, és nem tudjuk a devizakitettségünket valamilyen módon orvosolni, valamilyen módon ezen a kérdésen segíteni. Ezzel az Orbán-kormány tisztában volt.
Egy lehetetlen költségvetési szituációt örököltünk, de működtetni kellett az országot. Érdekeltek voltunk akkor is és érdekeltek vagyunk ma is abban, hogy működjön egy bankrendszer. Egy kormány sosem egy olyan légüres térben mozog, hogy a kétharmados többségével azt mondja, rendet vágunk és így meg így döntünk. Ezt tudják az ellenzéki képviselők is. Ez egy dominójáték, ma meglépünk egy lépést, holnap jön a következő és azután egy következő lépés. Ezért mondtam, hogy egy nagyon fontos törvényt tárgyalunk, de még nem vagyunk a folyamat végén.
Azt mondani ránk, hogy 2010-ben elültük az időt és nem tettünk semmit, enyhén szólva is nevetséges. 500 ezer család ügyét valamilyen módon, lehet, hogy nem a legsikeresebben, de azért kezeltük, amikor létrehoztuk az eszközkezelőt, és mintegy 18 ezer ember, a legnehezebb helyzetben lévők során próbáltunk segíteni, amikor bevezettük az árfolyamgát intézményét, amivel, megjegyzem, mindenki élhetett volna, még ha nem is hitt mindenki ebben a megoldásban, mert nem tekintette végleges megoldásnak, vagy amikor a végtörlesztés intézményét szóba hoztuk.
A legnagyobb tettnek, amit a kormány el tudott érni, mégis az egész közgondolkodás átformálását gondolom ebben a kérdésben. Ugyanis azért tárgyalunk ma erről a kérdésről, mert mára tudtuk megteremteni azt a nemcsak politikai közhangulatot ebben az országban, hanem talán azt az általános közgondolkodást, hogy az ország elfogadja, hogy ilyen módon járjunk el ezekben a kérdésekben.
(12.40)
Emlékeztetem itt képviselőtársaimat arra, hogy korábban abban is gondolkodtunk, hogy a lyukas és alig meglévő költségvetési forrásainkból segítsük ki a bajbajutottakat, hogy itt az államnak kell szerepet vállalni, a bankoknak is szerepet kell vállalnia, meg az érintetteknek is szerepet kell vállalniuk.
Tudtuk jól akkor, mindannyian tudtuk itt a parlamentben, hogy nagyon nehéz ezekbe a magánjogi szerződésekbe jogállami módon belenyúlni úgy, hogy az állam, mi, a politika meg ne égesse az ujját. Tudtuk jól, hogy a bankok erősek, és ezt a kérdést minden fórumra elfeszítik, mint ahogy meg is tették, egészen a nemzetközi fórumokig, tehát az Európai Bíróságig is.
Tudtuk, hogy a magyar bírósági rendszerben nincs gyakorlata annak, hogy ilyen tömeges ügyek kezelésére képes legyen. Tudtuk jól, hogy a bankrendszer is eltolja ennek a kérdésnek a kezelését. Emlékszünk még, tisztelt képviselőtársaim, azokra a megszólásokra? Ellenzéki képviselők szisszentek fel akkor, amikor Orbán Viktor miniszterelnökként egy erőteljes mondatot mondott, amiben, ha úgy tetszik, társadalmi elvárásokat fogalmazott meg a bankrendszer működésével kapcsolatban, vagy az akkori igazságügyi miniszter, Navracsics miniszter úr megszólalt. Elvártuk, hogy a Kúria nézzen szembe ezekkel a kérdésekkel, látva azokat a pereket, amiket magánemberek indítottak, jogvédők indítottak, és azoknak a történései alapján mindenki látta, hogy itt bírói állásfoglalásra is szükség van, hogy ezt a kérdést meglehetősen normális módon rendezni lehessen. Akkor az ellenzéki képviselők a kormány ellen foglaltak állást, hogy milyen módon akarjuk mi a független igazságszolgáltatás döntéseit kikényszeríteni.
