58. A FÜZIKE.
58. A FÜZIKE.
Egyéb neve: csil-csal.
(Phylloscopus acredula L.)
HASZNOS.
58. A FÜZIKE.
58. A FÜZIKE.
Leirás. Parányiságban vetekedik az ökörszemmel, ennél látszólag nyurgább, ösztövérebb. Hátafele, a fejetetejét is beleértve, zöldes-barna szürkésbe menő; hasafele feketés, oldalai sárgások, pofái barnás-sárgák; a szárnyak belső oldala sárga, lába barnás, a talpfél sárgás. Ezen az egyszerű színű kis madárkán minden olyan fakós és semmi sem szembeszökő; mindene azonban finom, csőröcskéje hegyes, a legszűkebb rések, rügyhónaljak kifürkészésére alkalmatos.
Hogy miért fűzike? Azért, mert szereti a füzest, melynek levélzete – szine és alakja miatt – szinte elnyeli.
Fészkét nagyon jól rejtegeti; közel a földhöz ráboruló füvek, bokrok alatt abból az anyagból építi, a mely a kiválasztott helyen található s éppen evvel azt éri el, hogy a fészek alig, s csak gyakorlott fészekkereső szemével található, a fészek fedeles. Fészekalja öt-hat apróka fehér, vörös-barnán finoman szeplőzött tojás.
Élete módja. Nagyon eleven, sohasem nyugvó kis madár; nagyon szereti a lombos erdő fáinak koronáját is, hol nagy ügyességgel ugrál ágról-ágra és örökös nyugtalanságával hamar szemet is szúr; de jelenlétének és fajának árúlója sem a szín, sem a nyughatatlan mozgás, hanem a hangja, mely ahhoz a parányisághoz és még parányibb torkához képest igazán roppant erős, messze hangzó. Ez az erős hang, melyet tavaszkor hallat, szólama szerint ez:
Csil-csal–csil-csal
és így tovább, a melytől németnél és különösen angolnál is nevét vette.
A német így hallja: Czilp-czalp–czilp-czalp stb.
Az angol így írja: Tchilp-tchalp–tchilp-tchalp. Ám ez minden jobb-rosszabb festése a kis madár hangjának. Eledele minden rovar, a melyhez a fákon hozzáférhet s éppen azért hasznos jószág. Hogy őszre ráfanyalodik egy kis bodzabogyóra és hasonlóra, avval ugyan kárt nem teszen.
Mint a tavasznak hangos hirdetője, és mint ilyen, az ember vidítója is megérdemli tőlünk az oltalmat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
