Temető

Full text search

Temető

A nagyajtajai temető
Az ősi fejfa a mindjobban kivesző és legtöbb helyen már ki is veszett régi világból maradt fenn, ahonnan a virjasztó, a tor, a sirató asszony, meg a «padmaly», a régi vitéz székely-temetések e jellemző kísérői.
Ma már alig emlékszik valaki arra, milyen is volt egy ilyen régi vitézi székely temetés. Pedig elég artisztikus parádé volt, hogy emléke megőriztessék, elmondjuk itt is.
A halál után a holttestet öreg asszonyok megmosták és felöltöztették ünnepi gunyájába. Úgy tették át a halottas ágyból a nyújtópadra.
Ezalatt a harangszó szaggatással – megszakított harangozással – adta tudtul a falunak, hogy halott van. Azután meg naponta reggel, délben, napnyugatkor, hármat harangoztak. Előbb a nagyharanggal, azután a kicsivel, harmadiknak összehúzva a kettővel. Ha férfi halt meg: nagy haranggal; ha asszony nép, akkor a kis haranggal szakgatott a harangozó.
A nyújtópad, amelyre a holttestet tették, egyszerű, deszkából készített, négylábú, széles pad. De a halott tiszteletére díszbe vonták. Nem feketébe, hanem varrottas, fehér lepedőket terítettek rá, és a lepedők varrottas széle lecsüngött négy oldalról, szinte a földig. A halott feje alá pirossal varrott párnákat tettek; lecsukott szemére rézsustákot. A nyújtópad mellett, a falhoz támasztva, állott a díszes kopja, fehér, fecskefark formájú lobogóval. A halottra terítették szürke, vagy fekete zekéjét, szokmányát, a földig érő condraposztóst.
Felső Rákoson ma is így díszítik a ravatalt, csak a lobogós kopja tűnt el.

FESZÜLET KÁPOLNÁS-OLÁHFALU HATÁRÁBAN. (409) (Krisztus Urunknak Kossuth szakálla van.)
Este virjasztóba érkeztek a halott jó emberei, barátai. A házban körbe űltek, és emlegették a halott vitézségét, jóságos voltát, erényeit. A nyújtópad mellett, fogadott sirató asszonyok siratták éneklő, síró szóval az eltávozót.
Sirató asszonyokat ma is fogadnak egy-egy helyt.
Másodnapon elkészűlt a koporsó és nagy jajgatások között, akkor abba tették át a holttestet. A varrottas dísz tovább is megmaradt. Ezen a napon jöttek a gödörásók; megmérték a koporsót és indúltak a temetőbe az ácsokkal. Kimérték a sírt, úgy, hogy napkeletre nézzen, hogy a fölkelő nap sugaras fényességével minden reggel legelőbb öntse el a díszes kopjajelt.

