Kovács Mária: Diadal
Kovács Mária: Diadal
Némán. Összeszorított fogakkal.
Mint két súlyos fal, dől egymásnak a mell.
Bévül tompa gyűlölet vihara ég
mi fönn, a szemek párás tengerén már hidegen figyel
mint éjféli nap.
A karok egymásba csavarva, birokra meredten
megannyi delejes, haláltváró kígyó.
Halvány, verítékes arc a halovány arc mellett.
S immár haláltermő csók gyanánt
egymásba ömlik a lávás lehellet.
Az erő fogy… Egy pillanat… Egyik a porban…
Nehéz tusa volt. Ördögi viadal.
Mint két súlyos fal, dől egymásnak a mell.
Bévül tompa gyűlölet vihara ég
mi fönn, a szemek párás tengerén már hidegen figyel
mint éjféli nap.
A karok egymásba csavarva, birokra meredten
megannyi delejes, haláltváró kígyó.
Halvány, verítékes arc a halovány arc mellett.
S immár haláltermő csók gyanánt
egymásba ömlik a lávás lehellet.
Az erő fogy… Egy pillanat… Egyik a porban…
Nehéz tusa volt. Ördögi viadal.
Jaj neked! A győző – most én jövök hát!
Kegyetlenül, elvakulva,
nem emlékezve és süketen és biztosan
mint az utolsó méregcsöpp.
Kegyetlenül, elvakulva,
nem emlékezve és süketen és biztosan
mint az utolsó méregcsöpp.
Semmiért. Csak a diadalért.
Egy diadalmas futó mosolyért, mely ha jő
szomorú lesz, akár az éjféli nap.
Egy diadalmas futó mosolyért, mely ha jő
szomorú lesz, akár az éjféli nap.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
