Előnevét a Bereg megyei Ilosváról veszi, melynek jelenleg is birtokában van. Törzse Tatamér Vlachi de Ilosva, az Árpáddal kijött főbbek egyikének utóda, állitólag 1200. táján uj adományt nyert; öt fia öt külön helységben Ilosva, Bilke, Komlós, Dolha, és Lipcse egymással határos birtokokba helyezkedvén az Ilosvay, Bilkey, Komlósy, Dolhay, és Lipcsey családokat alapitá; mint azt eme családoknak közös czimere tanusitja. A család Mátyás királytól pallos-jogot (jus gladii-t) nyert.
1505-ben élt e családból Ilosvay Jeromos, ki a rákosi országgyülésen Kraszna vármegye követe volt.
1526-ban Ilosvay János Perényi Gábor Ugocsa megyei főispán banderiumához tartozott, melyet elhagyván a bereghiekhez csatlakozott, miért a leleszi convent által idézteté őt Perényi.
1538-ban Ilosvay Orbán rakóban járt az egyetembe.
1560-dik táján élt Ilosvay Miklós, kinek Charnavoday Furzsinától fia János volt.
1560-ban Ilosvay Mihály Szatmár vármegyében Vitka, Kápolna, Paplan és Kolcsa helységben többekkel részbirtokot nyert királyi adományban.
1602-ben Thibai Gergelynek javairól Zemplin megyében Vinnán febr. 12-én választott biróság előtt osztály kelt, Morvay Anna Ilosvay Józsefné, és neje Morvay Dorottya Semsey Ferencz özvegye közt egyrészről, más részről pedig Bornemisza Zsuzsánna Ilosvay István özvegye közt, mint leányainak Ilosvay Margitnak, és Katalinnak Eödönffy György nejének gyámja között.
Ilosvay István 1670-ben Ugocsa vármegye másod alispánja.
György ugyanott 1708-ban másod, 1716- 1717-ben első alispán volt.
Imre Rákóczy Ferencznek, kihez már 1703-ban hozzá állott, egyik kurucz ezredese, majd tábornoka.
István váradi olvasó kanonok, decretorum doctor, ymeri czimz. püspök, és egri nagyprépost volt 1544-ben.
József 1784-ben Szatmár megyének aladószedője.
A XVI. század közepén élt Ilosvay Ferencz, kinek ágazata a mult század végeig lehozva következő.
Ilosvay N.; Ferencz.; Péter.; Gábor 1680. (Bilkey Anna); Ábrahám. †; Bálint. (Ignéczy Krisztina); Imre (Kende N.); Gábor (Perény Erzse); Bora (1. Galgóczy 2. Motó Fer.); Zsuzsa 1770. (Lövey Ádám.); Mária (Bessenyey Zsigm.); József.; László.; Mária (Vincze N.); Klára (Szintay Fer.); Imre.; Bálint (Szerdahelyi Klára); Zsuzsa (Zoltay); Fruzsina (Trencsényi Ferencz); Péter.; Zsigmond.; Klára (Kürthy Mikl.); Mária (Jékey László.)
E családfán Ferencz fiának Gábornak nejeül csebi Pogány Anna is iratik; s egyszersmind Imre a Kende leány férjének unokái is fiaiul iratnak.
Az Ilosvay család elvan terjedve Bereg, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa stb. megyékben. E század elején Szatmár megyében birtokosúl iratik Kis-Máda, Győr-Telek, Mátyfalván továbbá
József maradéki birják nagyobb részben Tatárfalvát,
László maradéki Fülpösön,
Ferencz Rákóczon, Fancsikán,
Péter Felső-Karaszlón birtak e század elején 1806-ban.
A Szatmár megyei reform. ágazat igy áll:
Ilosvay László.; László Biharban; Polexina (báji Patay István); Sándor. (óvári Pongrácz Teréz); Krisztina (gr. Toldy Samu.); Lila †; Kata (Luby Zsigm.);
Ilosvay N.; Lila (Szerdahelyi Pál.); Lőrincz (Jékey Teréz); Kristóf.; Gáspár (Sikey Erzse); stb.; Gusztáv.
Bereg megyében Kálmán, a hirlapi halálozási jelentés szerint az ifjuság leventéje, a farsang áldozata lett 1858-ban.
A család czimere – mint feljebb a metsztvény mutatja, – egy négyfelé osztott paizs, melynek első osztályában aranykorona, a másodikban pánczélos kar kivont karddal, a harmadikban két úszó hal, a negyedikben két élőfa látszik. A paizsfölötti sisak koronájából egy magyar férfiu emelkedik ki, vállán egy rúdon két horogról két hal (ponty) füg le. A paizst a szokásos foszladék veszi körül.
Ilosvay néven többen az irodalmi téren is tüntek fel, ámbár vajon e családhoz tartoznak-e? nem tudjuk. Ilyen Ilosvay Péter a „Toldi Miklós“ versek irója, ki Kusalykőben, a Szilágyságban – ugy látszik – iskolamester vagy falujegyzője volt, és 1564–1574. közt virágzott. Ennek azonban igaz neve Selymes, és csak előneve volt Ilosvay. – Más Ilosvay Péter az, ki előbb Debreczenben utóbb Wittembergában tanult, és 1562-ben a praedestinatio iránti mély gondolkozása miatt magát Csaholyban felakasztotta.
Ilosvay János Meisnernek latin munkáját forditá magyarra ily czim alatt: „Élek, halok oh Jezus te benned, azért te benned bizom. Krisztus urunk születéséről való két elmélkedések.“ 1639.