Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszteletem jeléül nem kívánom kellemetlen helyzetbe hozni kormánypárti képviselőtársamat. Két jogegységi határozatot említettünk, Staudt képviselőtársam is, én is, az egyik 2013-as, de nyilvánvalóan van egy 2014-es is. Igazunk van, de nem erről szól a vita, ne ebbe menjünk most bele.
A helyzet az, hogy nagyon jó, hogy ezt a csomagot tárgyalhatjuk, ami most előttünk van, és a Kúria tekintetében én látok olyan mozgásokat, amelyek kapcsán csak az elismerésemnek adhatok hangot. Az egyik legfontosabb a jogos védelemmel kapcsolatos határozatok pozitivitásán, pozitív mivoltán túl egyértelműen annak a menekültügyi lényegében elemzőcsoportnak a felállítása, ami ha tisztességesen ki lenne fejtve, akkor korunk egyik legsúlyosabb problémájára lenne képes reagálni. Hiszen láthatjuk, egy elképesztő statisztikával szembesülhettek azok, akik nemcsak a híreket követik, de a mögöttük húzódó folyamatokat is: ebben az évben kevesebb gyermek született az utóbbi hetek, hónapok viszonylatában Magyarországon, mint ahány menekült lepte el hazánkat. Tehát látható, hogy egy olyan súlyos problémakörről van szó, amire a törvényhozásnak is figyelnie kéne, és minden hatalmi ágnak is figyelnie kellene. Egy átfogó stratégia mentén meg kellene védenünk Magyarországot egy nagyon súlyos kibontakozó helyzet kapcsán. Nagyon örülök, hogy itt azért legalább felmerül ennek bármilyen szintű rendezési terve, de a kifejtést egyértelműen hiányoljuk. Nagyon remélem, hogy jövőre ugyanekkor vagy valamely alkalommal majd arról lehet beszélni, hogy mire jutottak ezen ügymenet kapcsán.
Tehát látni kell azt, hogy - amint említettem -, az, hogy a Kúria bizonyos tekintetben félreérthető határozatokra jutott, más esetekben pedig még segítette is volna a kormányzat munkáját, ez egy furcsa kettősséget szül. Említettük, hogy kimondásra került, hogy nincs átváltás, átszámítás volt jellemzően a devizahiteles-ügyekben. De azt is el kell mondjuk, óriási hibának tartom, hogy a Kúria a devizahiteles szerződések teljes spektrumának ismerete, azok szükséges kielemzése nélkül jogegységi döntést hozott a témában, hiszen látható, hogy valóban ez alapozta meg a későbbiekben a kormányzat cselekvési tervét, hivatkozásokat keletkeztetett, a kormányzat számára egyébként hamis hivatkozásokat is, hiszen azt állította, hogy kedvezményes forintosítási árfolyamot nem alkalmazhatott volna, de mint említettük, ez tényszerűen nem igaz.
Itt azért nagyon komoly kérdések merülnek fel. Amikor a jogegységi határozat arról szól, hogy a devizában nyilvántartott, s a többi, s a többi szerződések tulajdonképpen devizahitelek, hát, nagyon sokszor a tényekkel szemben fogalmaznak meg olyan állítást, állításokat, amelyek egyszerűen védhetetlenek. De ha most ezeken túllépnénk egy pillanatig, fogalmazzunk meg pár olyan aggályt, ami az utóbbi évek során nagyon sokszor felmerült, de sem a törvényhozás, sem a Kúria, sem más nem tudott megnyugtató válaszokat biztosítani ezen kérdéskörök kapcsán, mégis e kérdések megválaszolása nélkül hoz határozatot. Példának okáért hogyan fordulhatott elő, hogy úgynevezett devizahiteleket végzettség nélküli emberek írattak alá, pontosabban szerződéseket végzettség nélküli emberek írattak alá polgárokkal, sok esetben extra jutalékért, de ez egy olyan mellékkörülmény, ami nem hiszem, hogy a Kúria vizsgálati körébe tartozna. De az egészen bizonyosan meg kellett volna hogy jelenjen lenyomatként határozati szinten is, hogy itt bizony sorozatos, tömeges és a nemzetgazdaságot is érintő szintű visszaélések történtek; a végzettség nélküli emberek közvetítése egészen biztosan ilyen.
