Az első nyelvújítók eljárása
Az első nyelvújítók eljárása
A megrovásra csakugyan volt is ok. Már az első időszakban sokan csapongtak túl a nyelvújítás dolgában. Kivált a Barcafalvi Szabó szavai voltak törvény és szokás ellen képezve, érthetetlenek, ízetlenek. Maga Kazinczy, a maga tévedéseiről még most nem szólva, már Orpheusában (1719) megrótta a mohó újítást, mérsékelni igyekezett az ebbeli buzgóságot s négy elvet ajánlott, melyekhez kellene magokat az újítóknak szabni. Ezek: 1. hogy az új szó, a mit kell, eléggé kifejezze; 2. hogy bizonyos gyökértől jőjjön; 3. hogy magyar hangzású legyen, és hogy a nyelvnek analogiájához alkalmaztassék; végre 4. hogy félénken és ritkán hozassanak elő, azaz hogy valóban szükségesek legyenek.
Mit tettek eddig az újítók? Mikép alkották az új szókat?
1. Meglevő szók értelmét változtatták sokszor az által, hogy a közbeszédbeli szókat tudományos műszókká tették. Péld. nyaláb: térfogat, kertelet: peripheria, szopó köpű: antlia pneumatika, íz: ízlés.
2. Vidéki vagy táj- és népszólásokat vetnek használatba: hossz: hosszúság, vagyonosság: massa, mekkoraság: quantitas, szög: angulus.
3. Régi szókat, jórészt méltatlanul ellenfedteket, felelevenítettek: nedv, kegy, terem, csel, hon, dagály, hős.
4. Új összetételeket alkottak: könyvház, szókönyv, mérműszer, hadszakasz.
5. Ismert és használt törzsekből oly képzőkkel alkottak szókat, melyekkel eddig nem: folyadék, érzemnéy, érzelem, következmény, erény.
6. Képzőket mellőztek s ekképen alkottak szókat rövidítéssel: szorgalom, hűtlen, hála.
7. Ez által néha a puszta és nem élő, legalább szokásban nem levő törzset tették élővé: kecs, kéj, inger, idom.
8. Sőt ismeretlen s alig érthető gyökérformájú egyszerű elemeket is saját értékű szókká tettek: éd, táv.
Az idegen szók átvételét, melyet többen ajánltak, egy időben Kazinczy is kedvelt s bizonyos írásnemben sűrűn alkalmazott, nem számlálhatjuk a szóképzés módjai közé.
Könnyű átlátni, hogy ezek nagyobb részéhez joga volt oly írónak, ki eszméit, gondolatai módosulásait nem tudta magyar nyelvünk akkori szókincséből vett alakokkal kifejezni, és sok, kifejezésre méltó gondolata volt; e mellett úgy tudta a nyelvet és oly műérzékkel bírt, hogy alkotólag tudott bánni a nyelv elemeivel. Így a vidéki és régibb szók behozásához, ha a szó és jelentménye az újkori szükségeknek megfelelt. Így a képzők és összetétel által való alkotáshoz, a mit maga a köz- és népi nyelv folyvást cselekedett. A nem élő régi törzseknek használatba vételéhez, a képzők kevesítésével rövidítéséhez, sőt az eléggé érthető gyökerek törzsekké tevéséhez is, mit a régi és népnyelv egytagú alakítással is (bűz, es, reg, kér(eg), vész stb. és sár: sárga, tar: tarka, fecstéj, csaltojás, szusz stb.) igazoltak. Némely dolgokban pedig fontos és mellőzhetlen kötelességet teljesítettek: a régi szók felélesztésében, a régi rövidség lehető visszaállításában.
Természetes volt, hogy a helyes úton a mohó újítók tovább mentek mint szabad volt. Mert a nyelv törvényei annak a történelméből nem voltak kellően ismeretesek. És a költői lelkesedés és hazafias tűz éppen úgy túl ragadta az újítókat mint a konzerválókat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
