Babits Mihály: Utca, estefelé
Babits Mihály: Utca, estefelé
Már esteledik; a tereket autók
nyilallva szeldesik lánggal a tejszerü
szürkeségben; egy bérkocsis hajókáz
ostorát nyujtva mint árbocot; tüz-sebek
gyulnak mint buvárlámpák a viz alatt;
kis nők surrannak, tarka halacskák, sietős
lengéssel, mintha nem is lábakon mennének.
Az ilyen esték az emlék estéi! Bágyadt
csilingeléssel mint báránykák vagy késett
villamosok hivják és vonják a régi
esték hosszu uszályát és nyáját. Ki látta
pécsi után a kis Babits Misit, sötétedő
pécsi utcán, nagy rajztáblával, öt után,
mert énekóra is volt? Szegény kisfiu
- legkisebb az osztályban – ment szédülve haza
fáradtan s izgatottan; nézte a lámpagyujtó
botját, s még fülében az énekóra
foszlányai: "Este van már, késő
este – Pásztortüzek égnek messze" – Óh
dalrongyok, kik mint esteli bogarak bugva és
donogva ütődtök a lélek falaihoz! Mennyi
este és mennyi bogár, a Tibullus latin
pilléitől, melyek bácskai szerelmes
alkonyaimon az óriás rózsakert
illatában kábultak, háborus
esték száz titkos és babonás
dongásáig, mikor kedves életek felé
halál riadt a plakátokról – emlékeztek?
Óh mennyi este és esteli bogár! S már lelkünk
olyan mint régen tisztitott ivlámpa az évek
zajos körutján: körüle dróthálóban
ezer döglött dongó és hullott pille szennyes
maradványai ködlenek és gáncsolják a fényt.
Egyszer tüzbe kellene dobni mind!
Levenni a dróthálót és szabadon és tisztán
tárni ki fényünket
az uj estek uj pillangói elé!
nyilallva szeldesik lánggal a tejszerü
szürkeségben; egy bérkocsis hajókáz
ostorát nyujtva mint árbocot; tüz-sebek
gyulnak mint buvárlámpák a viz alatt;
kis nők surrannak, tarka halacskák, sietős
lengéssel, mintha nem is lábakon mennének.
Az ilyen esték az emlék estéi! Bágyadt
csilingeléssel mint báránykák vagy késett
villamosok hivják és vonják a régi
esték hosszu uszályát és nyáját. Ki látta
pécsi után a kis Babits Misit, sötétedő
pécsi utcán, nagy rajztáblával, öt után,
mert énekóra is volt? Szegény kisfiu
- legkisebb az osztályban – ment szédülve haza
fáradtan s izgatottan; nézte a lámpagyujtó
botját, s még fülében az énekóra
foszlányai: "Este van már, késő
este – Pásztortüzek égnek messze" – Óh
dalrongyok, kik mint esteli bogarak bugva és
donogva ütődtök a lélek falaihoz! Mennyi
este és mennyi bogár, a Tibullus latin
pilléitől, melyek bácskai szerelmes
alkonyaimon az óriás rózsakert
illatában kábultak, háborus
esték száz titkos és babonás
dongásáig, mikor kedves életek felé
halál riadt a plakátokról – emlékeztek?
Óh mennyi este és esteli bogár! S már lelkünk
olyan mint régen tisztitott ivlámpa az évek
zajos körutján: körüle dróthálóban
ezer döglött dongó és hullott pille szennyes
maradványai ködlenek és gáncsolják a fényt.
Egyszer tüzbe kellene dobni mind!
Levenni a dróthálót és szabadon és tisztán
tárni ki fényünket
az uj estek uj pillangói elé!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
