PARASZTI RÉTEGEK
PARASZTI RÉTEGEK
A paraszttársadalom rétegeit első megközelítésben a tagjaik által használt megkülönböztető elnevezések szerint vesszük sorra. Eszerint a parasztság – a 19–20. századfordulótól a második világháborúig – két nagy csoportra oszlott aszerint, hogy rendelkezett-e a földműveléshez szükséges földdel vagy sem. Voltak tehát telkes gazdák vagy gazdák vagy földesek, és voltak föld nélküliek vagy vagyontalanok vagy nincstelenek, vagy koldusparasztok vagy zsellérek. E két nagy csoporton belül olyan névvel különítették el az alcsoportokat, amelyek kiemelik, hangsúlyozzák vagy egész egyszerűen megjelölik az adott gazdaság fő jellegzetességét. Például kiemelkedő értékű gazdaság tulajdonosa lehetett vagyonos, jómódú vagy módos paraszt; a szorgalmas volt a jó gazda, a szaktekintéllyel rendelkező az első gazda. A korábbi korszak kiváltságos helyzetét jelölte a nemes vagy cívisgazda megnevezés. Az általában kiemelkedő helyzetű a rangos gazda. A vegyestől eltérő gazdálkodást folytatókat is 509megkülönböztették, volt például szőlősgazda vagy tanyásgazda. A saját földdel nem rendelkező földművelő volt a bérlő, feles, harmados, árendás, kisárendás. A földet nem, de igásállatot bíró volt az egylovas ember és kordés gazda. Mivel a tanyás gazdálkodás kedvezőbb helyzetet biztosított, még a bérlők között is megkülönböztették a többitől a felestanyást, a lovastanyást, a kistanyást, a szabad tanyást. A foglalkozást jelölő csoportok elnevezései lényegében a parasztgazdaság családi munkamegosztásából váltak ki, így ugyanazzal a névvel illették e csoportokat. Nem speciális feladatot lát el a mindenes, a bejáró asszony elnevezés pedig azt jelzi, hogy viselője egy idegen családban dolgozik, nem családtag, de nem is lakik ott, mint a cselédek. A családi és társadalmi munkamegosztásból adódó foglalkozási megnevezések felsorolásától eltekintünk, csupán jelezzük variációinak nagy számát. Bővítik ennek sorát az egyes foglalkozásokon belüli hierarchia jelölésére szolgáló megnevezések. Önkormányzati vagy közbirtokossági tisztségviselők között első mindig a bíró volt, például borbíró, pusztabíró, erdőbíró, vagy pedig gazda. De gazda volt a különböző munkacsapatok vezetője is, például bandagazda, summásgazda, aratógazda. A jelzett példák jól mutatják az elnevezések elveit, a különbségtevést és az egybefoglalást. Egyfajta ideális parasztgazdaságból indultak ki, ahhoz hasonlítottak, a megnevezéssel azt a jegyet jelölték, amiben eltért ettől vagy értékesebbé tette a gazdaság tulajdonosát. A foglalkozási megnevezések is ennek az ideális parasztgazdaságnak a munkamegosztását követik. Az elnevezések másik elve az egységbefoglalásra irányul, elsősorban az azonos szerkezetű és viszonyrendszerű parasztgazdaságokra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
