Vásárhelyi család. (Kézdi-Vásárhelyi.)
Ös székely eredetű család, azon törzsből, melynek eldődei a tatárok dulásákor azoknak kiverése, több ezer magyar fogoly megszabadítása és 50 lónak a király részére átadása által érdemeket szerezvén, 1289-ben IV. László királytól Aranyosszéket kapták. * a mely adományt 1291-ben III. András király megerősített, és utánna azt I. Lajos és Zsigmond királyok is átiratván, megerősítették. Azon törzs idővel különböző nevű családokra oszolva, azok egyike volt az ősi fészkéről Kézdi-Vásárhely-ről nevezett Kézdi (vagy mint egynémely oklevélben olvasható: Kizdi) Vásárhelyi család is, melynek utóbb egyik ága Magyarországra szakadt, hol már a XVI. század végén találjuk a Vásárhelyi nemes családot, nevezetesen a következő kitünőbb tagjai által képviselve:
L. az oklevelet kiadva Fejér, Codex dipl. tomo V. vol. 3. p. 452.
Vásárhelyi Tamás 1558-ban Szabolcs megye előtt ügyvédet vallott. * Másik
Szabolcs v. Prot. 6. pag. 23.
Vásárhelyi Tamás 1585–1603-ig Zemplin, * azonkivűl Abauj és Borsod vármegyék jegyzője volt, és 1586-ban Borsod megyei Aranyos helységben Baxy Pál és neje Omány Erzse részbirtokukat megszerezte, * 1594-ben pedig örök bevallásképen az Abauj megyei Fúló-Kércs helység- és Radvány pusztabeli birtokot Fúló Györgytől ennek feje váltságáúl nyerte. *
Szirmay Ant. C. Zemplin not. historica, pag. 91. 105. 137. et 328.
Jászói convent Prot. L. pag. 12.
Jászói convent Prot. M. 232.
Vásárhelyi Mátyás előbb váradi, 1566–1572. esztergomi kanonok. *
Memoria Basilicae Strigoniensis pag. 144.
Kézdy-Vásárhelyi Mózses már 1601-ben S.-Patakon tanár volt és ott működött mintegy 1605-ig. *
Szirmay C. Zempliniens. not. topograghica pag. 213.
Vásárhelyi András 1612-ben Veszprém vármegye jegyzője volt. *
Eredeti okirat.
Vásárhelyi Lászlónak adott kötelezvényeit Pap Mátyás visszavonja 1632-ben. * Ugyan e László 1641-ben bizonyos ügyében szolgabirót kér kiküldetni Szabolcs megyétől. *
Jászói Convent Protoc. Q. fol. 402.
Szabolcs várm. Protoc. XI. p. 23.
Vásárhelyi Mihály 1654-ben Komárom megyében Nagy-Megyerben Halácsy Istvánnal magszakadási czímből egy udvar telekre kir. adományt nyer. * Ugyan ő 1659-ben azon megyei Alsó-Gellér pusztára kap kir. adományt. *
Fényes Elek, Komárom várm. 95.
Liber regius anni 1659. folio 252.
Vásárhelyi Erzsébet egykoron nemes Illyésfalvy Miklós neje mádi szőllőjét nevezett férjének, ez pedig első neje halálával nejének Angyalossy Juditnak beirván, ez ellen 1697-ben Szoboszlay András és neje tiltakozott. *
Jászói Convent Prot. X. fol. 38.
Bereg vármegyében szintén már a XVII. század első felében tűnnek fel a Vásárhelyiek, névszerint:
Vásárhely István és neje Mónay Kata a Vámos-atyai házból máramarosi hajdúk segélyével kiűzvén osztályos rokonaikat Rákóczy Andrást és Ternyei Andrást, e végett 1625-ben Rákóczy László tiltakozott. *
Beregh várm. Protoc. 2. pag. 279.
Vásárhelyi Ferencz neje Kozma Katalin 1669-ben Ráthonyi Péter ellen Bene helységbeli zálog része kiváltása iránt pert indít, és azt makacssági indokon megnyeri. *
Beregh várm. Prot. nro. 14. pag. 621.
Vásárhelyi Jakab részére 1679-ben szolgabiró küldetik ki. *
Beregh várm. Prot. nro 31. pag. 231.
