A HAVASI SZÜRKEBEGY. Accentor collaris (SCOP.) 1769.
A HAVASI SZÜRKEBEGY.
Accentor collaris (SCOP.) 1769.
Accentor collaris (SCOP.) 1769.
[Sturnus collaris SCOP. – Fringilla gularis SPRÜNGLI. – Sturnus montanus, Motacilla alpina GM. – Accentor alpinus BECHST.]
Jegyei: pacsirtanagyságú; első evező rövidebb, mint a nagy evezők fedőtollai; az összecsukott szárnyak hegye a fark közepéig ér; a farktollak hegyén rozsdásfehér vagy fehér foltocska, mely a középsőkön legkisebb; ugyanily foltocskák vannak a nagy és középső szárnyfedőtollak hegyén, melyek két harántcsíkban folynak össze; az öregek torokfoltja fehér, feketén foltozott.
Leirása. Öregek: felül hamuszürkék, a hát barnásfeketén hosszantfoltos; a begy barnásszürke; a szárnyfedők elől feketék, hátrább szürkésbarnák; az evezők sötétebb barnásszürkék-feketések, a nagyok külső széle világosabb, a kisebbeké rozsdás szegélyű s fehéres hegyű; a mell és has, főleg az oldalakon, rozsdavörös, fehéres tollszegésekkel; a farktollak sötét barnásszürke, feketés szegéssel; alsó farkfedőik feketések, rozsdafehér szegésűek; csőr feketésbarna, az alsó káva töve sárgás; lábai barnás hússzínűek; szemei barnák. A fiatalok torkán nem oly kirívó folt látszik, alsó testök hamuszürke, a középen világosabb sárgásba játszó, sötét szárfoltokkal, egészben inkább hasonlítanak a következő fajhoz, csakhogy nagyobbak.
Mértéke: H. 16–17; Sz. 9,5–10,4; F: 6,2–6,7; L. 2,7; Cs. 1,4–1,45 cm.
Közép- és Dél-Európa magas hegységeinek lakója, így a Pyreneusokban, Alpokban, Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, Kaukazusban, Észak-Perzsiában a henye fenyőövben, sőt még magasabban fordul elő. Nálunk csak a Kárpátok legmagasabb részein, helyenként nagy számban él. Nyáron alig jön mélyebbre s legalacsonyabb tanyája – mint CSATÓ J. írja – a Székelykő, hol 1130 méter magasban költ. Télen azonban a zord idő a havasok ez igazi lakóját is lehajtja a völgyekbe, a hegyek lábához, mikor azután kisebb csapatokba verődve még a mezőkön is előfordulnak. Április elején már párosodik. A hím ilyenkor – pacsirta módra – kissé felemelkedik a légbe s énekével hizeleg párjának. Hangja dallamos változatos s a búbos pacsirta énekéhez hasonlít. Hivogatója is pacsirtaszerű: pruj, truj, trui. Különben nem igen szálldosnak szabad tereken át, még kevésbbé a magasban, hanem a bokrok közé suhanva, a köveken, sziklákon ugrálva menekülnek előlünk. Fészköket sziklarepedésbe, sűrű bokrozatos növényzet közé, kőrakásokba mohából és száraz fűszálakból, gyökerecskékből, szőrökből, gyapjuból rakják úgy, hogy valami kőlap, tuskó tetőként védje azt. 4–5 halványzöldes kék tojása két hét alatt megfakad.
Tojásmérték: H. 22–24; Sz. 16–17 mm.
Részben apró magvakat, főleg fűfélék magvait, bogyókat, részben rovarokat, apró csigákat eszik. Gazdaságilag nincsen jelentősége; de oltalmunkat megérdemli, mint a havasok egyik ártatlan dalosa, élénkítője.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