A BÖLÖNI OLÁH TEMETŐ. (ÉRDEKES A FEJFA KERESZTESÍTÉSE.) (410)
Ma is keletre fordítva ássák a sírokat, szinte mindenütt, de okát adni, nem tudja senki.
Míg a gödör készűlt, – ami mélyebb volt a rendesnél, – az ácsok kemény cserefából kifaragták a padmaly gerendákat.
A kész gödör négy szögletére aztán négy sasfát ástak be, melyek szinte a gödör fél magasságáig értek. Ezekre négy gerendát véstek körül; kettőt hosszan, kettőt keresztűl a gödör oldalához. A négy gerenda-párkányt rakott a sir oldalfalán. E gerendákra kerültek hosszan a fedő gerendák, úgy, hogy amikor mind berakták, a föld nem juthatott az alsó üregbe, mely a koporsót várta. Ezt a fából készített kriptaszerű üreget nevezik padmalynak ma is, mert a legtöbb faluban előkelőbb embert, vagyonosabb asszonyt, ma is így, padmalyba temetnek.
Másodnap este is virjasztó volt, úgy mint első este. Harmadnap: a temetés napja.
A toronyban megkondúlt a gyűlő. Egy haranggal, hosszasan. Erre gyűlni kezdett a közönség. A leányok guzsajakra átterített keszkenőkkel, ami a lobogót pótolta. Tíz-tizenkét diszített guzsajra a lábtól végig, mindenikre három-négy, legtöbbnyire selyem keszkenőt terítettek.
Ez ma is így van.
A második harangszóra megérkezett a pap és kántor. A szertartás elvégzése után jelt adtak a toronyba, és harangszó mellett elindúlt a gyászmenet.
Elől, díszes ruhában, lovon, lobogós kopjával kezében a halott egyik barátja. Mögötte a halott bajtársai fegyveresen. Utánuk hozta két rúdon a koporsót négy ember, – négy meg lobogós kopjával haladt a négy sarkon. Időnkint fölváltották egymást.
Két oldalt a koporsó mellett haladtak még a zászlós lányok, a guzsajra készített zászlókkal, kifelé fordítva a rudat.
A koporsó után jajgatva a sirató asszonyok. Mögöttük, ha volt, a síró özvegy és gyermekek, a pap, a kántor és az énekesek. Végül a közönség.
A temetőbe érve, a koporsót letették a sír szélére. A pap beszélt; azután előállott a búcsúztató – legtöbbnyire a kántor – és valamelyik halotti ének dallamára, verses búcsúztatóban búcsúztatta el a halottat kedveseitől, az egész atyafiságtól, barátaitól, jó embereitől, szomszédjaitól, névszerint fölemlítve őket. Nagy siratás közepette a koporsót leeresztették a padmalyba.

KÖPEC. (A KŐBŐL UTÁNZOTT FEJFA.) (411)

A KÖPECI TEMETŐ. (412)

KÖPEC. (413)

AZ OROSZHEGYI TEMETŐ HÁROM MÉTERES KERESZTJEI. (414)

FESZÜLET, KÁPOLNÁS-OLÁHFALUBAN. (415)
Ekkor a halott bajtársai körül állták a sírt és fegyverükkel belé lőttek.
Majd az ácsok fölrakták a padmaly gerendákat és megkezdődött a földelés. Mikor földomborúlt a sír, fejtől letűzték a díszes, lobogós kopját s olykor a sír négy szögletére is tűztek egyet-egyet. Aztán indult a közönség, vissza, a halottas ház felé: torra.
A tor nagy lakoma vala, marhákat vágtak le és ettek, ittak, késő éjszakáig. Ma is ülik még a torozást.
A kopják maradványa a sok kopja fejfa a temetőkben. A kopja és a sírba lövés szokása negyven éve lehet, hogy kiveszett. Egyéb most is úgy van sok helyt, ahogyan elmondtuk. Etéden, Siklódon ma is élnek emberek, akik láttak ilyen régi temetést. De Orbán Balázs a «Székelyföld leírása» című munkájában is bizonyítja azt, amit a meglevő szokásokkal mi nem bizonyíthatunk.
A kopja fejfák sok vidéken végkép kivesztek, de emlékük megmaradt, mert a sírköveket is, több helyt, kő-fejfának hívják.
A sírköveket lágyabb fajta kőből faragják, egyszerűbben, díszesebben, – a mód szerint. A kő felső részére mindig faragnak valami díszt, legtöbbnyire rózsát, tulipán virágot. A követ magát fehérre, halovány, vagy sötétebb kékre festik. A diszítést, fölírást aranynyal, vagy fekete festékkel írják ki.
A legtöbb kopjafa Fülében, Köpecen, Nagy-Ajtán, Bölönben maradt meg. Izléses faragással diszítik, kékre, téglavörösre, vagy vegyesen több színre festik ki. A színes kopjaerdő valami különös jelleget ád a temetőnek. Mintha a ragyogó kelet, a meghalt múlt integetne búcsút onnan.
A katolikus vidéken is van nyoma a kopja fejfának, pedig nagy ideje, hogy ott kereszt jelzi a sírokat. Meglátszik ma is, hogy eleinte a kopjafára készűlt a kereszt, mert az eldugott helyeken szokatlanúl magas a keresztláb. Oroszhegyen (414) s Kápolnás-Oláhfalú temetőjében, mintha lebotolt fenyő erdő gyászolna… Kemény magyar nép az; a falu alatt, a magas kereszten, Kossuth szakálla van Krisztus Urunknak (409), lejjebb Szentléleken, Malomfalván, Korondon nem készítenek olyan magas kereszteket. Köpecen találtuk a legformásabb fejfákat; ott az újabb sírkövek faragásán meglátszik a régi kopja fák emléke s az oláh temetőben is kopjafa formába szerkesztik belé a keresztet, (422, 429, 411, 424, 425, 427), így a bölöni oláh temetőben is. (410)