Vásárhelyi Sámuel 1692-ben a Gundel ezred mellett biztos volt. * Ugyan az akkor űlnökké (táblabiróvá), valamint 1694-ben is a felvidéki járásban, 1700-ban és 1701-ben pedig helyettes szolgabiróvá választatott. *
Beregh várm. Prot. nro 187. pag. 247.
Beregh várm. Prot. nro 30. pag. 304. nro 29. pag. 564. nro 114. pag. 650.
Vásárhelyi János 1694-ben szintén táblabiróvá választatott. *
Beregh várm. Prot. nro 30. pag. 304.
Vásárhelyi István 1700-ban helyt. szolgabiró lett, 1724-ben pedig ügyeiben szolgabiró kiküldést kért. *
Beregh várm. Prot. nro 165. pag. 597. et nro 47. pag. 400.
Bereg vármegyéből terjedt a család Szabolcs, majd Bihar és Szatmár megyékbe is. Vásárhelyi Istvánnak, ki a család állítása szerint Rákóczy alatt Mikes mellett müködött, fiaiúl iratnak a már fölebbi Sámuel Bereg megyében, István és Jakab ugyan ott, mind magbaszakadtak, negyedik fia Ferencz ágát máig terjeszté. Ez Szabolcs megyében Kéken és Gyulaházán lakott, 1704-ben Szabolcs megyei esküdt, 1709-ben a kis-várdai járásban szolgabiró volt, 1711. dec. 17-én Szabolcs megyétől székely eredetű nemességéről bizonyítványt kapott. Élt még 1735-ben is, midőn a megye a zavargók lecsendesitésére kiküldé. Meghalt fiánál I. Sámuelnál Bereg megyei Végh-Ardóban. Neje Szaniszló máskép Gombos Anna (Kemecsey Katalinnak leánya) volt. Tőle a család következőleg hozza le származását:
I. tábla.
István.; Sámuel Beregben 1694. esküdt 1701. szbiró.; Ferencz 1704–1735. Szabolcsban szbiró (Szaniszló Gombos Anna); István Beregi szbiró 1700.; Jakab Beregi szbiró.; Ferencz Gyulaházán 1731. produkált. Biharb. Sarkadon; I. Sámuel Kékről Benébe teleped. és Vég-Ardóba (1. Szerencsy Judit 2. Beregszászy Ilona); András Milotán 1741. insurg. tiszt (Kölcsey Kata) †; I. György Szatmárban Gacsályban lak. (Szalkay Erzse) Folyt. II. táblán.; Márton lak. Jánkon r. kath. (Jeremiás Sára) Folyt. III. táblán.; Erzse (Farkas János); Kata (Oláh István); II. Sámuel Borsován lak. 1793. publ. ns. (1. Bökényi Kata 2. Bessenyey Klára); II. István Benén lak. nsi főhadn. public. 1793. (1. Rátonyi Zsófia 2. Balla-Szabó Erzse); 2-től József Boldván Borsodb. public. 1793. (1. Hegedűs Mária 2. László Zsófia); János 1816. Borsován public. 1793. †; IV. Sámuel Szatmárott nségi hadnagy public. 1793. (Sarkadi Nagy Bora); József Bereg v. Perceptor. publ. 1793.; Zsigmond Benén nségi hadn. publ. 1793. él 1830.; István Benén † 1830. (Palády Mária); 1-től V. Sámuel sz. 1797. † 1860. Pesten ügyvéd és táblabiró (Laszlóvszky Vilma); 2-tól László sz. 1809. publ. Szabolcs 1833.; János Beregi esküdt 1832.; Géza sz. 1838. lak. Tinnyén.; Malvin (Vásárhelyi Imre); Leona.; Irén; József sz. 1788. jul. 31. Szatmár v. ügyv. és tbiró (Vonza-Böszörményi Julia); Benjamin sz. 1794. nov. 25. lak. Szatmár (Asztay Zsuzsa); VI. Sámuel sz. 1798. jun. 18. nádor huszár altiszt 1833.; Zsuzsa.; Lajos sz. 1828.; Julianna.; Judit.; Kálmán †; Móricz †; Benedek sz. 1828. jul. 27. (Vetéssy Piroska); Imre jogtudor és orv. tudor (Vásárhelyi Malvin); Jenő.
