Tóth Árpád: Rezignáció
Tóth Árpád: Rezignáció
Már borús, örök körben kering
Lomha léted, útad elveszett,
Mert arany fonálod, mely szerint
Járj, elejté csüggeteg kezed
S immár pályád fájó labyrinth, –
Lesz-e még, ki rajta elvezet?
Lomha léted, útad elveszett,
Mert arany fonálod, mely szerint
Járj, elejté csüggeteg kezed
S immár pályád fájó labyrinth, –
Lesz-e még, ki rajta elvezet?
Lesz-e égi angyal, akinek
Karja védjen útaid sivárján?
Vagy akár remény: remek ivet,
Boldog hidat színlelő szivárvány?
Vagy ha mást nem, egy szegény szivet
Lelsz-e még, mely mint te, úgy viv, árván?
Karja védjen útaid sivárján?
Vagy akár remény: remek ivet,
Boldog hidat színlelő szivárvány?
Vagy ha mást nem, egy szegény szivet
Lelsz-e még, mely mint te, úgy viv, árván?
Oh jaj, már tetőled minden út,
Angyal és remény s szív elmarad,
Helyed árva zúg csak, méla sút,
S lelked bölcs lemondást, bús sarat
Téli kandallódúl sírva gyúrt,
Mely nem ád hőt, csak füsttel marat…
Angyal és remény s szív elmarad,
Helyed árva zúg csak, méla sút,
S lelked bölcs lemondást, bús sarat
Téli kandallódúl sírva gyúrt,
Mely nem ád hőt, csak füsttel marat…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