KÖPEC. (416)

KÖPEC. (417)

KÖPEC. (418)

KÖPEC. (419)

SZÉKELYUDVARHELY.

SZÉKELYUDVARHELY.

FELSŐ-BOLDOGASSZONYFALVA.

SZÉKELYUDVARHELY.

A SZENTMIHÁLYI TEMETŐ.

A MEZŐCSÁVÁSI REF. TEMPLOM ÉS TEMETŐ, A TEMPLOMHEGYEN.
Oláhfaluban a kereszt hosszú lábjára vésik, felülről lefelé a síriratot, akár a köpeci temetőben a kopjafákra. Íme egy pár, mutatónak:
Véletlenül történt halálom az Isten irgalma legyen oltalmam Bodh Páll Élt 44 évett.
Ur Jézus ne tekincsd életem hibá itt Sőtt inkáb tekincsed Szentvé red hulásitt Itt nyugszik Benedek Albertnő Bodh Véra Élt 33 évet.
Egy dísz sir halom hantja alatt Szenderülnek Elek es Klára porai Élt 54 évet.

CSÍKSZEREDA. (420)

KÖPEC. (421)
Az oláhfalusi kereszt másképen is érdekes. Elüt a legtöbb kereszt formától, mert az alsóbb helyen látható keresztek törpék, széles a kereszt karja, melyen hosszan van a fölírás, aztán egészen domborúan födik. Díszt sem igen alkalmaznak rá, míg az oláhfalusi kereszten, valamennyin, tulipánszerű diszítés van magán a kereszten és a domború födés, amint mondják, «félszántulag» el van csapva és kissé fölhajlik.
A tulipándíszt, ami domborúan van faragva és többnyire pirosra festve, közepén egy szépen, rózsaformára kovácsolt szög diszíti. Csinos székelyes diszítéssel ellátott sírkereszteket láttunk a kadicsfalvi és szenttamási temetőben, az előbbi helyen domború, az utóbbiban vésett rajzzal. A kopjafákkal rokonalakúak a tetősarok díszek, guzsalyvégek és járompálcák.
A háromszéki kereszteket egyenes deszkákkal födik s az egyik deszka a kereszt tetején kinyúlik. Ezen a deszkán tulipánszerű bevágás van.
A Székelyföldön még ma is épségben maradt az ősi szokás: keletnek fordítják a fejfákat, a karcsú, szögletes, vagy gömbölyű faragott oszlopokat. A sírfeliratok is sok jellemzőet őriztek meg és miként a kapufelirások, jellemzik a székely nép felfogását és egyéniségét. Harmath Lujza gyűjtését is használjuk s ez is mutatja, mily dús a székelyben a költői véna. Ha örűl, ha búsúl, dalban, versben szereti kifejezni szíve érzelmeit; döcögősök a rímek, de van bennük sok érzés, érzelgőség soha, inkább humor a temetőben is.
Úgyszólva minden falunak meg van a maga házi poétája, aki kapú és sírfeliratokat, lakodalmi s egyéb felköszöntőket gyárt a maga emberségéből, egyébként pedig szorgalmas munkás, kapa-kasza nem hull ki a kezéből s a téli favágást se végezteti mással.
Íme néhány sírfelirás:
III.
Egy öngyilkos sírkövén.
«Ezen sírban nyugszik testem,
Jakab István volt a nevem.
21 évig éltem,
Magamat mégse kiméltem.
Fegyverrel magamat gyilkoltam,
Szüleimet gyászba hoztam.»
II.
«E sirhalom szentséges ölébe
Fazekas József teste van betéve
56 évekig a világot élte,
Ekkor bekölközött a földnek méhébe.»
III.
Ikrek sírkövén.
«Ketten jöttünk e világra,
Ketten mentünk föld porába.
Ketten várjuk menyben a just,
Mit ad nekünk Jézus Krisztus.»
IV.
«Elhervadt a virág, a legszebb korában
Nincs Moldován Mari az élők sorában.
Elhervadt az élelem virága,
Hagytam jó szüleim nagy szomoruságba.
Csak 21 évet éltem e világba,
És ekkor költöztem sötét föld porába!»