II. tábla.
I. György, ki az I. táblán. lak. Gacsályban Szatmár várm. (Szalkay Erzse); I. István lak. Kölcsén publ. 1793. (Pinczés Bora); Mátyás Miskolczon tanár (Téglási Bekk Mária); József public. 1793.; III. Sámuel lak. Szatmár 1793.; Ferencz lak. Kis-Námény public. 1793. (Erdős Julia); Lajos Tokajban †; Pál sz. 1795. † 1846. a hires mérnök †; József sz. 1814.; Arón sz. 1819. oct. 15.; VII. Sámuel sz. 1819. oct. 15. ikrek.; István sz. 1831.
III. tábla.
Márton, ki az I. táblán. Jánkon lak. rom. kath. lett (Jeremiás Sára); Jonatán uj nséget 1754. ügyész. Aradi fő szbiró †; Sámuel uj nséget 1754. Arad v. fő szbiró; János Aradi alisp. és kir. tan.; János Aradi alispán 1833–35. (Brünek Julia); Albert Aradi szbiró 1829–1832. (Brünek Judit); Janka (Takácsy Sándor); Júlia (Bohus Zsigm.); Géza (Spech Vilma); Béla.; Dezső.; László (Purgly Teréz); Eszter (Czáránné); Gizella (gr. Königsegg); Ilona (Purgly János); Janka.; N.
A családfa I. táblázata szerint Ferencznek egyik fia I. Sámuel Szabolcs megyei Kékről anyai jogú birtokába Bereg megyei Bene helységbe, majd második neje jogán Vég-Ardóba telepedett. Két fia maradt: II. Sámuel (lak. Borsován) és II. István, amaz a Pest megyei, az utóbb a Szatmár megyei ágnak alapítója, mindketten 1793-ban Szabolcs megyétől nemesi bizonyítványt vettek ki fiaik részére is.
II. Sámuel Bereg megyében Borsován, majd Dédán is lakott és táblabiró volt. Második nejétől Bessenyey Klárától egyik fia János 1816. után Borsován meghalván, másik fia József Borsod megyei Boldvára telepedett, első neje Hegedűs Mária, a másik László Zsófia volt. Ettől születtek fiai V. Sámuel (szül. 1797. april. 17-én) és László szül. 1809-ben, Pesten ügyvéd, nőtlen.
V. Sámuel Pesten táblai ügyvéd, 1829-től Borsod, 1832-től Szabolcs vármegye táblabirája, testvérével 1833. april. 2-án hirdetteté ki nemességét Szabolcs vármegyében. Meghalt Tinnyei birtokán 1860. mart. 6-án. Nejétől Laszlóvszky Vilmától gyermekei: Géza (szül. 1838.), Malvin Vásárhelyi Imréné, Leona és Irén.
II. István (I. Sámuelnek fia) Bereg megyében Bene helységben a nemesség hadnagya volt. Testvérével II. Sámuellel 1793. évi nov. 26-án Szabolcs megye előtt nemességét igazolván, mindkettőjök fiai részére is nemesi bizonyítványt nyert, melyet 1794. jan. 12-én Bereg megyében is kihirdettetett. Első neje Ráthonyi Zsófia, a másik Balla-Szabó Erzsébet volt. Ezektől fiai IV. Sámuel, kiről alább szólunk, József Bereg megyének volt adószedője, Zsigmond Benén volt nemességi hadnagy még 1830-ban is, és István, ki Benén 1830-ban halt meg, nejétől Palády Máriától fia volt János Bereg megyénél 1832-ben esküdt. E testvérek egyike
IV. Sámuel Bereg megyében Benén és Szatmár megyében Batizon birt. Szatmár megyébe telepedvén, Szatmár sz. k. városban a nemesség hadnagya volt 1817. körűl. Nejétől sarkadi Nagy Sárától három fia maradt, a mint következnek:
1. József szül. Szatmárott 1787. jul. 31-én. Ifjú korában 1809-ben részt vett a nemesi fölkelésben mint tiszt, 1812-ben már Szatmár várm. alügyésze, utóbb káptalani, majd kir. ügy igazgatósági ügyész, 1821. Ugocsa, 1822. Máramaros, 1825. Borsod és Gömör, 1826. Bereg, 1827-ben Heves megye táblabirája lett. 1833-ban testvéreivel együtt Szabolcs megyében nemességet ujra kihirdetteté. Jelenleg mint kiérdemült decretalis királyi ügyész és birtokos él Szatmárott. Nejétől Böszörményi Vonsza Juliánnától a táblán látható gyermekei közűl Benedek szül. 1828. jul. 27-én a napjainkban kihalt Vetési Vetéssy családból vévén nőt, Bihar megyében Ér-Köbölkutra telepedett, másik fia Imre Pesten jogtudorságot, Párisban orvosi tudorságot végezvén, unoka huga V. Sámuel leányát Malvinát vette nőűl.
