SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP-ben megvizsgáltuk és átnéztük részleteiben a teljes javaslatot, és azt mondhatom, hogy alapvetően azokkal a célokkal, amelyek a nemzetközi élelmiszerláncok kiszorításáról szólnak, a kapitalizmus visszaszorításáról és a globalizációkritikus gondolatokról, nagyon könnyű az LMP-nek politikájából adódóan egyetértenie, de sajnos az előttem szólóval nagyjából egyetértve azt mondhatom el, hogy ez a jogszabály nagyon sok tekintetben nem felel meg azoknak a céloknak, amik ezt elősegítenék.
(16.20)
Hadd hívjam föl a figyelmet arra, hogy jelen pillanatban van a magyar társadalomnak számos rákfenéje, ezek közül az egyik a mai nap folyamán többször emlegetett egykulcsos adó, ami lehetőséget nem teremt arra, hogy a társadalom szétszakadását csökkentse. Arra lenne szükség, hogy az emberek egyszerűen többet keressenek. Arra lenne szükség, hogy a piaci érdeklődés és az élelmiszer-piaci trendek alapvetően ne árpreferenciát mutassanak, és ne az számítson a magyar társadalomban, hogy mi mennyire olcsó, mert jelen pillanatban a fogyasztási szokásaink túlnyomó többségénél ez a szociális szempont a meghatározó, és ez az, amin változtatni kellene ahhoz, hogy egy ilyen lépést meg lehessen tenni.
Abban az esetben, ha sikerülne elérni azt, hogy a magyar gazdaság erősödésével a magyar emberek többet keressenek, több pénzt vigyenek haza, és lehetőség legyen arra, hogy az egészséges, helyi élelmiszert válasszák az olcsó tömegtermeléssel szemben, akkor azt mondom, hogy ennek a javaslatnak teljes létjogosultsága lenne, és a nemzeti gazdasági érdekek védelme érdekében érdemes lenne erről sok szempontból tárgyalni.
De jelen pillanatban a fogyasztási szokásaink túlnyomó többségénél és a magyar társadalom többségénél - amit szerintem azért nagyjából mindenkinek el kell ismernie - igenis az árpreferencia a meghatározó, és igenis számít az, hogy mit mennyiért kapnak meg. Sajnos, az önök által leginkább sújtani kívánt üzletekben jelenik meg, ott van rá lehetőség, hogy az emberek olcsó élelmiszerhez jussanak. Ez nem jó irány. Nem örülök én magam sem annak, hogy az embereknek ez számít, ugyanakkor látni kell, hogy a 2012-2013-as adóadatok alapján, ha a mostani jogszabályjavaslatot nézzük, akkor a Tescónak, az Auchannak, a Sparnak, az Aldinak és a Metrónak nagyjából be kellene zárnia az országban.
Arról, hogy ez egy legitim cél vagy sem, erről lehet vitázni, én magam azt mondom, hogy ez vita tárgya lehet sok szempontból. De mindaddig, amíg a magyar élelmiszer-termelés nem erősödik meg úgy, hogy helyi élelmiszerekkel tudjuk biztosítani a termelők piacra jutását, mindaddig, ameddig a helyi élelmiszeripari termelés nem erősödik meg úgy, hogy minden egyes élelmiszerláncban döntően ezek az élelmiszerek jelenjenek meg, addig itt vannak legitimációs problémák. Ugyanis, ha ugyanazt a vacak tömegélelmiszert árulja a 400 négyzetméternél kisebb CBA, Coop vagy Reál, mint a Tesco, csak esetleg drágábban, akkor meg kell gondolni, hogy az a cél, amit a piacnyeréssel elérni szeretnék, legitim-e. Ha nem jelenik az meg, hogy az egyik boltban jobb minőségű élelmiszer jelenik meg, mint a másikban; sőt, nagyon-nagyon sok kisvállalkozást tudok mondani kisfalvas térségekben, akik sajnos a Metróban meg ilyen helyeken szerzik be a kiskereskedelmi tevékenységükhöz szükséges árukészletet, és ezek a kiskereskedők is szenvedő alanyai lesznek ennek a javaslatnak. Nem értek egyet azzal, hogy ez így van, és örülnék neki, ha nem így lenne. Annak örülnék, ha a magyar élelmiszeripari termelés megerősödne, és mindenütt lehetne helyi, egészséges élelmiszer.