KÖPEC. (422)

AZ OROSZHEGYI TEMETŐ. (423)

KÖPEC. (424)

KÖPEC. (425) (Kőutánzás fából).

SZÉKELYUDVARHELY. (426)

KÖPEC. (427)

KÖPEC. (428)

KÖPEC. (429)

KÖPEC. (430)

SZÉKELYUDVARHELY. (431)
V.
«Utas! Vándor! ki békét keressz.
Jer pihenni, hív a szent kereszt.
Hallgass! szívem már nem dobog,
S éltem fákjája nem lobog.
22 évnek tündér álma,
6 havi csalódás foszlánya
Van felirva síri fámra.
Utas! Vándor! jőjj ki gyakran,
Ide, hol e síri hant van.»
VI.
«Könnyet, könnyet e hideg sírkőre,
Mit a fájdalom terem.
Szólj te kő, az ő nevének őre,
Kit takar e gyászos sírverem.»
VII.
«Aki mellettem jársz, olvasd irásomat,
Mely szomorún hagyám el az én társamat,
Árvaságra pedig két kis magzatomat,
Dénes Gergelyné, Török Borbára volt a nevem,
Csupán 30 éveket élhettem.»
VIII.
Egy gyilkosság áldozata sírkövén.
(Történt 1903-ban, nov. 6-án Nyárád-Gálfalván.)
«Kádár János nyisd kapudat,
Halva hozzák szép fiadat.
Nagy szomoru gyászos eset,
Mely pénteken estve esett.
Kádár Albert piros vére
Ártatlan folyt ki a földre.
Még madárnak sem vétettem.
Bustya János jó barátom.
Ki mellett történt halálom,
Ki habár mellettem állott,
Az mégis csak heába vót.
Ő meg nem oltalmazhatott,
Mert a gyilkos nem mutatott
Semmi sértő indulatot.
Mégis életemtől megfosztott,
Szüleimnek gyászt okozott.»
IX.
A falu ezermestere sírkövén.
«Itt nyugszol Molnár Pál,
Ki az Urtól megáldattál.
Készítetted az ekéket,
Kenyérszerző eszközöket.
Betakarító szekereket.
A muzsikát megszerezted,
Fiatalságot táncra rendezted,
S igy is az Urat dicsérted.
Faragtam sírkövet,
Másoknak eleget.
Készítek most egyet
Magamnak, míg lehet.»
X.
«Voltam életemben gyakran boldogtalan,
Bolyongtam eleget itt-ott is hontalan,
Végül jött az óra s pihenésre hitt,
Erről szól e szent kereszt itt.
Kerekes András
Vándor csimpolyás
Várja a feltámadást.»
XI.
«Légy nyugalomba csendes szelid lélek,
Miglen setét sírba teutánnad térek.
Simon János vótam, de immán meghótam,
Isten és emberrel békességben vótam.
Édes nőmmel éltem 37 éveket,
De Szokmári Anna, itt hagylak tégedet.
Beszédim bezárom,
Istennek ajánlom.»