2. Benjamin szül. 1794. nov. 25-én; lakik Szatmárott, szintén testvéreivel együtt 1833-ban Szabolcs megyében hirdetteté ki nemességét. Nejétől Asztay Zsuzsannától három gyermeke van, ezek közt Lajos szül. 1828. octob. 10-én.
3. VI. Sámuel szül. 1798. jun. 18-án, hadi pályára adván magát, a nádor huszár ezredben szolgált.
A másik főágat Ferencz fiának I. Györgynek ivadéka képezi. E György lakott Szatmár megyében Gacsályban, és egyik fia I. István, ki Kölcsén lakott, nejétől Pinczés Borbálától nemzett három fiaival (a másik I. Sámuel-ági utódokkal) együtt Szabolcs megyétől 1793-ban vette ki nemesi bizonyítványát. Három fia közűl Ferencznek, ki Kis-Naményban lakott, fiait a táblázaton láthatni.
Az eddig tárgyalt ágak ősi czímere – mint fölebb a metszvény mutatja – következő: a paizs jobbról balra vont ezüst szelemen által, melyben koronás sárkány látható – két udvarra oszlik, a felső szegletes kék udvarban koronás egyfejű fekete sas és annak feje fölött félhold és csillag ragyog, az alsó kék udvarban hármas sziklán három vártorony magaslik zászlókkal ellátva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny között vörös mezű kar kivont kardot villogtat. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. A paizs körűl telamonok gyanánt két koronás oroszlán is szemlélhető.
Ugyan csak a II. táblán I. György fiának látjuk Mátyást, a miskolczi tanárt, kinek egyik fia Pál, a híres mérnök és m. akad. tag, szül. Szepes-Olasziban 1795-ben, meghalt Budán 1846-ban. *
Lásd életrajzi adatait M. Akademiai Névkönyv 1847. évről 116. lapon.
A harmadik ágat képezi az I. táblán Ferencznek fiai közt látható Márton, kinek ivadéka a III. táblán áll. E Márton kath. vallásra tért és Szatmár megyei Jánkon plébános lett. Nejétől Jeremiás Sárától fiai: Jonatán előbb Grassalkovich ügyvéde, utóbb Szathmármegyei főbiró és Sámuel szintén Arad megyében volt főbiró, kik Mária Terézia királynőtől 1754-ben czímeres nemes levelet nyertek * ily czímerrel: a paizs hárántosan két udvarra oszlik, a felső kék udvarban hátulsó lábain két szemközt álló oroszlán ágaskodik, első lábaikkal egy arany csillagot emelve, az alsó ezüst udvarban alólról szűgyétől kezdve természetes szinű szarvas-fej szétterjesztett agancsaival látható. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett kék sasszárny között pánczélos kar könyököl, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. *
Collect. herald. nro 262.
Adami Scuta gentil. tomo XIV.
Jonatán magnélkül halt el. Sámuelnek azonban maradt fia I. János, ki Arad megyében főbiró, utóbb alispán, és kir. tanácsos lett és azon megyében I. Ferencz királytól adományt nyert. Ennek két fia maradt: II. János és Albert, kik mindketten a Brünek családba házasodtak.
Albert 1825-ben Arad megyei tiszt. aljegyző, 1829-től 1832-ig szolgabiró volt. Két leánya férjestűl a táblán látható.
II. János 1824-ben Arad megyénél tisz. aljegyző, utóbb 1833–1835-ben alispán, 1836-ban Csanád vármegye követe volt. Nejétől Brünek Juliától gyermekei a táblán láthatók.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
