Vietoris család. (Vaszkai és Kis-kovalóczi)
Vietoris család. (Vaszkai és Kis-kovalóczi)
Eredeti székhelye Trencsín megyei Vaszka helység. Alapító-törzse Vietorisz János, – mint iratik – I. Leopold alatt a Tököly zendűléskor tanusított hűségével szerzett érdemeket. 1710-ben I. József királytól czímeres nemeslevelet nyert, * mely 1711-ben Trencsín megye előtt kihirdettetett. *
Collect. herald. nro. 734.
Trencsín megyei jegyzőkönyv.
Czímere – mint itt a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában zöld téren ágaskodó, kettős farkú koronás oroszlán, első lábaival zöld pálma-koszorút tartva, fölötte jobbról aranynap, balról aranycsillag ragyog; a paizs fölötti sisak koronájából szintén olyan oroszlán ágaskodik ki, két kiterjesztett fekete sasszárny között, melyekből a jobb oldali közepén arany nap, a baloldalinak közepén arany csillag fénylik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. *
Adami Scuta gentil. tomo XIV.
1726-ban nevezett János fiával I. György-gyel a Trencsín megyei nemesi vizsgálatkor fölebb érintett czímerlevele alapján a kétségtelen nemesek sorába ujolag beiratott. *
Trencsín megyei 1726. évi jegyzőkönyv 107. szám alatt, ugyan az alkalommal a törv. kivánata szerint személynökre nézve a Breuner grófok manumissionalis-át is elémutatták.
Nevezett I. György, ki a pozsonyi kamarai tanácsos schmelhofi Timon János leányát Máriát vette nőűl, 1751-ben Trencsín vármegye országgyűlési követe volt. * I. Györgynek ezen említett házasságából született két fia II. György és I. Pál, kik által a család két ágra szakadt, II. György tudniillik a trencséni, I. Pál a nyitrai ágnak lett törzsévé.
Lehoczky Stemmat. I. p. 213. hol sajtó hiba Victoris, Vietoris helyett.
A család eredeti székhelyéhez Vaszkához tartozik a szomszéd Bollesó helység egy része is a családnak birtoka, és ez utóbbi helyen a család az egyház kegyura is. Utóbb a család, nevezetesen Pál és fiai József és János és magvaszakadás esetére II. György részére is királyi adományt kaptak Kis Kovalócz helységre, mely Trencsín megye előtt 1805-ben hirleltetett. *
Trencsín megyei 1805. évi jul. 11-ki jegyzőkönyv.
A családfa I. Jánostól kezdve következőleg terjedt szét:
I. János 1710. cz. levél.; I. György sz. 1694. Trencsini követ 1751. (Timon Mária); II. György sz. 1728. (Marsóvszky Julia); I. Pál sz. 1731. (Draveczky Kata), I. László sz. 1758. (Marsóvszky Anna); Károly †; II. Nep. János †; I. József Surányban.; I. Lajos lak. Csabán.; II. József sz. 1756. (gal. Balogh Bora); IV. János (Cheh N.) Szeniczén; III. József nyitrai m. esperes.; János cs. k. sótiszt.; Lajos.; N.; IV. József sz. 1795. nyitrai alispt. 1837. cs. kir. biztos 1848. (Alagovich Anna); II. László sz. 1802. Trencséni főisp. (1. slav. Sándor Jozéfa † 1830. 2. Csaderszky Ludmilla); Anna (slav. Sándor Antal); Vilma † 1849.; Sándor sz. 1827. lak. Boriban (gyulai Gáal Mária); I. Miklós sz. 1826. cs. k. kapit.; János sz. 1829. cs. kir. urb. törv. sz. ülnök (b. Skrebenszky Francziska); 2-tól Mária sz. 1840. (b. Grundemann Móricz); György-Istv. sz. 1860. oct. 5.; Fülöp-Góbert sz. 1862. mart. 24.
A család Trencsín és Nyitra vármegyének előkelő családai közé tartozik, s több tagja megyei főbb hívatalt viselt.