A CSÍKKOZMÁSI ORSZÁGÚTON. (432)






1–13. NAGY-BACON (FEKETÉRE MÁZOLVA); 14., 15. CSÍKKOZMÁS; 16–18. KÁSZONALTÉZ. (433)

IKAFALVA. (434)

A HOMORÓDALMÁSI TEMETŐKERTBŐL. (435) A) fejkő; B) koporsókő fejkővel; C) kopjafa.
XII.
«Itt nyugszik egy szép virágszál
Kinek neve volt Dosa Pál
Aki 5 éveket élle
Most a föld lakosa leve –
Lelkem elköltözött
Magas mennyországba
Béke legyen porain.»
(Ákosfalva)
 
XIII.
«E világnak vége e sírhalom
Jézusomnak kegyelméből
Itt nyugszom én Kardos Ferenc
Ki élt…»
(Csik-Szt.-Domokos.)
 
XIV.
«Áldást rátok óhajtok az égről
Tű is nyugtot kivánjatok
Bakk Sándor poraira
Ki született….»
(Alsó-Boldogasszonyfalva.)
 
XV.
«Trombitált
Az Árkangyal
Végsőt szuszant
Nagy Antal
Befödték e
sírhanttal.»
(N.-Borosnyó.)
 
XIV.
«Itt nyugszik
Magyarósi Dávid
a hátán
Várja Jézusát
hogy el ne
vigye a sátán.»
(S.-Martonos.)
 
XVII.
«Itt nyugszik
Imre Gábor
a falun kivül
a falu is nyugszik
nála nélkül
Meghala végre
valahára
Az egész falu
kivánságára –»
(S.-Martonos.)
(A XV. XVI. XVII. Szinte Gábor gyűjtése.)
XVIII.
Egy házaspár sírkövén.
«Itt Jánosi András nyugszik ezen sírba,
Kit Bakó Klárája kisért ide sírva,
Védjed oh szent kereszt porhadt tetemeit,
Mig nem hív neje is egyesül vele itt.
 
Kiszabolt éltének eljött im határa,
Férje mellé szállott ide Bakó Klára,
Most mindkettőt védjed oh szent kereszt,
Hisszük, hogy mindkettőt Jézus mennybe ereszt.»
 
XIX.
«Én Nagy Rózália Barta Pálné vótam,
Ezernyolcszázhatba jaj hogy megis hótam.
Nagy Ferencz s Almási Mária szülőim,
Voltak hit s erkölcsben kedves nevelőim.
 
Tizenhat esztendőt élvén, nem élheték
Csak 9 hónapig férjemmel leheték.
Eljövél, levágál, mely kegyetlen valál,
Éltem virágában oh kegyetlen halál.
Kedves apám, anyám s férjem siralomra,
Juttatád tetemim ezen sírhalomra.
Ember, aki még élsz, tanulj meg is halni,
Nincs itt vigasztalás, végpont: meg kell válni.»
 