A kockázatkezelés elmaradása a másik ilyen kulcsterület, ami az érintett bankok, pénzintézetek törvényi kötelezettsége lett volna. Mégis elmaradt mind a tisztességes tájékoztatás, mind az a kockázatkezelés, ami nem opcionális. Nem az érintett bankok, pénzintézetek választásán múlik, hogy ezzel élnek-e, törvényi kötelezettségük volt rá, és ennek deklaráltan nem tettek eleget. Hogy a devizabevonás mértéke mennyiben volt hiányos, már elhangzott nagyon sokszor itt a parlament falai között. Az MNB negyedéves jelentéseiből kiderül, hogy mennyi az a devizavolumen, amit a pénzpiacokra bevontak Magyarország viszonylatában, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy mekkora volumen került kihelyezésre. 20 százalék a bevonás mértéke a kihelyezés mértékéhez képest. Erre azóta sem sikerült megnyugtató magyarázatot adnia senkinek. Ezért tartjuk egészen elképesztőnek, hogy olyan jogegységi határozatok születhettek, amilyenek, amelyeknek - még egyszer mondom - voltak olyan pontjai, amelyek bizakodásra adtak okot.
(16.00)
De összességében nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozták a devizahitel-károsultakat. Azt is el kell mondjuk, hogy számos győztes per van a hitelkárosultak oldalán, ahol egy dolgot kértek a tárgyalótermekben, hogy mutasson már be a bank vagy pénzintézet egy igazolást arról, hogy a devizabevonás megtörtént, és ő azon a napon, abban az időszakban vagy tranzakciós időszakban ennyi deviza bevonása után foganatosított egy kölcsönszerződést ügyfele számára. Lássanak csodát, ezt az érintett bank szinte soha nem tudta megtenni. Azért nem tudta megtenni, mert nem történt összekötve az ügylettel devizabevonás. A jellemző magyarázat az volt, hogy a portfóliókezelési szokásaikat illetően csoportosan történt meg, és nem lehet itt egy-egy ügyfélre vagy egy-egy szerződésre vonatkozóan bármiféle konvertálásról szóló igazolást felmutatni. Csak hát az MNB statisztikái azt bizonyítják, hogy ez a csoportos jelleg sem igaz. A 20 százalék igaz és felmutatható, ennél több semmiképpen.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Előfordulhatott az is, jelesül autóhitelek esetében, hogy a vizsgált szerződésállomány 70 százalékának tekintetében nem volt feltüntetve olyan, CHF-ben meghatározott tartozásösszeg és olyan napi árfolyam vagy átváltásra alkalmas árfolyam, amiből a valós tartozás összege levezethető lett volna. Nagyon sok esetben bebizonyosodott, még egyszer mondom, a szerződések 70 százaléka hibás volt ilyen szempontból. És ha az érintett bankok ezen vádakkal szemben azért meg tudtak volna állni, akkor nem biztos, hogy a jóval száz fölötti, bankok által indított per elvérzett volna a magyar állammal szemben. Tehát látszik, hogy itt folytatólagosan és nagyon jól körülhatárolható típusok mentén történtek meg ezek a visszaélések.
És ne tegyünk úgy, mintha a jövőre vonatkozóan nem lennének nagyon súlyos következményei mind a Kúria állításom szerinti mulasztásának vagy hiányos munkájának, mind pedig a törvényhozás elképesztő hibáinak. Hiszen itt a végrehajtási, kilakoltatási moratórium lejártát követően 120 ezer nem teljesítő vagy teljesíteni nem képes szerződő és a mögöttük álló családtagok, ingatlantulajdonosok kerülhetnek veszélybe. Egészen elképesztő dráma vár tehát a nélkülöző magyar családokra pusztán azért, mert ilyen kiskapukat hagynak a rendszerben.
Pedig hát lehetett látni, hogy ez lesz. Hiszen 2006-ban maga a Bankszövetség is kiadott olyan felhívást, amelyben már a kockázatokat titkolta, de a pénzpiaci folyamatok ismeretében mégis tudhatta, hogy mire számíthat, hiszen akkor már Svájcból is kapott figyelmeztetést, más irányból is kapott figyelmeztetést, mégis azt állította, és egy 25 oldalas kiadványában is ezt állítja az érintett szervezet, hogy 20 éves viszonylatban mind a svájci frankhoz, mind az euróhoz képest garantáltan erősödni fog a forint, nyugodtan vegyék igénybe ezeket a konstrukciókat, lényegi veszély ezzel kapcsolatban nem mutatható ki.
