A NÉPI TERMÉSZETISMERET JELLEMZŐI
A NÉPI TERMÉSZETISMERET JELLEMZŐI
A természetismeret téma kijelölésekor az egységes, átfogó világképen tettünk erőszakot azért, hogy felmérhessük: a népi tudás mekkora tartománya tekinthető valóságos, reális ismeretnek. Jóllehet áttekintésünkből kimaradt – mint azt fejezetünk elején jeleztük – több, elsősorban a gazdálkodással, házimunkákkal s mesterségekkel kapcsolatos ismeret, azaz egy igen széles terület, mégsem mondhatunk le bizonyos értékelésről.
A természetre vonatkozó reális ismeretek, ha a természettudományok felől közelítjük meg őket, nem oksági rendszert, hanem halmazszerű elrendeződést mutatnak. Hiányzik közülük a hiedelmek, téves nézetek, mítoszok világképpé formáló kötőanyaga. Ám ha a reális ismeretek közé ezeket is beiktatjuk, akkor is azt kell mondanunk, hogy meglepő dolgok kapcsolódnak össze, kerülnek egymás mellé, s összetartozó ismeretek talán soha nem találkoznak. Ez a népi tudásnak javára és kárára is válik. Lehetővé teszi például azt, hogy időjóslásnál a természet egészében gondolkodjanak, sok oldalról közelítsenek meg egy jelenséget, s összekapcsolják az állatok viselkedését a légköri jelenségekből, égitestekből s a helyi viszonyokból leszűrhető megfigyelésekkel. Ugyanakkor elvétik a valóságos okot egy-egy jelenség magyarázatánál.
Amint már Vajkai Aurél is megállapította (Vajkai 1948a), a népi természetismeret a pontos megfigyelésen, tapasztalaton nyugszik. Része ennek a nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány is, amely lehetővé teszi, hogy egy emberöltőn át alig egyszer-kétszer megfigyelhető jelenséget (pl. rendkívüli hideg, aszályos nyár, pusztító áradás) egy hosszabb sorba állítson, láncszeme lehessen adatai révén több nemzedéket átfogó tapasztalati sornak.
A természetismeret realitásának próbája a napi gyakorlat. E tekintetben vannak olyan területei, amelyek, mert sűrűn ismétlődnek, állandó visszajelzés igazolja az ismeretek hitelességét; vannak olyanok, amelyek tapasztalaton túliak, gyakorlattal nem ellenőrizhetők, s a megfigyelés, a gyakori ismétlődés és a hagyomány megbízhatósága az igazság mércéje csupán. Éppen ez az a terület, ahová az írásos, korántsem megbízható, de tekintélyekre hivatkozva tudományos mezben jelentkező népkönyvek, csíziók, kalendáriumok anyaga benyomult, s keveredett a pontosabb és megbízhatóbb helyi megfigyelésekkel, sztereotípiákat honosított meg. E könyvek gazdálkodók számára készített naptára, munkabeosztása meghatározta az évi munkák ritmusát; jeles napokhoz kötöttek bizonyos tevékenységet, s ez nagyjából fedte is hazánk éghajlatának váltakozó ritmusát. Ám a kalendáriumokba bejegyzett események, elvégzett cselekmények igazolják, hogy még ezeket sem vették mindig figyelembe; nem ragaszkodtak mereven hozzá, s a mindenkori 741időhöz igazodtak, nem a regulához. Valójában az egész népi természetismeretre ez jellemző. Lehetnek téves információk, öröklött hagyományok, sztereotípiák, a közösség ezeket nem tekinti merev előírásnak. Naponta döntésre kényszerül, s a mindenkori helyzetnek megfelelően határoz, végzi munkáját, azaz szemlélete alapvetően reális. Ez tette lehetővé, hogy a látszólag igen sok téves magyarázat, hiedelem ellenére is a gyakorlattal igazolható tudás hasson, s a közösség ismeretei folyton gyarapodjanak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
