306.
MK – HELLER JÓZSEFNEK
[Budapest, 1907. december 31. ]
Derült, kedves levele, melyből vidám egyénisége szinte kiragyog, valóságos élvezetet szerzett.
Csak e levélből látom, hogy az operettnek már tisztességes »múltja« van – mielőtt »jelene« lett volna. Tehát voltak már magyar próbálkozások.
Hiszen lehetne kétségtelenül némi protekcióval siettetni vagy előkészíteni a magyar előadást – de patikából szeretni, könyvből gazdálkodni, s protekcióból darabot előadni, keserves mesterség.
Ha a darabot tényleg elfogadta a Carl Theater, tessék türelemmel bevárni a bécsi előadást, s akkor biztosan jönnek a budapestiek. A csókák és seregélyek is csak akkor mennek már rá a szőlőre, mikor a rókától azt látják, hogy már ő nem ugatja. A rókától várják, hogy az határozza meg, édes-e már.
Budapest azt lesi, hogy Bécs döntsön előbb a darab fölött. Zicher ist Zicher.
Ami a »Fekete kakast« illeti, nem tartom jó sujet-nek. Ellenben ajánlom elolvasásra »Beszterce ostromát«, vagy a »Lublói kísértetet«, melynek német címe »Gespenst in Lublau«. (Megjelent németül Georg Meyer Leipzig). Ez a kettő született operett-anyag.
Hosszasabban most nem írok. Legyen szerencsém egyszer Budapesten, hogy kibeszélhessük magunkat.
A »Beszterce ostromát« elküldöm egy alkalommal és az arcképet is. Addig is kívánok boldog új esztendőt Önnek és kedves neje Önagyságának. Maradok baráti üdvözlettel és tisztelettel
igaz híve
Mikszáth Kálmán
Tekintetes Heller József úrnak
Wien XX. Bez. Brigittalände Nr. 20.