De most, a jelenlegi gyakorlatban bevezetni egy ilyet, ez megint enyhén az elefánt a porcelánboltban kategóriája a jogszabályalkotásnak, mikor gyakorlatilag a hatások érdemi vizsgálata nélkül beterjesztünk egy olyan javaslatot, amelynek - a korábbi javaslatokhoz hasonlóan - a céljaival könnyű egyetérteni egy globalizációkritikus pártnak, mint amilyen a Lehet Más a Politika, viszont a megvalósításával kapcsolatban nyilvánvalóan számos aggály keletkezik.
Az egyik aggály pont az, hogy az önök által preferált vagy a jogszabály által preferált üzemméret olyan, mint a magyar népmesékben a hetes szám a hétfejű sárkánnyal meg a különböző, ilyen jellegű jelenségekkel a mesékben, hogy mindig vissza-visszatér. Visszatértek ezek a méretkorlátok az élelmiszer-felügyeleti díjnál, visszatértek ezek a láncok a mostani folyamatban a plázastoptörvénynél, ahol szintén 400 négyzetméter fölött adtuk át, illetve még nem adtuk át, de át fogjuk adni a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatalnak az összes rendelkezési jogot. Ez a mérethatár jelenik meg a KDNP - amelynek még mindig nem köszönthetem egyetlen képviselőjét sem a parlamentben - javaslatában, ami a hétvégi zárva tartásról szól. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat valamilyen üzletméretet, valamilyen üzleti szerkezetet preferálni kíván. Én azt gondolom, hogy ez lehet, egy kormány megteheti azt, hogy valamilyen ideológia vagy bármilyen érdek mentén preferáljon ilyet. De ha az nem éri el a célt, akkor annak nincs értelme, mert az a gond, hogy én megértem azt a célt, amit a Fidesz mond, csak arról nem vagyok meggyőződve, hogy az tudja ezt a célt szolgálni.
Nyilvánvalóan mindig felmerül ilyenkor, hogy kinek az érdeke lehet, vagy mi miatt születhet egy ilyen javaslat. Nyilván az kevés ahhoz, hogy ideológiai alapokat keressünk, és ha Max Webert idézte az előterjesztő, akkor az a gond, hogy a korábbi kormányok nemhogy David C. Kortent nem olvastak meg ilyeneket, de nem voltak tisztában a kapitalizmus jellegével. Viszont itt már olyan, mintha semmi más nem számítana, tehát nem számítana az, hogy az embereknek nincs pénzük jobb minőségű élelmiszerekre, nem tudnak megvenni drágábbat, hanem csak ezek az elvek számítanak, aminek azt mondom, hogy szintén van legitim háttere, és lehet arról vitatkozni, hogy hogy lehet a „Tőkés társaságok világuralma” - vagy bármi ilyesmi - műben megfogalmazott kapitalizmus nyújtotta veszélyeket elhárítani, de nem biztos, hogy ez a jogszabálytervezet tudja ezt a célt szolgálni.
A fogyasztókra gyakorolt hatásokat is vizsgálták a szakértőink. Felmerült az, hogy még az indokláson belül sem állja meg a helyét egyáltalán az, hogy ezek a korlátozások azért kellenének, mert a hipermarketek és a diszkontok a szolgáltatás gyengébb színvonalára tekintettel kerültek volna versenyelőnybe. Az az igazság, hogy ez az állítás nem valós. Ez sajnos a CBA-nak egy ilyen léthazugsága, amiből táplálkozik, nagyjából olyan szintű, mint amivel a magyar fociban nyugtatgatják magukat a foci szereplői, hogy most éppen azért vagyunk rosszak, mert nem volt kedvező a pálya, meg éppen rosszul álltak a fűszálak meg ilyesmi. Tehát nem igaz. Sajnos, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a Tesco meg egy halom más jobb minőségű szolgáltatást nyújt, jobb minőségű termékeket nyújt, és ez is hozzájárul a piaci előnyéhez.
Az más kérdés, hogy arcátlanul vissza tud élni a piaci előnyével, de akkor azt kell megakadályozni, hogy a piaci előnyével visszaéljen, nem pedig azt, hogy teljes mértékben felszámoljuk. A CBA meg az összes ehhez hasonló lánc ugyanúgy élen jár abban, hogy a helyi termelőket hogy tegye tönkre. A CBA járt élen abban, hogy polcpénzeket vessen ki, mondjuk, a helyi tejre, utána meg csodálkozunk, hogy a magyar tejtermelők menni akarnak a határokhoz tejet borogatni. Ha ezeket a szabályozásokat nem tesszük rendbe, akkor nem tudjuk elérni azt a célt, amit szolgálni kívánunk.
