Sinay család.
Sinay család.
Bihar megyében van főfészke, innen elterjedt tovább is. Ismert törzse Sinay Sámuel, született 1698-ban H. Bagoson, hol főbiró volt. Mária-Terézia alatt 1744. és 1758-ban, mint fölkelő nemes, a maga költségén vitézkedett. Utóbb M. Derecskére a maga curialis birtokába vette lakását, hol meg is halt 1775-ben. Fija
Sinay Miklós hires tanár, rendkivűli tudományú és buzgúságú prot. tudós és superintendens Debreczenben. Született H. Bagoson Debreczen mellett 1730-ban. A debreczeni főiskola togátus deákjai közé 1746-ban iratott; itt végezvén tanulmányait, külföldi akademiákra Gröningába, Franeekerbe és Oxfordba ment. Ez utóbbi tanintézetben s átalán szólva angolországi időzése alatt ismerkedett meg a püspöki egyházigazgatással, melynek később oly kitartó és ügyes, de szerencsétlen bajnoka lett. Haza térvén, elsőbben madarasi lelki pásztor, majd a debreczeni főiskolában a görög és latin ékesszólás és történelem tanára lett, és ezt 30 évig nagy buzgósággal vitte. Hitfelekezete jogainak lelkes véde, egyszersmind a helv. hitv. ref. egyházban a papi fél felsőségének makacs bajnoka volt. Mély és széles tudományosságának tanúi nemcsak a reform. egyház történetéről nagybecsű dolgozata, mely kéziratban a marosvásárhelyi Teleki-féle könyvtárban hever, hanem a becsi békekötés ama Commentárja is, melyet „Victorinus de Chorebo” álnév alatt 1790. nyom. hely nélkül * kibocsátott. Valamint azon római classicusok kiadásai is, melyek azon időben nagy becsűeknek méltán tartattak. Fennebb említett egyház-igazgatási elvei miatt nemcsak superintendensi, hanem tanári hívatalát is elvesztvén, némi segély – vagy nyugpénzből élt 1808. évi aug. 30-ig, a midőn meghalt. A már – állitólag – ősei által is élvezett, de többé nem okadatolhatott nemességet tudományi és oktatási érdemeiért kapta II. József császártól 1783-ban, és ujjolag kiadott czímeres levélben II. Leopold királytól 1791-ben. * Neje volt n. váradi Baranyi Erzsébet; ettől gyermekei:
Czíme a könyvnek: Silloge actorum publicorum, quae celebris suo merito pacificationis Viennensis anno 1606. initae historiam, articulorum ejus Sensum et denique universam ejus constitutionem luculenter illustrant. Omnia nunc primum edita opera et studio Victorini de Chorebo. 1790.
Collect. herald.
József sz. 1760. a gyalogságnál katonáskodván, mint főhadnagy halt meg Deecskén 1803-ban.
Juliána sz. 1762. Meghalt 1805. Neje volt Márkus Pál Bihar megyei püspöki lakosnak.
Gábor sz. 1764. Hites ügyvéd Debreczenben. Neje Létai Mária. Meghalt 1826.
Sándor sz. 1766. Hites ügyvéd Debreczenben. Neje Rados Francziska. Meghalt 1831.
Márton sz. 1770. Huszár ezredbeli őrmester. Neje Szokolai Zsuzsánna. Meghalt 1818 Püspökiben.
Miklós sz. 1781. fiatal korában katholizált. Kassai püspök urad. ügyésze volt. Meghalt Kassán 1854. Ezek közűl
Gábornak gyermekei:
1) Károly sz. 1797. M. pércsi, Bodóházi pusztai földbirtokos, debreczeni polgár. Neje Dávidházy Karolina. Öt gyermeke a táblán látható.
2) Ferencz sz. 1806. h. ügyvéd s táblabiró Bihar vármegyében. Neje Ecsedi Terézia. Meghalt 1855. N. Váradon. Négy gyermeke a táblán látható.
3) Lajos sz. 1810. Huszár őrmester volt. Lakik Temesvárott.
4) Dániel sz. 1812. H. Böszörményben gyógyszerész. Neje Horváth Zsuzsánna. Meghalt 1850. H. Böszörményben. Öt gyermeke a táblán látható.
5) Agnes szül. 1804. Zelizi Károly lelkész neje.
Sándornak egyetlen fia Zsigmond sz. 1806. Debreczeni polgár, nejétől Hanke Franciskától négy gyermeke a táblán van kitéve.
Mártonnak egyetlen fia Márton szül. 1814. Asztalos mester; mhalt 1857. Püspökiben. Egyetlen fia III. Márton sz. 1846.
Miklósnak három gyermeke maradt, mint a táblán láthatjuk.
A családfai táblázat ez:
Sámuel sz. 1698. † 1775.; Miklós sz. 1730. † 1808. tanár és Superintend. (váradi Baranyi Erzse); József sz. 1760. † 1803.; Juliana sz. 1762. † 1805. (Márkus Pál); Gábor sz. 1764. † 1826. (Létai Mária); Sándor sz. 1766. † 1831. (Rados Francziska); Márton sz. 1770. † 1818. (Szokolai Zsuzsi); Miklós sz. 1781. † 1854. Kassán; Zsigmond sz. 1806. (Hanke Fáni); Márton sz. 1814 † 1851.; Márton sz. 1846.; Teréz sz. 1800. † 1860.; Erzse sz. 1805.; Miklós sz. 1814.; Sámuel sz. 1842.; Mária sz. 1845.; Lajos sz. 1854.; János sz. 1857.; Károly sz. 1797. (Dávidházy Karolina); Ágnes sz. 1804. (Zelízi Kár.); Ferencz sz. 1806. † 1855. (Ecsedi Teréz); Lajos sz. 1810.; Dániel sz. 1812. † 1850. (Horváth Zsuzsa); Emilia sz. 1841.; Miklós sz. 1843.; Ida sz. 1846.; Antal sz. 1848.; Albertina sz. 1850.; Miklós sz. 1837.; Ferencz sz. 1839.; Erzse sz. 1841.; Luiza sz. 1844.; Gábor sz. 1840.; Károly sz. 1842.; Karolina sz. 1844.; Ida sz. 1846.; Sándor sz. 1849. † 1851.
A család czimere – mint feljebb a metszvény ábrázolja, – a paizs kék udvarában zöld téren fehér sziklából emelkedő piramis, melynek alján emléktábla látszik, a piramist körül övedzi egy koronás arany kigyó, fejével jobb felé fordúlva és szájában nyitott könyvet tartva, az udvar felső jobb oldali szegletében arany nap, baloldaliban ezüst félhold ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett sasszárny között vörös mezű kar könyököl, irótollat tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A Sinai név Erdélyben sem ösmeretlen, hol Sinai László Küküllő megyében Szélkúton birtokos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
