16. sz., január 16. | Mikszáth összes műve

16. sz., január 16.

A tárgyalási teremből

Napirenden a Miletics-ügy, Tisza erélyességének eleven monumentuma, mely ugyan semmivel sem különb ténye Tiszának, mint az egykori sváboknak, akik heten mentek egy nyúl ellen a nyúl kézrekerítésére.

És amíg a nyulat eltette láb alól, addig a medvét szabadon hagyta járni-kelni, s mégis azt hitte, hogy hőstettet követett el.

Szegény Szvetozár! Hiszen ártatlan örömei valának! Jámbor toasztokat megereszteni a belgrádi kurtakocsmákban, és pénzeket veretni a saját tiszteletreméltó ábrázatával. Nem ő volt a hibás; hiszen csak azt cselekedte, amit a legelső magyar ember az osztrák császár (mert a szegény magyar király nem teheti).

Mások voltak a bűnösek. Nem a pénz volt hamis, hanem azok, akik azt nem nézték hamisnak.

A közönség karzatán így szól Böck vádbeszéde után valaki:

Halál vagy élethossziglani fogságot indítványoz

Legalább választék van feleli egy másik.

Mégis sok egy kicsit a büntetésből

Sose búsuljon rajta! Marad ott még ahonnan ez jön elég édes magunk számára is.

Hanem jó ügyvéd lett volna ebből a Polytból is. Hatalmasan argumentál.

Könnyű neki

Mi? A védelem?

Az. Mert nagyon könnyű beleélnie magát, hogy önvédelem.

Különös véletlen, hogy a legközelebbi idők leghatalmasabb két pöre toaszt-pör.

Az ám a kassai és a belgrádi.