EMBERKÖZPONTÚSÁG
EMBERKÖZPONTÚSÁG
Egyetlen különbség az irodalmi lírával szemben, hogy a népi líra teljesen emberközpontú: a táj, a külső világ megjelenítése, a leíró jellegű költészet teljesen hiányzik belőle. A természet, a külső világ csak mint párhuzam, szimbólum, hasonlat jelenik meg benne, mindig mint az emberi érzés, helyzet, probléma értelmezése, aláfestése. Ugyanez az emberközpontúság jellemzi másik nagy műfaját, a balladát is, ez tehát a népköltészet egészére jellemző. A nép számára a költészet önkifejezés, s az ember önkifejezése céljára igénybe veszi a külső világ jelenségeit is, a természet szépségeit, elsősorban a virágokat és a madarakat.
Minthogy önkifejezés a célja, ez az emberközpontúság legtöbbször énközpontúságot is jelent egyúttal. A népdalok még akkor is első személyben szólnak, amikor általános tanulságot akarnak kimondani, vagy valamilyen helyzetet, jelenetet akarnak ábrázolni.
Kiválasztott anyagunkban az első személyben fogalmazott dalok száma 518, míg a személytelenül elhangzóké csak 205. Minthogy az egybeénekelt több versszakos szövegeket egynek vettem, ha nem változott benne a személy, s csak akkor számítottam külön, ha közben megváltozott, így az első személyben mondott sok versszakos szövegekkel a számarány valójában sokkal nagyobb különbséget jelent az első személyes fogalmazás javára. És ha még számításba vesszük a 60 párbeszédes formát, ahol természetesen minden első személyben hangzik el, valamint a 7 többes első személyt, amit általános alanynak is vehetünk, de első személyes megnyilatkozásnak is többek nevében, akkor világos, hogy a népköltészet kedveli a legszemélyesebb megnyilatkozási formát, az első személy nevében való szólást.
Ez az első személy természetesen sosem egy bizonyos valaki, mert minden különleges, személyes vonástól meg van fosztva. S ha a nép átvesz műköltőtől verset vagy a népi szerző egyéni „alkotását”, mindig a túl személyes vonatkozásokat hagyja el legelőször, néha még azon az áron is, hogy ront a fogalmazáson vagy a felépítésen. A következő Petőfi-verset sokfelé éneklik többé-kevésbé az eredetihez közeli formában.
301a Hegyen ülök, búsan nézek le róla,
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben lassú patak tévedez,
Az én fáradt életemnek képe ez.
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben lassú patak tévedez,
Az én fáradt életemnek képe ez.
Nekem a következőképp énekelte egy Baranya megyei lány:
513301b Hegyen ülök, búsan nézek le róla,
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben egy kis patak csörgedez.
Sej-haj, ez a világ életemnek nem kedvez.
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben egy kis patak csörgedez.
Sej-haj, ez a világ életemnek nem kedvez.
Vagyis a „fáradt élet” és a személyre való rámutatás: „képe ez” maradt ki, bár így a párhuzam romlott el, amit a költő a néptől tanult, de nem pontosan annak szellemében alkalmazott.
Éppen ez az általános jelleg, az „én”-nek behelyettesíthető volta bárkivel, ez az, ami megkülönbözteti minden egyéni művészi alkotástól, ettől lesz közösségivé. Ezáltal érezheti bárki a saját maga kifejezésének, mintha saját maga költötte volna magáról. De ezt a személytelenséget csakis a variálás, a második és harmincadik változtató-kihagyó közreműködése teszi lehetővé. Illetve az ilyen közreműködéssel kialakult stílus hatása minden újonnan születő egyéni javaslatra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
