Lányi Sarolta: Az alkotó fegyvertelen
szemem előtt sötétlett kínom fekete tója,
vonagló szájjal átkot harapdáltam fogam közt,
pedig, mit én alkottam, nem változhat a törvény.
csak még el-elcsodálkozom kiapadt tág szemekkel
el-eltűnődöm sok furcsaságán a világnak -
világomnak, mit én a semmiből emeltem.
miért van e világ, ha virága nincs s a tüske
mind engem tép s a szikla mind rámhengerül
s az erdő is felém borong fenyegető nyilakkal?
s a tüzet s mind e virágtalan világot
vissza a feneketlen fekete űrbe, vissza,
honnan teremtő vágyam emelte káros létre.
Világom él és harcol. Örökre ellenem.
Ma még csodálkozom, el-eltünődöm rajta,
el-elferdült mosollyal, kiapadt tág szemekkel,
Mert, amít én alkottam, nem változik a törvény:
világom fájó fái mind, mind felém nyilaznak
és én, az alkotó, fegyvertelen vagyok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me