XX.
Kocsis Máriának itt van a sirhalma
Az utolsó napig ez lett a nyugalma
Negyven esztendeig hív párjával éle
Mennyei Jézushoz ismét vissza tére
17 gyermeket e világra hozott
Ő az Isten előtt eleget áldozott.
(Sz.-Udvarhely.)
A forradalomban elhalt szabad székelyek sírkövein is példás rigmusokat találunk. Íme néhány:
I.
«Három színü zászló alatt
Élte át a forradalmat
Farkas Péter nagy vitézen,
S hetven évvel égbe mégyen.
Itten hagyva 6 gyermeket
És unokát harmincegyet,
Százharminchat holdnyi földet
S érte busongó özvegyet».
II.
Csángó vértanu sírkövén.
«Óh ne sirasd a dicsőt,
A hazáért vérrel adózott,
Sirhalmán a virág,
Lásd koszoruba gyüle
S a kegyelet feltűzi fejére,
Hogy intse az élőt:
Élnünk szép a honért,
Szebb meghalni azért.»
III.
«Emeltük e követ Nyiri Kiss Jánosnak,
Forradalombéli obsitos huszárnak,
Im beteljesedett az irásnak szava,
Született és azért meg kelle halnia,
Béke poraidra jó apa és testvér,
Imádkozzál értünk égben az Istennél!»
IV.
«Rideg márvány szobor,
Födözd el kincsemet.
S örök hiven ápold
Jó Csiki Ferencet.
Harminc éveket élt,
E világ színhelyén,
Hatot azokból csak
Szerelmünk édenén.
Ezernyolcszáz negyven-
Kilencz nyárhó végén,
Tört meg ifju élte,
Forradalom hevén.»
Színes képünkön (VII. tb.) egy jellegzetes székely temető: a nagybaconi. Domboldalon fekszik, mint általában Erdélyben, mindenütt; legnagyobbrészt kopjafákkal, kevés sírkővel, nagy árnyas fákkal, melyek közt sok a gyümölcsfa; a fák mögül látszik ki a vörös tetejű templom.
Vizsgáljuk közelebbről a székely fejfákat.
A székely fejfának általános jellemző vonása a vékony, karcsú kopjafára emlékeztető alak. Ismételjük: hajdan az elesett vitéz sírjára kopjáját tűzték. Ez a vonatkozás itt-ott feltalálható vagy legalább is sejthető, a legtöbbnél azonban már elmosódott s csak a hosszú vékony alak maradt meg.
Formailag e fejfákon is, mint Kalotaszegen, négy fő alkatrészt különböztethetünk meg. Magát a fejfa törzsét, amely a fölirat és sírvers felvételére szolgál, ezalatt van a láb, a fejfa földbe ásott része, felette pedig az eresz, mely a felírást védi a lecsurgó esőtől és végre a felfelé végződés formai kifejezése, díszes hegye a fejfának.
Diszítve csakis ez a legfelső tagozat van; a láb többnyire megmarad nyers állapotban faragatlanúl, meglehetős hosszúságban, mert így tovább ellenáll a romlásnak s ha elkorhad a vége, elvágják s mélyebben ássák le; a törzset símára faragják, hogy írni lehessen rá; az eresz egyszerűen kiugró rész, igen gyakran azzal a homorú bevájással, amely az ereszt a tulajdonképeni céljának megfelelővé teszi, – ugyanis e kis hornyolás akadályozza meg az eső lecsurgását, kénytelenítvén arra, hogy lecsöpögjön.
A fejfa alapformája rendesen a négyoldalú hasáb, ebből faragják ki az egészet, különösen pedig a cifra végződést.

KOPJAFÁK. (436) Szinte Gábor és Sebestyén Károly rajzai után, a Néprajzi Értesitő 1905. számából. 31., 32. és 33. lap. (1–6. Bikfalva; 7–10. Nagy-Borosnyó; 11–16. Körös; 17., 18. Nagy-Borosnyó; 19–23. Bölön; 24–28. Cofalva; 29. Lécfalva.)

KOPJAFÁK. (437) (1., 8. Szacsva; 2., 28. Közép-Ajta; 3., 5., 6., 14., 15., 16., 20., 23., 26., 27. Kis-Borosnyó; 4., 9., 12., 13., 17., 18., 19., 21., 22., 24., 25. Bölön; 7. Héviz; 10., 11. Bibarcfalva.)
Sokszor lapos a fejfa teste, s ekkor egyszerűbb a csúcs kiképzése. (436. képen 19, 20, 27.). Rendesen tulipán, gomb, csillag vagy a jellemző sarlócska a csúcs legfölsőbb tagját, erre következnek a különböző gombalakok rövidebb-hosszabb csonka gulából képzett nyakkal, hasábok és a kocka befaragásából formált csillag idom, amely két egymást átható tetraedert mutat. Ezeknek a formáknak szimbolikus jelentőségük is volt s még most is van, bár mindjobban elmosódik; a sírkövek lassanként kiszorítják a fejfákat s ezzel együtt feledésbe mennek a szimbolumok is.
Ilyen szimbolum volna a kopja végén levő szigonyra emlékeztető alakítás (438. képen 7, 8, 10), mely a gyalogos vitézt jelenti; valószinűleg két kopjáján vitték ki a temetőbe a vitézt, legalább erre enged következtetni a kivüvőfa elnevezés, a friss sír két végére tűzték, – fejtől és lábtól, – a két kopját; még most is divatos több helyt, hogy ilyen dorongokat tűznek ideiglenesen be s akkor is ott hagyják, ha már a díszes fejfa elkészűlt s rendeltetése helyére kerűlt. A lovas vitéz fejfájára sisak-tarajforma végződés jutott. (438. képen 14, 16 stb.)
A pap fejfájára kelyhet faragtak. (437-en 2). A tulipán, rügy, bimbó van a fiatal leányok sírján. (436: 11, 15, 18; 437: 4, 23). Homályosabb jelentőségű a lámpást mutató áttört díszű. (438: 5, 6). A nemes eredetű székely sírján (437: 13, 27) paizs van, melyre társai a címert faragták rá.
E több-kevésbé elmosodótt értelmű jelképes ábrázolásnál fontosabb a formai kiképzés, amit a fa megmunkálásánál maguk a faragó eszközök adnak, továbbá a faragó mester ízlése, szeszélye. Ily módon kerülnek néha igen messze eső vidékeken ugyanazon formák a tárgyakra s eszerint kell itélnünk.

