A GEZE. Hypolais hypolais (L.) 1758.
A GEZE.
Hypolais hypolais (L.) 1758.
Hypolais hypolais (L.) 1758.
[Motacilla hypolais L. – Sylvia hypolais BECHST. – Hypolais icterina (VIEILL.) – GERBE. – Hyp. alticeps, media BRHM. – Ficedula hypolais KEYS. & BLAS. – Hyp. salicaria BP. – Hypolais philomela REICHW.]
Jegyei: kerti poszátanagyságú; első evezője rövidebb, mint a nagy evezők fedőtollai, a 3-ik évező leghosszabb, a 2-ik evező hosszúságra a 4. és 5-ik között áll; fölül olajzöldes szürke, alul halaványsárga; a szárny és fark barnás, világosabb tollszegésekkel; a szemöldöksávoly halavány zöldessárga; csőre szarúbarna, az alsó káva tőfele sárgás; lábai barnásszürkék, talpuk sárgás; szemei barnák. A nádi poszátáktól halaványsárga (bizonyos kénszínbe, zöldesbe játszó), alsó teste s zöldes háta – mely még a mocsári poszáta felső részeinél is mindig élénkebb – a következő nemhez tartozó fajoktól pedig nagysága különbözteti meg.
Mértéke: H. 13,2–13,7; Sz. 6,5–7,7; F. 5–5,5; L. 2–2,1; Cs. 1,3–1,42 cm.
Közép-Európában honos. Angliában csak esetlegesen jelenik meg; Francziaországnak csak észak-keleti részét lakja; Belgiumban, Németalföldön, Dániában, Skandinávia déli részeiben közönséges. Nyugot-Európából hiányzik, de északon már a Sarkkör táján is találták; kelet felé Szibéria legnyugatibb részeiben és Lenkoran táján fekszik elterjedésének határa. Vizek mentén fekvő nagyobb kertekben, nedveses erdőkben, ligetekben, berkekben, angol kertekben szeret tartózkodni. Vonuláson azonban kisebb kertekben, füzfákon, gyümölcsösökben is láthatjuk. Legnagyobb számban a Duna ligeteiben és a «Hanyság» égererdeiben találkoztam vele. Megérkezésének országos középnapja: május 2.*
Az eddig ismert vonulási adatokat kritikailag rostálva és saját tapasztalásaim alapján is, május első felében van fővonulásban; a márcziusi, úgy április első feléből való érkezési adatok figyelembe nem vehetők; azok Phylloscopusra – a füzikék valamelyik fajára – vonatkoznak.
Leginkább a magas lombosfák koronájában ugrál, röpköd s mozdulatai, természete részben a nádiposzátákra, részben a füzikékre emlékeztetnek. Nyugtalan, meglehetős félénk madár, ügyes repülő, a mit akkor tapasztalhatunk, mikor vetélykedő hímek hajszolják egymást. Napos időben igen szorgalmasan énekelnek, rovarásznak, de a fakoronákból nem igen szállnak le s alacsony ágakon, vagy a földön ritkán mutatkoznak. Kiváncsiskodva, fejtollaikat bóbitásan felborzolják s megnyujtott nyakkal kémlelnek. Szinezetökkel s hangjukkal is alakoskodnak; a zöldes madár szinte összefoly a friss, világos zöld lomb szinezetével – s az uj hajtások, világos levelű fanemek védelmező tulajdonságát jól tudják – valamint más madárhangok utánzásával is csalódásba ejti az embert. Éneke csengő, dallamos, roppant változatos, mert valóságos művész más madárhangok elsajátításában. A környezetében előforduló fajok szólásait, mintegy saját énekébe olvasztja, s hallottam tőle még az aranymálinkó flótázását is. Mindig jellemzők azonban énekében bizonyos deder-huit, deder-huit vagy hed-hede-hede hed-huí szótagok, rikácsoló, kaczagásszerű részek és olyforma változatok, mintha úgy szívná a hangokat. Május végén és junius elején kotlik. Fészkét ritkán embermagasságban, rendesen jóval följebb, 3–5 méternyire a földtől, bokrokba, fákra, ágvillába rakja. Alakra és takaros építési módjában hasonlít a nádiposzáták fészkeihez, csakhogy többféle anyagból készül; burka mindig fehéres, mert pókhálókkal, nyirfa kéreggel, faháncscsal, barkával, belől pedig szőrszálakkal, finom fűszálakkal és tollacskákkal van szép simára kirakva.
Csészéje meglehetős mély, szádja pedig kissé szükebbre van szőve, mint középrésze. 4–5, ritkán 6 tojást tojik, melyek halványrózsás vagy halvány lazaczszinű alapon, feketés vagy vörösesfekete pontokkal borítottak.
Tojásmérték: H. 17,5–19; Sz. 13,7–14,3 mm.
Úgy látszik, évenként csak egyszer költ. Augusztus végén belátogatnak olyan kisebb kertekbe s általában olyan helyekre, a hol bogyós gyümölcsökből torkoskodhatnak, noha máskor itt nem tartózkodnak. Kivált a málnát, bodzabogyót szereti. Egyébként rovarokkal, hernyókkal, bábokkal, álszákkal, pókokkal, légyfélékkel él s mivel a fák lombozata közt, a vékonyabb ágak sűrűjében szeret bujkálni, a hol igen sok káros rovar, hernyó tanyázik, nemkülönben mivel kiválóan étkes madár, sok hasznot tesz a kertekben, gyümölcsfákon, erdőségekben. Énekével pedig a szó szoros értelmében betölti a vidéket s egymaga 5–6 más jó énekest pótol, mert hiszen a különféle fajok hangjait utánozza. Kiméletet, gondozást várhat tehát csak tőlünk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