A trencséni ágból: II. György Vaszkán lakott, és 1788–1794-ig az Árvai urodalom praefectusa volt. Nejétől marsovai Marsovszky Juliannától öt gyermeke született, öt gyermeke közűl I. József Surányban a gr. Károlyiak tisztartója, ennek egyik fia II. József Nyitra egyház-megyei esperes, másik fia cs. k. sóházi hívatalnok, I. Lajos közbirtokos Csabán. I. László (szül. 1758.) 1812–1819-ig gróf Aspremont Góbert jogai kormányzója volt. Ennek nejétől marsovai Marsóvszky Annától fia
II. László (szül. 1802.) Trencsín megyénél kezdé 1822-ben hívatalos pályáját. Volt jegyző, utóbb főhadi adószedő, végre 1836–1841. alispán, egyszersmind 1839-ben országgyűlési követ. 1841-ben kir. tanácsos czímmel magányba vonúlt, 1844-ben sz. kir. Szakolcza város rendezésével bizatott meg. 1848. év végén Liptó, utóbb 1849-ben Trencsén megyék cs. kir. biztosa lőn. 1852-ben visszavonúlva, Horóczi jószágán élt, míg 1861-ben ismét mint Trencsin vármegye főispánja lépett hivatalos méltóságba. Első nejétől slavniczai Sándor Jozéfától († 1830.) két fia Miklós és János születtek, kikről alább, második neje lovag Csaderszky János leánya Ludmilla, kitől leánya Mária, 1860. octoberben férjhez ment falkenbergi báró Grundemann Móriczhoz Felső Ausztriába férjének Heindorf nevű majoratusféle birtokába. A férfi gyermekek közűl
a) Miklós (szül. 1826.) katonai Egyetemben nevelkedvén, előbb a gr. Walmoden vasas ezredben, utóbb a nádor huszároknál szolgált és ez utóbbinál 1848-ban kapitánynyá lett. – 1851-ben nőűl vévén lovag Siegel Juliannát, kapitányi ranggal nyugalomba lépett és Vág-ujhelyben anyai örökségébe telepedett. Fia Miklós szül. 1852-ben.
b) János Nep. Szül. 1829-ben. Hívatalos pályáját Trencsin vármegyénél mint tiszt. jegyző kezdette, 1848-ban szolgabiróvá és nemzetőri kapitánynyá választatott. (Még 1844-ben Szakolcza sz. kir. város által dísz polgári oklevéllel különböztetett meg.) 1849-ben főszolgabiróvá neveztetett. 1850-ben a puchói kerület cs. kir. biztosa, 1853-ban a trencsíni cs. kir. collegialis törvényszék birája volt, 1856-ban a Pozsony megyei urbéri törvényszék ülnökévé neveztetett. 1857-ben Ferencz József császári kir. ő felségének Pozsonyba lett űnnepélyes bevonulásákor a 600 lovasból álló banderium főparancsnokságával bizatott meg. 1859-ben augustusban hívatalos állomásáról lemondott, és azon évi octoberben Bécsben hrzstyei báró Skrbenszky Fülöp cs. kir. valós. b. tit. tanácsos és kamarásnak nejétől gr. Erdődy Francziskától született leányával báró Skrbenszky Francziskával összekelvén, horóczi jószágára vonúlt. Két gyermeke a táblán látható.
A Nyitrai ágat I. Pál alapítá. * Ez szül. 1731-ben, és nejétől Draveczky Katától nemzé Jánost és Józsefet, kik a Kiskovalóczi donatiót 1805-ben kihirdetteték. I. János herczeg Grassalkovich uradalmainak volt kormányzója, és nőűl birta Cheh udvari tanácsos leányát Szeniczén; de ága kihalt. Testvére
Egy másik Genealogián I. Pál és I. József között még egy II. Pált találunk, mint amannak fiát, az utóbbinak atyját. Itt a családfa családi közlés szerint áll.
József (szül. 1756.) nejétől galanthai Balogh Borbálától nemzé Józsefet, ki 1795-ben született, és Nyitra megyénél viselvén hívatalokat, 1837-ben első-alispánná választatott, 1849-ben pedig mint Nyitra megye cs. kir. biztosa a forradalom ellenében működött. Utóbb visszavonúlt. Meghalt 1862-ben. Nejétől Allagovich Annától leánya Vilma 1849-ben meghalván, másik gyermeke Sándor, (ki 1827-ben született) a katonai pályára lépett, és a cs. kir. hzg. Emil nevű gyalog ezredben főhadnagy volt. Erről lemondván 1854-ben nőűl vette gyulai Gáal Máriát, azonban 1860-ban utód nélkül meghalván, benne a nyitrai ág elenyészett.
Ezen ág székhelye Szobotist és Szmrdek, mely utóbbi helyen Vietoris József fürdőt is alapítván, a nyárat maga is ott töltötte vala.
Más Vietoris családból eredhetett azon ily nevű Gömör megyei család, melyből Jonathán 1760-ban tanúlt Jenában, és utóbb soproni evang. tanár volt, meghalt 1802. nov. 1-én. Érdekes kéziratai gr. Széchenyi Ferencz által megvétetve, a nemzeti muzeumba kerültek. Továbbá Vietoris András-nak fia Dávid, ki szintén 1760-ban járt Jenában, és 1763-ban orvos doctorrá lévén, Gömör, Liptó és végre Sáros megyében működött. *
Haan L. Jena Hung. 70. 71. Bartholomaeides C. Gömör p. 413.
Egyik Vietorisné született Schreiner Rozália 1802-ben halt meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
