Záborszky család.
Záborszky család.
Turócz vármegye ős régi családa, melynek ősei Turócz megyei Zábor helységre 1263-ban IV. Béla királytól kaptak adományt. 1364-ben Zábori Pálnak fia János és testvérei Miklós, István és László, továbbá Zábori Tamásnak fia János adományos okleveleik bemutatása mellett Szepesi Jakab országbiró által is meghagyattak birtokaikban. 1391-ben nevezett Pálnak fia János produkált Bebek Imre országbiró előtt. * Nevezett helységről vette a család Záborszky nevét.
Regestrum de Thuróch. Engel, Monumenta pag. 60. Bel. M. Notitia nova Hung. II. 332.
Idővel a család más megyékbe is elszakadt. Igy 1480-ban már Záborszky Mihályt a Tapolcsányi vár kapitányságában találjuk. *
Kaprinai Mss. B. tomo L. p. 105.
Zala megyében már 1594-ben élt Záborszky János, kinek neje Sárkány Margit volt. Ettől származhatott azon Miklós, ki 1659-ben országos biztos volt Lőcse és Kézsmárk város kárainak pótlására kiküldve. *
1659. évi 52. törv. cz.
Ugy látszik Zala megyéből szakadt át a Záborszky család egy ága Somogy megyébe, hol nevesebb nemes családokba házasodott és Várdán volt birtokos. Ezen Somogyi ágnak leszármazása * következő:
Családi közl. szerint.
László; Mihály 1808–1811. Somogyi 2. alispán (Stefaics N.); Anna (Mérey Gásp.); Imre (Farkas Antonia.); Miklós (Mérey Bora) †; Janka (Kund Gusztáv.); Ambrús; Alajos † 1862. Somogyi követ és publ. iró (b. Majthényi Mária.); Amália (Gludovacz József.); Ilona (Mérey Gyula); Béla sz. 1841. (Heller Vilma 1864-től.)
A családfán állók közűl Mihály 1808–1811-ben Somogy vármegye másod alispánja volt. Ennek egyik fia Alajos kora 21. évében ügyvéd, és táblabiró, 1836. körül irta „Lengyel ország hanyatlása“ czímű kis művét, 1841-ben a „Pesti-hirlap elleni gyanusítások és haladás“ czimű pol. röpiratot, ez időben a Pesti-hirlap levelezője volt, 1843-ban az urbéri telkek örökös megváltásának terveit és hasznait, ugyan ez évben szerkeszté Pozsonyban az országgyülési tudosításokat, 1845. körül irta politikai Daguerotyp-eit, 1847-ben pénzügyi tanácsos lett, 1848-ban orsz. gyül. képviselő és annak jegyzője Debreczenben is: majd ministeri titkár és tanácsos, és kormánybiztos; 1849-ben halálra itéltetett, de egy súlyos betegsége által, (mely alatt Haynau elmozdittatott) attól megmenekült. 1861-ben a lengyeltóti kerületből képviselővé választatott, de ismét súlyos betegsége miatt el nem fogadhatá. Ez évben jelent meg utolsó műve „Az osztrák politica árnyai“ czim alatt. Meghalt 1862. april. 5-én. Egy fia maradt: Béla.
A család Turócz megyei ágából ismerjük Z. Györgyöt 1670. tájáról, kinek Draskóczy Milko Zsuzsannától fia Z. Dániel, kinek nejétől nagyjeszeni Jeszenszky Évától leánya Záborszky Zsuzsanna Prónay Mihályné 1707. táján. *
Schönfeld, Adels lex. I. 218.
Trencsín megyében szintén él a család egy ága, mely a nemesi összeirások szerint 1690-ben curialis birtokos volt. 1803-ben Melcsiczen lakott Imre, 1837-ben Melcsiczen ifj. Imre, Závodjén János és György. *
Szontagh Dániel közl.
Nógrád megyében Korlát helységben e század elején élt Antal, ki 1805-ben Gömör megyébe Síd helységbe tette át lakását, ott még 1815-ben is birtokos. Ugyan csak Nógrád megyében B.-Gyarmaton 1840-ben is élt egy pár tagja a Záborszky családnak.
Czímere a paizs kék udvarában zöld téren magas terebélyes zöld fa alatt egy oldalról ágaskodó, nyakán nyillal átütött oroszlán, más oldalán kardos magyar vitéz áll. A paizs fölötti sisak koronájából szintén magyar vitéz emelkedik ki, jobb kezében nyilat tartva. A somogyi ágnak pecsétében (a mennyire kivehető volt,) a paizs udvarában a fa alatt két ágaskodó állat volna; a paizs fölötti sisak koronájából pedig terebélyes fa magasodik fel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
