Hatásuk Zrinyire
Hatásuk Zrinyire
Vagy vesse össze bárki a költemény történeti anyagát Istvánffyval, a kiből nagy részint meríti: mennyi tapintatot és önállóságot mutat forrása használatában. A mint nem vonakodik a Szigeti Veszedelembe olvasztani, a mi ott belső egységbe forrhat, úgy nem fél alkotni a történeti tények ellenére sem. Zrinyi, a szigeti hős, a siklósi harcban ott sem volt, Mehmetet és fiát a költő mégis véle vágatja le; az almási harcot a történelem szerint lövő fegyverekkel vívják, a Szigeti Veszedelemben pedig karddal és dárdával, hogy a magyarság személyes hősisége annál ragyogóbb legyen; Szulimánt a szélhüdés üti meg a várvívás sikertelensége miatt való haragjában, az epopeia előadásaként mégis a Zrinyi kardjától esik el, hogy minden, de minden az isten választotta hős emelésére szolgáljon!
Ez a művészi tudatosság a szerkezet megalkotásában és kivitelében, valamint az önállóság az alakok jellemzésében első nemzeti epopeiánk legnagyobb és ma is csodált érdeme. A hogy Zrinyi a magyar és török hősöket, egyfelől a bánt, Deli Videt, Radivojt, Juranicsot és Barbarát a magok hazafias és keresztyén szellemében, másfelől Szulimánt, Delimánt, Rusztánt, Demirhámot és Kumillát a magok keleti és pogány természetében egyéníteni, a hogy magokkal az emberek szavaival lelköket kifejezni bírja: az csak igazi, eredeti és nagy művész adománya! Nem tagadhatjuk, hogy epizódjai közt van laza is, mint a Farkasics halála és temetése, de a bán beszéde a hősi halál érdeméről és az élet semmiségéről fokozza a lelkesedést; nem tagadhatjuk, hogy mithologiája kevert, hogy Mihály angyal és Alektó fúria nála együtt szerepel, de Tassó sem hibátlanabb, Camoens Luziádájában pedig Krisztus és Bacchus, Szűz Mária és Vénus váltakozva avatkozik a portugálok sorsába; nem tagadhatjuk, hogy török adalékai közt akad valótalan is, mint a madár-jóslás, de Homér és Vergil vezeti félre, általában pedig a keletiesség rajzában sokkal hívebb és igazabb, mint Tassó; nem tagadhatjuk, hogy nyelve zordon, de úgy örökölte történeti énekeseinktől, hogy verselése fogyatékos, de egy telet áldozott vagy áldozhatott művének, mert hírét nemcsak pennájával, de rettenetes bajvívó szablyájával kereste, a mint a berekesztésben vallja.
Maga a berekesztés, mely voltakép Ovidius Metamorphosisainak befejezése után készült, hisz költőnk e bűbájos elbeszéléseket annyira szerette, hogy négyféle kiadásban, három latinban és egy olasz fordításban bírta, csattanós bizonysága, hogy miként tudott ő az idegen elemekre is nemzeti és egyéni bélyeget nyomni. Hősi lelke, a maga lüktető erejével, nemzeti érzése a maga lángoló melegével, a Szigeti Veszedelemben véges-végig szerencsésen egyesül: a mi az egész műbe, úgy a költőnek, mint fajának természetes és közvetlen megnyilatkozásaként bizonyos fiatalos hevet és vitézi szellemet önt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
