PARASZTTÁRSADALOM
PARASZTTÁRSADALOM
Különösen az európai néprajztudományban elfogadott kategória, mely a parasztok között fennálló társadalmi kapcsolatok, a különböző paraszti csoportok összességének megjelölésére szolgál. A hazai és a nemzetközi szakirodalomban számos értelmezése ismeretes. Erdei Ferenc felfogása szerint „a paraszt nincs benne urai társadalmában. Külön társadalom, amely egy sajátságos »társadalmi szerződés« révén tartozik egybe a fölső társadalommal, közlekedik avval egy aránytalan csereviszony alapján, azonban egész emberi élete külön, más társadalmi körben folyik le” (Erdei F. 1942a: 18). Más szavakkal ez annyit tesz, hogy a parasztság viszonylag izoláltan és a többi osztályhoz, réteghez viszonyítva elkülönülten, mintegy önálló társadalomként él az állami, nemzeti keretezésű társadalom egészében.
1848 után új parasztságfogalom alakult ki, ahogy elhatárolódtak benne az új rétegek, s előrehaladt a parasztság polarizációja. Fent helyezkedett el a bérmunkásokkal, cselédekkel, szolgákkal dolgoztató „paraszti burzsoázia”. Velük szemben, lent helyezkedett el a falusi proletariátus növekvő tömege. A tőkés viszonyok között végbement polarizáció s a feudalizmusból örökölt rétegződés következtében a parasztság messze nem volt egységes osztály. A „paraszttársadalom” ellentmondásos szerkezete, a parasztság osztály- és rétegtagozódása a 19–20. század fordulóján már magát a „paraszt” fogalmát is meglehetősen bizonytalanná tették (Szabó István 1965a: 27). A rendiség jobbágysága és a polgári társadalom paraszti osztálya nem állt szoros megfelelésben egymással. Kiestek az utóbbiból a korábban jobbágyviszonyban élő iparosok, kézművesek, de belefoglalódtak azok az egykori kisnemesek, akik a mezőgazdaságból éltek (Szabó István 1965a: 25). Joggal vetődött fel tehát az „igazi paraszt” mibenlétének kérdése. Osztályhelyzeténél fogva mind a módos parasztság, mind a proletár helyzetben élő mezőgazdasági munkásság kívül esett a szó szoros értelmében vett parasztságon (Szabó István 1965a: 27). Az úgynevezett paraszttársadalom kategóriájába azonban az etnográfusok ezeket a rétegeket is beleértik.
A parasztságot, a paraszti társadalmat sokan azonosították Magyarországon a néppel, a népi társadalommal. Már Erdei is helytelenítette, hogy a népi írók és szociográfusok, falukutatók közül többen a parasztságot úgy tekintették, mint „a nemzet társadalmának ősállapotban megmaradt tartalékját: a tisztább fajiságú néptalaj és a jellegzetesebb népiségű kultúra képviselőjé”-t (Erdei F. 1942a: 9). Ez a népi irodalmi szemlélet éppen csak annyit emelt ki a parasztság vonásai közül, hogy „parasztok azok, akik sajátságos népi kultúrával élnek”. Voltaképpen az 1930–1940-es évek 23magyar néprajzkutatói is egynek vették a parasztságot a néppel. A magyar népismeret feladatait, új kutatási elemzési szempontjait vázoló Ortutay 1937-ben csupán a paraszttársadalom szerkezeti képét, társadalomrajzát tartotta szem előtt (Ortutay Gy. 1937a: 48–53). Ez a felfogása a későbbiekben sem sokat változott. Ortutay nemzedékének és az őket tíz-húsz évvel követőknek a felfogását tükrözik Bodrogi Tibor sorai a néprajzi kutatás tárgyáról: „A történeti múlt vizsgálata terén azonban különbséget kell tennünk a néprajznak a primitív társadalmakkal és a parasztsággal foglalkozó része között. Míg az előbbi esetben a történeti múlt kutatása teljes egészében a néprajz feladata, addig az utóbbi esetben csak részben” (Bodrogi T. 1954: 587).
Ortutaynak és nemzedéktársainak a parasztságot a néppel azonosító felfogását nem fogadták el sem a marxisták (például Erdei, Molnár Erik), sem a konzervatív katolikusok jeles képviselői (például Schwarz Elemér). Schwarz ezt a bírálatát 1945-ben Ortutay professzori kinevezésével kapcsolatos állásfoglalásában is leszögezte. (Lásd: Dissertationes Ethnographicae, 5. Budapest 1985. Tanszéktörténeti dokumentumok 28. tétele. )
A paraszti társadalom viszonylagos önállósága eredményezte, hogy benne az életet közvetlenül formáló családi, rokoni, szomszédsági kapcsolatok jóval erősebbek, az érintkezések gyakoribbak, mint a városi, polgári társadalomban vagy az uralkodó osztályok köreiben. Erdei feltevése szerint a paraszti formaképződés elindulásával „olyan öntörvényű fejlődés kezdődött meg, amely lényeges változások nélkül haladt a maga útján egészen a legutóbbi időkig” (Erdei F. 1942a: 26).
A „paraszti társadalmi forma”, az osztály belső társadalmi kapcsolatainak rendszere azonban csupán a paraszti társadalom viszonylagos önállóságát mutatja. Nem tekinthetünk el attól, hogy a parasztság az össztársadalom része, s ki van téve az egész társadalmat formáló erőknek, különösképpen az uralkodó osztályok törvényalkotó, s a hatalom társadalomformáló törekvéseinek. Ezt emeli ki a parasztságról, a paraszti társadalomról született számtalan meghatározás egyike: „Paraszti társadalmat olyan megtelepedett falusiak alkotnak, akik nagyrészt földműves termelést folytatnak és akiknek a termelő tevékenységét, valamint kulturálisan sajátos jellemvonásait jelentős mértékben hatalommal bíró kívülállók befolyásolják, formálják vagy határozzák meg” (Powell nyomán közli: Silverman, S. 1983: 102).
Megállapítható, hogy a Robert Redfield nyomán főként az amerikai antropológiában kibontakozott „parasztságkutatás” elméleti síkon sem haladta meg érdemben Erdei pár évtizeddel korábbi fejtegetéseit. Redfield és követői a „paraszttársadalom”, „paraszti közösség”, „paraszti életmód” fogalmait gyakran felcserélik a „falusiakkal”, a „helyi közösség”-gel, s ezeket mint az emberiség csaknem egész történetére alkalmazható kategóriákat használják (Redfield, R. 1989: 23–39; Wolf, E. R. 1973: 324; Silverman, S. 1983: 96, 102–103; Hofer T. 1994: 237). Valójában az agrártársadalom a legindividuálisabb társadalomszervezet, legerősebben azt határozzák meg sajátos történelmi körülmények. Ezért nem igazán ésszerű egyszerre beszélni Oroszország és Írország, Szicília és Magyarország, az amerikai Dél és Kína agrárviszonyairól. Voltaképp még a fejlett kapitalista viszonyok között élő paraszttársadalmakat sem érdemes egyetlen közös szempontból közelíteni (Weber, M. 1979: 475). Kötetünk szerzői általánosságban véve a parasztság fogalmának alábbi meghatározását 24fogadják el: „mezőgazdasági termelők, akik mezőgazdasági termelésük mellett végezhetnek egyéb munkát is (például halászat, kézműipar), és termelőtevékenységüket olyan társadalmakban folytatják, amelyekben lehetőségük van a saját újratermelésükhöz szükséges munkaerőnek és munkaeszközöknek a birtoklására, de általános munkafeltételeiknek tulajdonosa vagy az állam, vagy egyes jogi személyek, akik tulajdonosi helyzetük alapján az általuk termelt javak egy részét elsajátítják” (Sárkány M. 1983: 31).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