KOPJAFÁK. (438) 1–3. Középajta; 4. Kisborosnyó; 5–10. Középajta; 11–12, Kisborosnyó; 13–15. Bibarcfalva; 16. Középajta; 17. Bölön; 18–21. Héviz.)

A MALOMFALVI SÍRKERTBŐL. (439)

FEJFA DÍSZÍTÉSEK. (440) (Kadicsfalva; Szenttamási; Székelyudvarhely.)
Az a hasábfa, amelyből a fejfa készül, a faragó ember kezében az anyag, s abba adja ízlését, formai ügyességét és tudását; az arányok s a felosztás annak a mérlegelésnek kialakulása, amelylyel ő azt szépre faragni akarja. A formák változtatásával, rövidebb-hosszabb részek váltakozásával, nagyobb tagok közé kisebb tagok beiktatásával teremti az eredeti, vagy utánzott «cifrát.» Általában azt tapasztaljuk, hogy a felfelé végződésnek megfelelőleg alulról felfelé kisebbednek a formák, bár itt-ott rövid, egymásra következő vaskos formákkal inkább zömököt, erőset akar kifejezni. (436: 25; 437: 17, 18, 19). Néha keskeny egyenlő tagok ismétlődésével csinosít.
Az általános és jellemző forma azonban itt mégis csak a karcsú, hosszú, a kopjafának megfelelő alakítás; továbbá a négyszögletes formák, melyek csak itt-ott vannak gömbölyü formákkal felváltva; de ez sem esztergályos munka, csak ilyennek látszik; a még meglevő fejfák legnagyobb része ilyen a református vidékeken; ott ahol katolikusok vannak, természetesen keresztet állítanak a sírra.
Ritkább az egész egyszerű kereszt alak, (446) gyakoribb a háztető formába fazsindelylyel födött; ilyenkor a zsindely végét tulipánszerűleg kifaragják mint háztetők és a kiskapuk fedelének taraján. (414, 420). A csángó kereszten a zsindely oldala van kimetszéssel diszítve s felül pedig ujabb kis kereszttel végződik (446); nagyobb gazdagság kedvéért még két fabojttal is el van látva. A félkörben vagy nyeregalakban zsindelylyel fedett kereszteknél a zsindely a végén szintén be vannak faragva; szép az a csikszeredai példány (420). Egyes községekben, mint például Malomfalván (de egyebütt is) bádoggal vannak félkörben födve a keresztek s a bádog széle különféle kivágással van csipkézve és pedig úgy, hogy az egymás mellett sorjában ismétlődő egyszerű motivumok közül az egyik felfelé, a másik lefelé van görbitve. (439). Sokszor ötletes ez a kivágás, amidőn ugyanis egy homorú és domború forma van egymást kiegészítő formában kimetszve. A falusi bádogos munkája ez, de a kovács is kiveszi a maga részét; a keresztágak összerovásánál használt szegre keresztszeg rózsát tesznek. Némelyik rózsa-alakú, másik kereszt, különfélekép kicifrázva, (443) sőt rózsa és kereszt is egybe mint a 445 képen a 6. Még egy különös Csikmegyében az útszéli kereszteknél gyakran előforduló forma az, amelynél a kereszt felső ágát egy zsindelyből készített kúp alak födi el, hasonlóan a kutak befedéséhez; e kúp végén újra kis kereszt. (433: 17, 18; 445: 2).

