MIKOR SZÉCHENYI ISTVÁN az akadémia első alapját letette, Vörösmarty, férfikora küszöbén, már elismert jelességű költő volt, mert első s legnagyobb éposza, a Zalán futása, közkézen forgott már; s mikor az akadémia, első szervezetében, tényleg életbe lépett, rendes tagjai közé sorozva Vörösmartyt is, ő dicsőségének már zenitjéhez közelített, sokak által már is a nemzet első költőjének elismerve, ha versenyezhetett is vele ez elsőségért Kisfaludy Sándor és Károly, de a ki néhány nap múlva már örökre behúnyta szemeit, s Berzsenyi és Kölcsey, a kik közül az első egy műfajban, a klasszikai ódában, felül is múlhatta, a másik a költészet több faja mellett a művészi prózában is jeleskedett. Versenyezhetett látszólag Pázmándi Horvát Endre is, ki Árpádjával az akadémia első nagy jutalmát nyerte meg. Vörösmarty Zalánja elől véve el a koszorút, bár Zalán, előbb már, a Marczibányi-jutalom négyszáz váltóforintjával jutalmaztatott. De éppen ily versenytársak közt is elsőnek lenni, kétszeres dicsőség. S ha abban az időpontban elsőségének elismerése még nem volt is általános: csakhamar kétségtelenné vált mindenki s az egész nemzet előtt.