Énekmondók
Énekmondók
Ide vonatkozó kútfőink legrégibb nyoma Szent István koráig vezet. A Pozsonyi Krónikában olvassuk, hogy az augsburgi menekűltek (illetőleg a 955-ki menekűltek XI. századi utódai), mig a szigorú király barangolásaiknak végét nem vetette, sátorról sátorra járva énekmondással keresték kenyerüket. Anonymus említi ugyan, hogy, midőn Árpád népével Etelvárba vonúlt, »a kobzok és sípok minden zengései és édes hangjai, az énekmondók mindenféle énekeivel, zengnek vala előttük«; de erre meg kell jegyeznünk, hogy a krónikás e képet, mint minden képét, saját kora viszonyai után rajzolta. Mert mig le nem telepűltünk, nálunk sem merűlhetett fel más jelenség, mint minden velünk egy míveltségi fokon álló népnél; tehát nekünk is csak olyan vándorénekeseink lehettek, kik egy személyben a varázslót, csodadoktort, a tudós ezermestert, vagy helyette a mindenhez értő mulattatót képviselték. Mikor aztán társadalmunk és szellemi életünk gyökeresen átalakúlt, különösen nekik kellett gyorsan megváltozniok, mert sikereik főtitka mindig az ügyes alkalmazkodásban rejlett. Az új királyi udvar kegyét azonban csak később nyerhették meg, midőn ott a nyugoti lovagvilág kedvteléseit a hozzánk házasodó idegen hercegnők és kiséreteik meghonosították, midőn a híres osztrák spielmannok, minnesengerek és a keresztes vitézeket kisérő angol menestrelek, francia jongleurök ismertekké lettek s midőn a legkalandosabb életű provence-i troubadour, Peire Vidal, az Imre király udvarában tapasztalt előzékenységet már megénekelte. A haszonélvezetre nekik osztott birtokkal rendesen a várnépek mellé kerűltek, miből az következik, hogy velük egy rangon voltak, s hogy az udvar távollétében ezeket mulattatták. Az így letelepűltek mellett maradtak olyanok is, kik az augsburgi menekűltek kóbor művészetét folytatták, a vele járó léha életmódot, feslett erkölcsöket fentartották. Különben alig volna érthető az 1279-ki budai zsinat ama szigorú határozata, hogy az alakoskodó histriók és mimusok mellett az énekmondó és zenész joculatorokat sem szabad a papoknak hallgatni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