Az emberek látják vagy fogyasztói szempontból érdekes még mindig az, hogy végképp nem igaz, hogy ez a javaslat bármit tenne annak érdekében, hogy a szolgáltatás színvonala emelkedjen. Nemhogy nem fog emelkedni, veszélyes lesz a következő években. Azt hiszem, már most november 18-án a Spar bejelentette, hogy leállítja a fejlesztéseit. A HVG-ben jelent meg ez a hír, hogy gyakorlatilag minden fejlesztést leállít. Hogyan fognak a fogyasztói szempontok és érdekek érvényesülni, ha jelen pillanatban a fejlesztéspolitikai célok azért nem valósulnak meg üzletláncokban, mert jelen pillanatban néhányan félnek attól, hogy ennek milyen gazdasági hatásai lesznek?
Még egy dologra hadd hívjam fel a figyelmet szociális szempontból! Képviselőtársam és kollégám hívta fel a figyelmet arra, hogy vannak olyan munkavállalói jogok, amelyeket az új munka törvénykönyve olyan igazságtalanul szabályozott, amelyek nagyon-nagyon hátrányosak voltak a kereskedelemben dolgozókra is. Az igazság az, hogy nincs senki, aki meg tudná mondani azt, hogy a jelenlegi törvénytervezet hogyan hat a munkaerőpiacra vagy akár a többi kapcsolódó piacra, és még megtippelni sem lehet a nyereségesség hatását. Az biztos, hogy a kereskedelemben a nagyoknál különösen kiszolgáltatottak a munkavállalók, úgyhogy, ha például visszaerősítenék a munkavállalók jogait a 2011 előtti szintre, az a kicsiknek kedvezhetne, és lenne olyan megoldás, amivel igenis lehetne ütni a nagyokat úgy, hogy azok jobban szolgáljanak társadalmi célokat. El kellene érni, hogy az ott jelen lévő, foglalkoztatásban részesülő kereskedelmi dolgozók keressenek jobban, több legyen a munkavállalói joguk. El lehetne érni, hogy ezekben a nagy kereskedelmi láncokban sokkal több legyen a hazai termelőktől származó élelmiszer. Lehetne ezeket használni valamire, ha már erőforrásként itt állnak rendelkezésünkre, a céltalan rombolás helyett.
Tehát összességében a célt megértjük, annak egy részével egyet tudunk érteni, annak bizonyos elemeit lehet támogatni, ugyanakkor az a jellegű szabályozás, ami a dohánytörvényekhez hasonlóan valamilyen érdekcsoportnak kifejezetten kedvez, míg másokat ellehetetlenít, aggályos morális okokból és aggályos társadalmi szempontból.
Itt nagyon-nagyon fontos, hogy elgondolkozzon az előterjesztő - aki nagyon magas társadalmi legitimációval képviseli a magyar választókat a parlamentben - azon: vajon az embereknek ez az érdekük? A választók sokaságának az az érdeke jelen pillanatban, hogy az egyikféle méretet megerősítsük, míg az olcsó élelmiszert kínálókat tönkretegyük? Mert én magam - mint mondottam - egyetértek azzal a globalizációkritikus céllal, amit megfogalmaznak, viszont jelen pillanatban a magyar társadalomban, főleg a vidéki térségekben több helyen tapasztaltuk azt, hogy az emberek tüntettek meg aláírást gyűjtöttek egy-egy ilyen bolt megjelenéséért.
Még annyit hadd mondjak el - talán említettem már -, túrkevei vagyok, egy tízezres kisvárosból származom az Alföldről, ahol a kilencvenes évek elején 23 kisbolt volt. Az egyik pékségtulajdonossal beszélgettük a hétvégén, hogy a 23 kisboltból jelenleg három van meg, és helyette van egy Coop, van egy CBA, meg van egy Tesco.
(16.30)
De a kisboltok nem akkor zártak be, amikor a Tesco jött, hanem már jóval előtte, mikor a Coop meg a CBA megerősödött, azért, mert mások voltak a körülmények. A kiskereskedelemben - az, ahol Szatmáry képviselő úr az élettapasztalatát szerezhette, és örülök neki, hogy ilyen élettapasztalattal vannak itt képviselők a Fidesz soraiban - mindez nem azokat a kiskereskedőket fogja segíteni, akiket célcsoportként megnevezett, hanem sajnos a nagyobb üzleti láncokat, amelyek ugyanúgy a kiskereskedés ellen tevékenykedtek az elmúlt időszakban.
Emiatt kérem azt, hogy esetleg fontolják meg az előterjesztés megvalósítását, esetleg fontolják meg, hogy valóban jó-e ez a cél. És ha van arra nyitottság, keressünk esetleg együtt arra megoldásokat, hogy hogyan lehetne ezt a célt másképp szolgálni. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