SÍRKÖVEK A FELSŐ-BOLDOGASSZONYFALVI TEMETŐBŐL. (441)
Különös formája a keresztnek, (mint már említettük, ez a katolikussá avatott kopjafa) ahol a laposan tartott kereszt törzséből kifűrészeléssel háromszögű keresztágak adódnak (410). Érdekes, inkább furcsa diszítés a 446 kép 2; egy darab fából nagy vesződséggel hasogatott és legyezőszerű széthajtogatással készülnek; egyike ez azon jóhiszemű tévedéseknek, amivel lépten-nyomon találkozhatunk; a vesződséget, nehézséget, amivel valami készűl, a művészivel tévesztik össze, ilyenféle az egydarab fából készűlt lánc, vagy azok a palackokba kényszerített kálváriák is, amiket sok helyen az első «ház» fiókos almáriomán találhatunk.



ENLAKA. (442)

DISZÍTÉSEK VASBÓL, A MALOMFALVI TEMETŐBEN. (443)



AZ ÁKOSFALVI TEMETŐBŐL. (444)
A lapos, kisebb méretű sírkövek diszítése rendesen csak annyi, hogy fent félkörben, vagy más ívekből s egyenesekből összetett vonalban végződnek. Ez a rész felelne meg a fejfák csúcsának; az eresz résznek is van itt megfelelő: kiálló párkányok védik esőtől a feliratot, amely a törzsre van vésve s ezalatt a faragott, vagy nyersen hagyott földbe ásott láb következik.

1–6. CSÍKSZENTDOMOKOS; 7. HOMORÓDALMÁS. (445)



A GYIMES-KÖZÉPLOKI TEMETŐBŐL. (446)
Az eresz fölötti befejező részen, de magán a sírkő törzsén is lehet dísz. Felfelé és lefelé menő levélfüzérek, (442: 1, 3), ha keskenyebb; a szélesebbeknél még rózsa is van köztük, (442: 4) s a két ág között szív. (441: 1, 6). A legtöbbször egész koszorúvá nőnek össze ezek a levélfüzéres ágak, közepükön szívvel vagy rózsával. A barok és az empire ízlés félreismerhetlen maradványai ezek; kivált az udvarhelyi fejfákon találunk ilyeneket (440) s ugyanott a kapukon is.
Népiesebb az ákosfalvi temető (444) kövein a diszítés; a tér kitöltés érdekes formája az 5., a sommásan stilizált szomorú fűz. Homályos az értelme annak a díszítésnek melyen három naivul festett madár alak van (444).
Ritkaság számba megy a malomfalvi temető egyik sírkövének (439) alakos diszítése, mely arckép akarna lenni s felirata is eredeti. A szegényebb helyeken lapos, könnyen fejthető, de könnyen is elmálló egyszerű kőlapot helyeznek a sírra; mindössze néhány kör rajta a diszítés.
Szokatlan az a homorod-almási kősírdomb, (435) mely a sarkophagokra emlékeztet, bár nem koporsóhoz hasonlít alakja; a sírdomb van itt kőbe faragva, még az ásó nyom is rajta, legalább azt a hatást teszi a sírdombon végighúzódó árok.
Egész más természetű azon sírkövek diszítése, melyeknek alapja hasáb. Ezeknél többé-kevésbé városi formákat is utánoznak, ami jól fel is ismerhető rajtuk; egészen eredeti azonban a befejező csonka kúpszerü végződés. Hogy ez nem hivatásszerű kőfaragó munkája, látszik a feliratok ügyetlen betűin. Egyik-másik igazán monumentális (411, 421), de a legtöbbször sok a fölösleges cifra.
A kőből készűlt keresztek kevésbé érdekesek, feltünő mégis a csikkozmási útszéli kőkereszt (hasonló több is akad); barokkosan fonott törzsén tulipán és szőlőfürt a népies díszítés (432).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT