BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
Mikor kezdődtek el a társadalomnéprajzi kutatások Magyarországon? Olyan kérdés ez, amelyre különböző válaszok születtek attól függően, hogy ki hogyan fogta fel a néprajz tárgyát.
Közhely, de igaz, hogy minden tudomány legutoljára a saját tárgyát fedezi fel. Hozzátehetjük, hogy az előzményeit is, amelyek a tárgy módosulásával változnak. Nincs ez másként a néprajz esetében sem. Sőt, e tudomány esetében fokozza a nehézséget kétarcúsága: egyfelől a kultúra tudománya, de társadalmilag létrehozott és elsajátított kulturális javakat vizsgál, másfelől bizonyos emberi társulási formákra, társadalmi kapcsolatokra összpontosít, amelyek létrehozása, fenntartása kulturális eszközökkel történik. Ez a kétirányú fogalmi orientáció a törekvések erőteljes kikristályosodása idején vezetett csak markánsan eltérő tudományos akkumulációra, mint ahogy a brit szociálantropológia szembeállítható volt az amerikai kulturális antropológiával a 20. század derekán (Firth, R. 1951; Murdock, G. P. 1951), ám ott lappang az egymást átfedő kutatásokban, vagy felbukkan az egyeduralkodóvá vált irányzatok hátterében kutatási hiányosságként, tudományos és nem tudományos körök érdeklődésének formájában. Nem a tárgy eredendő sajátosságából fakadóan, hanem művelőinek – társadalmi környezetüktől nagyon is meghatározott – érdeklődése szerint további tengelyek alakíthatók ki, amelyek mentén megoszlik ez a tudomány. Ilyen a saját nép (kultúra) és más népek (kultúrák) tanulmányozásának különválasztása (Voigt V. 1972), vagy a társadalom egészére vagy csak egy részére irányuló kutatói szándék, amelyek jelentőséggel bírnak vizsgálódásunk szempontjából. (A magyar néprajz egészét tekintve másként is szembesíthetők a releváns kérdéskörök. Lásd Kósa L. 1989: 20–21. )
Mindezek a körülmények szükségképpen megszabják, hogy mire terjedjen ki a magyar társadalomnéprajz fogalma.
A néprajz születésekor kétségkívül a „társadalmi” jelleg dominált. Ezt tükrözte a nép (etnikum) megjelenése a kialakuló ismeretkör nemzetközileg legelterjedtebbé vált elnevezéseiben: az észak-eurázsiai népekről írott átfogó munkájával a magyar tudományosság figyelmét is megkapó August Ludwig Schlözer (Hunfalvy P. 1864: 13) által 1772-ben kreált etnográfiában (Stagl, J. 1974: 75) és az etnológiában, amelyet 1786-ban a filozófus Alexandre Chavannes vezetett be (Bitterli, U. 1982: 399), 30majd ezen elnevezések különféle nemzeti nyelvű változataiban, közöttük a magyar „néprajz”-ban.
A vizsgálódások első lépése Európán kívül a nyelvileg és szervezetileg elkülönült, azaz népként (etnikumként) felfogható emberi társulási formák regisztrálása és az így megállapított csoportok valós vagy vélt jellemző jegyeinek (közöttük kulturális sajátosságainak) rögzítése volt. A felgyülemlett ismeretek első rendezése a haladás és az evolúció jegyében, a társadalmi létet egységben szemlélve történt. A fejlődés felvázolásának demonstrálására felhasznált adatok és a magyarázatára felvetett elméletek megkérdőjelezése vezetett a kulturális és társadalmi irányultságú kutatás széttartására századunk elején. Ez egyben tisztulási folyamat is volt, amely során egyértelműen igazolódott a biologisztikus meghatározottság tételének tarthatatlansága, hogy tudniillik a fejlődéskülönbségek, a kulturális jellemzők a különféle embercsoportok biológiai adottságaira vezethetők vissza, és túlzottan leegyszerűsítőnek találtatott a környezeti determinizmus doktrínája is.
Európában a hasonló tudományos előzmények az antikvitásig nyomon követhetők. Itt azonban a 18. század második felétől az etnikus különbségek bemutatása párosult az egyes társadalmakon belül a hatalmi és gazdasági pozíciók, a tevékenységek jellege, ezekből következően a műveltség megosztottságának tudatosításával, amelyből két következtetés adódott. Egyik, és ezt a felvilágosodás örökségének szokás tekinteni, a módszeres társadalomleírás és -elemzés igénye, amelynek igazi célja a közállapotok és életfeltételek javítása. A másik egy mozgósító idea, és ez általában a romantika eszmekörébe utaltatik, amely a műveltségi megosztottsághoz értékeket társított, az iskolázatlan rétegek hagyományait gyűjtve a romlatlan múlt felfedezését remélte a jelenben, és ezzel nem kis mértékben járult hozzá a politikai akarat szintjére emelt etnikus tudat, a nemzetként összetartozás felismeréséhez-megteremtéséhez. Ezek az eszmék pedig felbukkannak a felvilágosodás gondolkodóinál is: a nemes vadember és a természetes állapotok voltaire-i, rousseau-i, antik példákat követő dicsőítése, sőt még a nemzeti karakter fogalma is, amelyet Voltaire kreált (Könnenkamp, W. D. 1988: 26), de jelentőséget a nemzeti egyediség és egyenértékűség felmutatásának történelmi léptékű feladatától nyernek.
Az ilyen igényeket kielégítő, valóban tényként rögzített jelenségek túlnyomóan az esztétikai minőséggel bíró folklór alkotások és a gyors technikai fejlődés időszakában egy eltűnő, de még tetten érhető világot képviselő, szembeszökő tárgyak voltak. Alaposabb szemléjük hamar nyilvánvalóvá tette, hogy kapcsolódásuk egyéb műveltségi javakhoz túlvezet azokon a társadalmi kereteken, amelyben rájuk leltek, ezért kulturális elemekként alakulásuk és terjedésük vizsgálata kínálta a tudományos előrelépés lehetőségét. Az érdeklődés az „etnikumról” áttevődött a „kultúrára”, illetőleg a posztulált kulturális alakzatokra. A kutatás ilyen módosulása vezetett a néprajzon belül, az uralkodó atomisztikus kultúrafelfogásnak megfelelően, a tárgyi és szellemi kultúra jórészt elkülönült vizsgálatára – ezt az állapotot tükrözte az 1930-as években megszületett szintézis, „A magyarság néprajza”, amely a korabeli közép- és kelet-európai teljesítményekkel párhuzamba állítható.
A kultúra e két jól kirajzolódó tartománya mellett csak megkésve kaptak figyelmet a társadalom hasonló szemlélettel megragadható szerveződési formái, intézményei, sejlett fel egy „társadalmi” néprajz lehetősége. Előzmények azonban természetesen 31akadnak, és ki-ki a maga felfogásától függően kapcsolja ezeket össze a 20. század első felében kiformálódó, társadalomnéprajzinak minősíthető törekvésekkel. Jól példázzák ezt Ortutay Gyula (1937a: 10–32) és Fél Edit (1948) áttekintései, akik más-más tudósok igen eltérő munkásságát tartották felidézésre érdemesnek, de a társadalomnéprajzi kutatások kezdeteinek újabb feldolgozásai is (Zsigmond G. 1974: 14–35; Szabó László 1993: 13–80).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
