ELŐSZÓ
5ELŐSZÓ
A magyarság néprajzának négy kötete (1933–1937) néhány évi előkészület után jelent meg. A Magyar Néprajz terve 1955-ben született meg, és a tervezett nyolc kötetből az első 1988-ban látott napvilágot. Ezzel a kötettel túljutottunk a kötetek felén, és minden reményünk megvan arra, hogy belátható időn belül a már kéziratban várakozó továbbiak is megjelenjenek.
A Magyar Néprajz köteteinek szerzői sokkal szélesebb alapokra építhettek, mint A magyarság néprajza megalkotói. Időközben megalakult a Néprajzi Múzeumban az Etnológiai Adattár sok százezer oldal kéziratos gyűjtéssel, rajzzal, fényképpel. Megjelent a Magyar Néprajzi Lexikon (1977–1982) öt kötete, amelyekben a magyar néprajztudomány addig elért eredményeit közreadták. A Magyar Néprajzi Atlasz (1987–1992) sok száz térképlapja pedig egy-egy tárgy, jelenség 19–20. századfordulói földrajzi elterjedését dokumentálta.
Ezekhez a nagy összefoglalásokhoz járulnak egyre szaporodó folyóirataink, évkönyveink, falumonográfiáink, amelyek adatait a különféle bibliográfiák alig győzik összefogni. Felhasználjuk a társtudományok, a régészet, művészettörténet, művelődéstörténet, történettudomány eredményeit is. Különösképpen támaszkodunk a nyelvészetre. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1967–1976) a szavak eredetében, a Magyar Nyelvatlasz lapjai azok földrajzi elterjedésében igazítanak el bennünket. Az Új Magyar Tájszótár (A–M) ugyancsak haszonnal forgatható, a Szabó T. Attila szerkesztette Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár eddig megjelent kötetei (A–M) pedig a múltbeli, 15–19. századi néprajzi adalékok valóságos kincsesbányái. A Magyar Néprajz kézikönyv arról a tudásbeli állapotról tanúskodik, amelyet a tudományosság, a néprajz évezredünk utolsó tizedére elért. Sajnos a nagy összefoglalás szerzői közül kimaradt jó néhány kiváló tudós – jelen kötetből Fél Edit –, akiknek e jelentős munkában nagy része volt, mert időközben végleg eltávoztak közülünk. Munkájuk eredményeire azonban az utódok támaszkodhattak, az egyes fejezetekben hasznosították azokat.
A feldolgozandó hatalmas adat-, tudásmennyiség szinte ajánlotta, meghatározta a követendő módszert. Ösztönözte a szerzőket, hogy témájukat a történeti fejlődés fonalán végigkövessék, nem egy esetben az eredetéig nyúljanak vissza. A földrajzi feltérképezettség lehetővé tette, hogy a tárgyak, jelenségek elterjedését többé-kevésbé felvázolják. A bemutatandó, rekonstruálandó hagyományos paraszti életforma bomlása az első világháborút 6követően gyorsult fel. Ezért is kértük szerzőinket, hogy az egész Kárpát-medence magyarságára vonatkozó, a mai politikai határokon túlmutató jelenségeket is mutassák be, amint ez a magyar néprajzi szakirodalomban az elmúlt évtizedekben általános gyakorlat is volt. Ugyanakkor a magyarság évszázadokon keresztül – sokszor településen belül – együtt élt más nyelvű és kultúrájú népekkel, így a kölcsönhatás kérdéseinek vizsgálata is eredményes lehet. Ugyancsak vizsgálni kellett a különböző osztályok és rétegek műveltségét is, hiszen azok jelentős mértékben hatottak egymásra.
A kötet szerkesztősége tartalmilag nem befolyásolta a szerzőket, akik a figyelembe veendő szempontokat saját felfogásuknak és ismereteiknek megfelelően érvényesítették. A terjedelemhez viszont ragaszkodnunk kellett, kérni kellett a gazdag adatolás elhagyását. Ez nem volt könnyű feladat, mivel munkatársaink számos új, eddig nem ismert eredményre jutottak, és ezeket természetesen megfelelő adatmennyiséggel igyekeztek alátámasztani. Ilyenkor azt javasoltuk, hogy a kérdést egy máshol megjelent tanulmányban fejtsék ki, és akkor itt már csak az eredményt kell közölni.
A Magyar Néprajz kézikönyv jelen kötetéből a parasztember hagyományos életmódját, közvetlen környezetét ismerhetjük meg: a települést, amelyen élt, az épületeket, amelyekben lakott, terményeit, állatait tartotta, azt a módot, ahogy lakását berendezte. Életnívójáról, életkörülményeiről árulkodott az is, hogy hogyan táplálkozott, miként öltözködött. Korábbi tervek szerint ebben a kötetben szándékoztunk összefoglalóan szólni arról is, hogy a falvak népe egykor miként díszítette tárgyait, szőtte, hímezte lakása és saját öltözetét, milyen festett, faragott bútorokat, milyen írókázott, mázas cserepeket kedvelt stb. A népi díszítőművészet jelenségeire a Magyar Néprajz Kézművesség és részben jelen kötete is kitér. A témában egyébként is több kiadást megért nagy összefoglalások jelentek meg (pl. Hofer Tamás–Fél Edit: Magyar népművészet. Bp. 1975).
Az irodalmi utalásokban, a könyvészeti felsorolásokban és az egész kötet külső és belső formájában a korábban megjelentekhez mindenben ragaszkodtunk. Ezt a munkát szerkesztőink nagy körültekintéssel igyekeztek elvégezni. Az irodalom felhasználását 1994-ben zártuk le, ettől csak egy-egy kivételes esetben tértünk el.
Balassa Iván
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
