Illyés Gyula: Béres temető

A legelőn tul, négy akác között
Licium védi a kis temetőt.
Márvány nem fénylik benne, semmi jel,
Kötésig érő csalán veri fel.

Csalán veri fel ezt a temetőt,
Mintha a holtak lelke még a föld,
A sir mélyén is rejtené magát,
Fortyogna, égne: kinlódna tovább.

Itt nyugszanak az ősök. A magos
Gazban az ifju utas rátapos
Itt-ott egy dombra, rajt még a kereszt,
S rajta egy szép név: Énekes Ferenc.

Itt nyugszik minden őse. Légy dönög,
Arrébb, a törpe licium mögött
Csorda konog, ritkás kolomp szava
Mintha egy mély álomból hangzana.

Az ott az élet, tompa, hangtalan.
Ez itt a mult. Néha egy nyugtalan
Tehén betéved a sirok közé,
Szaglász és felbőg a nagy ég felé.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!