Hát nagyon sajnáljuk azt is, hogy a Jobbik által összehívott devizahiteles kerekasztal mentén nem sikerült egyébként minden érintett részvételével megtárgyalni ezeket a kérdéseket. Hiszen ott volt az összes mértékadó civil szervezet, az érintettek, akikkel a kormányzat sajnos nem tárgyalt. Viszont hiába hívtuk meg a további pártok képviselőit, vezetőit, hiába hívtuk meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot, ők sem tették tiszteletüket. Állításom szerint ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy a Kúria állásfoglalása meg kéne könnyítse az érintett szervezetek dolgát, de természetesen nem akarunk beleszólni abban, hogy jövőre mi kerül elénk az asztalra. Csak kedvező volna az, ha nem hátráltatná ez a devizahitel-károsultak helyzetét. Hiszen látható, hogy amikor kimondják azt, hogy álláspontjuk szerint devizahitelekről van szó, meg kéne magyarázni bizonyos dolgokat. Meg kéne magyarázni azt, hogyan fordulhatott elő, vizsgált és dokumentált esetek tömege áll rendelkezésre arról, hogy az ügyfél befáradt a bankba pár évvel ezelőtt, amikor látta, hogy elszabadul a pokol, megpróbálta devizában kiegyenlíteni a tartozását, és elhajtották a csudába, már bocsánat a kifejezésért. Nem engedték neki, mondván, papírra írva, deklarálva, hogy itt forintszerződésről van szó, hogy is képzeli ő, hogy svájci frankban vagy bármilyen más devizában törleszt.
Azt is el kell mondjuk, hogy itt a devizaalapú kölcsönök, devizahitelek fogalmának tisztázása is elmaradt. Tehát úgy került sor jogegységi határozatok kiadására, hogy alapvető fogalmai zavarok és alapvető, pénzintézetekhez köthető konstrukciók nem ismerete állt fenn, egész egyszerűen egy mocsárba próbáltak rendszert hozni. Ez szemmel láthatóan nem sikerült. Mutatja ezt a kormányzat úgynevezett rendezési terve, ami ezermilliárdos nagyságrendű kárt okoz a devizahiteleseknek.
Ami viszont a legeslegdurvább, az, hogy elvették az egyéni állampolgárok, az érintettek igazságérvényesítési jogát a perek lényegében történő leállítása és felfüggesztése által egészen addig, amíg ez a rendezésnek nevezett folyamat nem megy végig. Nagyon sok magyar embertől vették el a rendbetétel, az igazságtétel lehetőségét. És kérdéses, hogy mi lesz utána, hiszen a kormányzat rendezési tervét követően már sokkal inkább hátrányos pozícióból indulnak az érintettek, főleg, ha az úgynevezett devizahitelüket átváltják forinthitelre, lényegében szívességet téve a bankoknak. Hiszen nem verik rájuk a teljes, általuk okozott kárt, hanem csak egy nagyon kis részét. A magyar polgárok, az érintettek nagyon nehéz helyzetből indulnak.
Összefoglalva tehát, nagyon komoly kérdésekre kellene választ kapni. És nem állja meg a helyét az a kijelentés sem, hogy itt egy bátor döntés született volna. Érzésem szerint itt a valódi probléma méregfogának kihúzását megkerülő döntéssorozatról van szó 2013 és 2014 viszonylatában is. Ezek összefüggő dolgok, nem tudjuk őket külön tárgyalni. De látható, hogy a rájuk adható válaszokon keresztül elérhető lenne, hogy a következő évben a teljes kérdéskör rendezésre kerüljön. Addig is ki kell fejezzük újra és újra, a Jobbik nem érheti be olyan megoldással, ami akár csak egyetlen forintot is indokolatlanul vesz el magyar állampolgároktól. Márpedig a Kúria érintett jogegységi határozata helybenhagyja, a bankoknál hagyja, és segít a bankoknál hagyni az indokolatlanul elvett pénzösszegek egy részét.
Ez pedig tűrhetetlen, erre megoldást kell találni. Reményeim szerint pedig itt, a parlament keretein belül, a Parlament falain belül igenis megoldást kell találni erre. Ehhez viszont belátás és őszinte kibeszélés szükségeltetik. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
