Miske család. (Magyar-cseszvei, nemes és báró.)
Erdélyi régi család; a magyar királyok alatt Mocsi volt nevök, később mocsi Miskék lettek. A XVI. század elején már bagói és cseszvei előnévvel találjuk, mig utóbb ez utóbbi predikatumot tarták meg.
1501-ben kis-kendi Baládfy Mihály és neje, és Katalin bagói Miskei Benedekné, néhai Indaly Pál leányai, és Indaly Pálnak fia Bernát Táthé, Ozal, és Kis-Enyed helységeik iránt atyafiságosan kiegyeztek szentgyörgyi és bozini gróf Péter erdélyi vajda tanusítása szerint.*
Szereday Not. vet. et novi Cap. Albensis. 132.
1534-ben bagói Miske Lőrincz és cseszvei Miske Imre mint szomszédok jelen voltak Statilio János erdélyi püspöknek és rokonainak Jánosnak és Mihálynak a csombordi jószágba történt beiktatásuknál.
1554-ben bagói Miske Pál és István Fejér vármegyénél tisztviselők, midőn háportoni Forró Miklóson a dézma két évi megtagadásáért az excommunicationale itélet végrehajtására rendeltetik.
Ugyan ez időtájban cseszvei Miskei Istvánnak fiai, továbbá Miske Miklósnak fia Jakab Csekelaka, Babud, Szent-Benedek, Medjes és Vadas helységek haszon felét Manyíky Péternének született Miske leánynak, Mocsy István fiának Gáspárnak, és Elekesy Zsigmond leányának Erzsébetnek eladják.*
Hodor közl.
1575-ben Miske András mint Békes párthíve nótáztatott; és ekkor úgy látszik, a Fejér megyei Oláh-Szilvás volt fészkök,* honnan tán csak ezen ág szilvási előnévvel is élt.
Kővári, Erdély nev. családai 189. lap.
1614-ben dec. 29-én éltek Miske Márton, György és Anna Kis Bálintné.
1621. jul. 6-án a fentebbi Miske György és Márton leány testvérüknek Borbálának, Béla Istvánnénak Oláh-Szilváson öt jobbágy telket szakítottak ki, talán leány negyedbe.*
Hodor K. közlése.
A családról szóló oklevelek szerint megemlíthetők még:
1664. oct. 27-én M. Gábor, 1665. jun. 6-án M. Judit Csongvay Istvánné.
1665. máj. 4-én M. Györgynek fia Gábor tatár rabságbóli váltságára nézve Liptsei Györgytől és nejétől
Benedek Katától 300 tallért vévén költsön, és ehez még 300 tallért vévén, oláh-szilvási saját, és másoktól szerzett részeit, a puszta bagói részével együtt, sőt az atyja jogán kiváltott telkeket is örökösen bevallja a nevezett hitelezőknek.
1665. dec. 17-én említetnek M. Tamásnak örökösei, ugyan akkor M. Márton, György és Borbála is.
1666. junius 14. M. Tamás, Márton, Zsófia és Zsuzsa a szilvási részjószágban megosztoznak.
1689. januar 3-án M. Mártonnak oláh-szilvási puszta telkei iránt tanuvallatás kelt.
1694. jun. 6-án tanuvallatási jelentés arról, hogy M. Mártonnak szilvási részei eleitől fogva nemes fundus (és nem rótt hely) volt.
1713. julius 15-én M. György három szekérnyi szénát termő rétjét eladja Alvinczy Gábornak.
A mult századra Miske Imrében jött le a család, ennek egyik fia II. Imre 1770-ben báróságot nyert. A következő családfa a közös atyától a bárói és nemesi ágat mutatja:
I. Imre (1. Szoboszlai Mária.) 2. Fosztó Kata.); II. Imre báró 1770. Aranyos sz. főkir. bíró (Tordai Krisztina.); György.; Gábor 1766. (Pápai Sára.); Miklós.; Zsigmond (Váradi Anna.); III. Imre 1796. F.-Fejér főbír.; Zsigmond.; Tamás (Nagy Julia.); IV. Imre.; József 1790. kir. táb. üln. (1.Hollaky l. 2. b. Damokos Ter.); Teréz (gr. Nemes János.); László.; Gábor.; Elek.; Zsuzsi (Csiszár Miklós.); Janos (Kis Julia.); József minister (gr. Bethlen Józéfa.); Teréz Bánffy Farkas.); Pál 1815. (Kereső Bora.); András aranyosszéki ülnök 1815. (Kandó Bora.); István.; Antónia † 1830.; Ferencz (b. Palocsay l.); N. (b. Jósika Pál.); Bora (Szarvadi László.); Imre.; István † (Vajda Ágnes.); György.; Imre (gr. Forgách Paulina.); Adél.; József.; Zsigmond.; Endre.; Pál.; István.; Tamás.; Mária (1. Bogdán Péter. (Alsó László.).
A bárói ágban II. Imre 1770-ig kir. táblai ülnök, utóbb aranyosszéki főkirálybíró. József, ki most is él Bécsben, erdélyi kanczelláriai elnök, s birodalmi minister lőn. Fia Imre gr. Forgách Paulinát vette nőűl. Ferencz Magyarországba ment, de 1848-ban visszatért Erdélybe; fiát pár tized előtt Kolosvárt a király utczából elorozták; leánya b. Jósika Pálhoz ment nőűl Várfalvára.
A nemesi ágból többen viseltek királyi táblai ülnökséget, s egyéb megyei hívatalokat. András aranyosszéki törvényszéki ülnök 1815. körül. A nemesi ágnak egy másik ága Miske Sámueltól jő le, melyet a följebbi táblázathoz kötni nem tudván, itt külön következik:
Sámuel (1. Mara Zsuzsi. 2. Toldi Erzse.); György (Mohay l.); Sámuel.; József sz. 1771. † 1821. lak. Koslárdon (Fronius Karolina.); Zsigmond.; Zsuzsa (Földváry Mihály.); Druzsa (Földváry István.); Klára (Mándy Péter.); László.; Imre F.-Fejér alispán 1848.; István.
Sámuelnak, ki második neje Toldy Erzsébet után Szatmár vármegyei Remete mezőn is birt, első nejétől két-, második nejétől nyolcz gyermeke volt, de itt csak hét van megemlítve; a mint azok az 1821-ben meghalt M. József fölött mondott halotti beszédben említetnek.
Sámuel, talán említett József testvére, 1848. körűl F.-Fejérben aljegyző volt.
Végre e család legrégiebb ősei közűl volt azon mohácsi Miske Balás, kinek fia Simon 1439-ben Záz Jánosnak Fejér megyében Kakuva, Grabendorf és Ujfalu helységekbe leendő beiktatására királyi emberűl neveztetik.*
Teleki Hunyadiak kora X. 29.
M. cseszvei Miske máskép Rosu Kristóf Temes vármegyétől 1833. jan. 17-én nyert nemesi bizonyítványát Krassó megyében 1833. april. 29-én kihírdetteté; azonban ez utóbbi megyében (tán származásuk iránti gyanú folytán) 1835. aug. 19-én 2377. szám alatt a jegyzőkönyvben a nemesek közűl kitörőltetett. Családja létezik most is Temes vármegyében.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
