BILATERALITÁS – ANYAÁGI KISKAPUK
BILATERALITÁS – ANYAÁGI KISKAPUK
Werbőczy ugyanúgy, mint a természettörvényeken, a „fiziokratikumon” nevelkedett polgár természetes különbségnek fogja föl a nemek különbségét, azonban itt nem erről, hanem egy formalizált különbségről van szó az intézményes leszármazásban. Az érvényes házasságban két félről lenne szó, ahol a nőnek is van leszármazása, nemzetsége. Ahhoz, hogy a fiági leszármazás az egyenlőtlenség működőképes szervező elve legyen, ezt is a szokásokhoz illesztve kell elrendezni:
„…a kiket leányod szül, azok nem a te hatalmad, hanem atyjuk vagy nagyatyjuk hatalma alatt fognak lenni, akár nemes, akár nem nemes az atya: mert a fiúk nem az anya, hanem az apa családját követik. És innen van az is, hogy a nemes anyától és nem nemes atyától származott gyermekeket nem számítják igazi nemesek közé.”
„Ellenben pedig a nemes atyától és nem nemes anyától született fiakat valóságos és igazi nemeseknek tekintik” (Werbőczy I. rész 7. cím 2–3. §).
A törvényes házasságban, amit a gyakorlatban minden rendű közösség igyekszik egyenrangúak között létrehozni, a rang, illetve a „faji” különbségek nem egyenlítődnek ki. Ha vegyes a házasság, az egyik fél dominál. Hogy az utód a két szülői fél közül melyik csoportjába születik – első fokon –, nem a magasabb állású fél rangja, hanem a neme dönti el (Csiky Kálmán fordításában):
„Mert az atya a nemző, míg az anya a nemzésnek csak alakot ad, szolgáltat.” 92(Pater enim generat, mater autem formam solum generandi dat, praestat. Werbőczy, I. rész 7. cím 3. §) Óváriék, a 19. század végi fordítók, ebben az esetben is a liberális felfogásnak jobban megfelelő munkamegosztássá szelídítették az elemeiben Arisztotelészre és Szent Ágostonra visszanyúló paragrafust: „Mert az atya a nemző, az anya pedig a nemzés alakját adja meg” (Franklin-Révai kiadás 1897: 63).
A fiági leszármazás ebben az esetben pedig a rendi társadalom egyik beépített mobilitási tényezője volt. A hagyományos életmód mellett, ameddig fennállt a nemesi hadkötelezettség és a két nem közti munkamegosztás mellett a fiág szükségszerű fogyásához, illetve kipusztulásához vezetett. Ennek két intézményes korrekciós lehetősége – a nemesítésen kívül – a nemes leány fiúsítása vagy az örökbefogadás volt. A harmadik lehetőség, a törvénytelen utódok törvényesítése, ami tőlünk nyugatra külön kérdéskört jelentett, a magyar rendi joghagyományban nem fogalmazódott meg.
Werbőczy passzusait a fiúsításról itt azért érdemes szó szerint idézni, mert ezek kapcsán a rendi választóvonal működésére és természetére, de magának a rendszernek a közép-európai rendi jellegére nézve is döntő kihatású döntésekkel találkoztink:
A nemes leányt fiúsítják: „…ily módon nem nemes atyától származott fiai is (mivel a fiúsításnak olyan ereje és természete van, mint az adományozásnak és a birtokjogok átruházásának s ezt képviseli), valóságos nemesek lesznek.” (Werbőczy, I. rész 7. cím 1. §).
Örökbefogadás történik: „…a mikor tudniillik valamely úr vagy nemes valamely parasztot vagy nem nemest fiaként örökbe fogad és fekvő jószágainak utódjává és örökösének rendel; ha az ilyen örökbe fogadáshoz a királyi jóváhagyás járul… (mivel az örökbefogadásnak éppen ugy, mint a fiúsitásnak királyi jóváhagyás mellett adomány ereje van) az a nem nemes és ennek fiai nemesek számába jönnek” (I. rész 8. cím).
A „mérték” eredetileg is a partikuláris jogviszonyokhoz igazodott, érvényesülése sohasem fedte le műveltségükben a szervezeti formák gazdag világát. A rendi státus elemeinek hierarchiája az „életmód” alakító hatása alatt állt. A házasságban a fiúi ág felmorzsolódásának leginkább kitett katonanépeknél lehet a rang is domináns, mint a legismertebb „székely örökség” rendszerében. Itt a leány nem szorul királyi kegyből fiúsításra (praefectio regia), hanem a természetes leányfiúsítást vagy fiúleányságot (praefectio naturalist) gyakorolták – előfordult, hogy a leány be is öltözött férfinak (Szabó K.–Szádeczky L. 1872–1898: I. 162–164, II. 119–127). A székely örökség hol konzervatív, hol liberális, hol pedig feminista felfogásban interpretálva vált a nők igazságos jogállásának idealizált példájává (Cserei F. 1800; Máday A. 1913; Bobula I. 1933).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