Ezért mondom önöknek, hogy ennek a gondolkodásnak minden lehetséges módon meg kellett ágyaznunk, hogy ma ide tudjunk jönni egy ilyen törvényjavaslattal, és itt kulcsmomentum volt a Kúriának a 2014. június 16-án meghozott döntése, június 16-án hozzák meg ezt a jogegységi döntésüket, amiben nagyon fontos tételeket mondanak ki, hogy egy szerződés mikor tekinthető tisztességtelennek. Mi július 4-én, tehát egy fél hónap múlva már egy alapvető fontosságú törvényt meghoztunk, még a nyári szünetünk előtt, amiben két dolgot kimondtunk. Azt mondtuk, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen, erről a továbbiakban vitázni nem lehet a banki döntésre is hivatkozva, és azt vélelmeztük abban a törvényben, hogy az egyoldalú kamatemelések is tisztességtelenek, megadva a bankoknak a lehetőséget, hogy bizonyítsák be bírói fórumokon ennek az ellenkezőjét. Ez még most is zajlik. A bírói fórumok döntéseit már látjuk. Látjuk, hogy a bíróságok is általában, ha úgy tetszik, nekünk adnak igazat, a kormánynak adnak igazat, amikor tisztességtelennek ítélik meg a bankok egyoldalú kamatemelését.
Most vagyunk abban a helyzetben, hogy arról beszéljünk ebben a helyzetben, hogy ha igaz az az állításom, hogy ma ez jogi fórumok döntése, ha úgy tetszik, a kormány szándéka és egy társadalmi közgondolkodás szerint is egy elvárható megoldás, hogy kezeljük ezeket a kérdéseket, ráadásul így kezeljük ezeket a kérdéseket, hogy egy olyan törvénnyel jöjjünk ide, ami megmondja, hogy ezt az óriási gondot most hogyan kezeljük.
680 ezer devizásról, 650 ezer forintalapú hitelről van szó. Egy olyan törvénnyel kellett előállunk, ami megint nem a felkészületlen, a gyenge kisember oldalára teszi a verekedés útját, hanem a bankoknak ad feladatot, és a bankoknak mondja meg a törvény, hogy mostantól kezdve márpedig el fogtok számolni, el kell számolnotok az ügyfeleitekkel kapcsolatban, törvényi kötelező erővel, szigorú határidőket betartva.
Felvetette Schiffer frakcióvezető úr azt, hogy mennyire helyteleníti, hogy a metodikát, ha úgy tetszik, egy törvényi képletet, hogy mi ennek az elszámolásnak a pontos módja, nem a törvényben rögzítettük. Annál ő sokkal bölcsebb jogász, hogy tudja jól, hogy ha így tennénk, na azzal húznánk el a dolgokat. 1 millió 300 ezer szerződésről van szó, ahány szerződés, annyiféle. Ha a törvényalkotó olyan csacska lenne, hogy minden egyes, előre nem látható kérdésre egy törvényben akarna választ adni, ez biztos, hogy elhúzná az ügyeket és megnehezítené az ügyeket, hisz ha valamivel nem kalkulálunk, törvényt kellene módosítani.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzeti Bankra kell a részleteket bízni, a Magyar Nemzeti Bank ebben az esetben szabályalkotó lesz, mert rendeletben fogja szabályozni ezeket a kérdéseket, de nemcsak szabályozni fog, hanem ellenőrizni is fogja azt, amit a bankok ebben az esetben az ügyfeleik kapcsán tenni fognak. Én azt gondolom, hogy csak ez az eljárás járható és ez megnyugtató.
Fontos az, hogy milyen határidőre visszamenőleg lehet itt szerződéseket felülvizsgálni és érvényesíteni. Itt az állítása a törvénynek az, és más megoldást nem is tudunk produkálni, hogy még el nem évült ügyek esetében kell a bankoknak elszámolnia az ügyfeleikkel. Ez azt jelenti, hogy 2009. július 26-át követően megszűnt szerződések azok, amikre ilyen szempontból még visszatekinthetünk.
Én azt gondolom, hogy az az eljárástechnika járható egyedül, amit itt ebben a törvényben megfogalmazunk. Vitatható persze az is, hogy miért csak a fogyasztói hiteles szerződésekre vagyunk tekintettel. Korábban azt se mertük határozottan bevállalni, hogy mondjuk, olyan hitelszerződések esetében - fogyasztói hitelszerződésekről beszélek -, amik mögött, mondjuk, gépkocsivétel szándéka volt, erre is kiterjesszük-e ezeket a szerződéseket. Mindenre ki van terjesztve, tehát minden, amit magánszemély kötött, akár devizában, akár forintban adósodott el, ez a törvény rá most vonatkozni fog.
Én azt gondolom, hogy egy nagyon nagy horderejű törvény volt előttünk, ahogy mondjuk, Tapolcán valaki fogalmazott a szezonnyitó frakcióülésünkön, talán épp a miniszterelnök, a rendszerváltás környékén voltak előttünk akkor érthető okoknál fogva ilyen tömegeket érintő sorskérdések, mondjuk a kárpótlási ügyek. Arról most ne nyissunk vitát, hogy jól vagy rosszul volt-e kezelve, de ilyen tömeges sorskérdést jelentő ügy volt az is. Az a rendszerváltásból adódott, hogy ilyen kérdésekkel szembe kellett nézni.
Ami előttünk van, ez a tévedéseinkből adódott, vagy a tisztességtelen korábbi gyakorlatokból adódott. Múlhatatlan hibái vannak a szocialista kormánynak és azoknak az állami intézményeknek, amelyek hagyták idáig fajulni a dolgot. A Fidesz-kormányra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem akarta volna kezelni ezt a kérdést. Nyilvánvalóan nem tudta és ma se tudja gombnyomással megoldani ezeket az ügyeket. De ma egy olyan megoldást kerestünk, hogy azoknak fájjon a tegnapi történésből adódó következmény, akik elkövették a dolgot. A bankoknak ez most annyira fog fájni, amennyire az ügyfeleiknek fájt és fáj még ma és tegnap. Vissza fogják adni forintra pontosan azt, amit most már a bíróság megítélése szerint is tisztességtelen eljárással vettek el tőlük, és amikor én tisztességtelen eljárásról beszélek, akkor ez nem egy ilyen, ha úgy tetszik, valami büntetőkategória akar lenni, amit a bankra akasztok, hanem ez egy jogilag mérhető kategória, hiszen a Kúria mondta ki, hogy az egyoldalú árfolyamrés alkalmazása vagy a kamatemelések tisztességtelenek, és ilyen esetben ezeket a szerződéseket, amennyire lehet, abban az eljárási rendben, amit itt lerögzítettünk, reparálni kell.
És persze nem vagyunk a folyamat végén, joggal mondják képviselőtársaim, ellenzéki képviselők, hogy a forintosításnál még mindig nem tartunk. Meggyőződésem, lehet azt mondani, hogy kezeljük együtt ezeket a dolgokat, de képtelenek vagyunk együtt kezelni ezeket a dolgokat. A forintosítás még olyan óriási gondokat fog felvetni, amivel egyelőre szembenézni se tudunk, de szembe fogunk nézni, az a lépésnek a következő üteme.
Most arra kérem önöket, hogy támogassák a kormányt ebben, és egyébként segítsenek a tájékoztatásban is, mert rendkívül fontos az, hogy az az 1 millió 300 ezer ember, aki ilyen típusú szerződésekkel álmodik még ma is, tudja jól, hogy mi lesz a megoldás, és kövesse nyomon, hogy az élethelyzete holnaptól kezdve jobbá váljon.
A politikai jelszavainkat meg tegyük félre, mert ez egy nagyobb horderejű ügy, mint hogy félrevezessük a parlamentből is a közvéleményt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
