Havas Gyula: Egy nomád elégiája
mert egyre több remény lesz emlék
és vágyai, a boldogtalanak
megújra, mégis feljajonganak.
az életnek e földön s semmi már
nem oltja szívük esztelen szerelmét,
borzongva félnek téged, néma nemlét!
mint a nyomorú élet s gyáva bánat,
s mint tudni, hogy van, messze van, ki vár,
az érhetetlen éden partinál.
hűs tűkörén a csolnak egyre ring.
Ott szigetén egy virágos tanyának
a békesség szelíd szobái várnak.
az útakat hiába is keresnéd,
mert céljaidhoz nem fut egy se, mint
a labirint, úgy tér meg egyre mind.
hogy tiszta fény derűl és egy igazság,
egy élten át kitárt karokkal lesnéd
és látnád meztelen, tündéri testét
és keseregnéd élted kárba vesztét.
szép ifjuságod és erőd kihaltán.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me