Vota
Vota, ευχαι, vallásos fogadalmak, melyek a római állami és magánéletben nagyon gyakran történtek: a) Votum publicum lehetett évenként ismétlődő, vagy olyan, melyet rendkívüli alkalom szült. Az előbbit megkivánta a hit; a magasabb tisztviselőknek hivataluk elfoglalásakor fogadalmat kellett tenniök az állam üdvéért a Capitoliumban, szintúgy, ha provinciába mentek. Ez volt a voti nuncupatio. Liv. 22, 1. Szintúgy nyilvános fogadalmat tettek, ha veszélyben forgott az állam, hogy az istenek hárítsák el a bajt, s az állam ne szenvedjen területcsonkítást. A fogadalom ilyenkor marhaáldozat, játék, zsákmány tizedrésze, ünnepi lakoma (lectisternium) stb., a legrégibb időben ver sacrum (lásd ezt) volt. A votumot a pontifexek irásba foglalták, a pontifex maximus felolvasta, a consul vagy praetor megismételte, azután a pontifex az iratot tanuk jelenlétében eltette, hogy a kitüzött idő letelte után elővegye. Háborúban a csatatéren is tettek ily fogadalmat. Később kiváló emberek meggyógyulásáért is tettek publicum votumot, ha nagy betegségbe estek, legelőször Cn. Pompejusért (Vell. Pat. 2, 48), majd Caesarért, Augustusért; a császárok korában évenként tettek ily fogadalmat januarius 3-án (pro incolumitate principis). E szokás Kr. u. a 7-ik századig tartott Romában és az egész birodalomban. E napnak votum volt a neve, s minden polgári és egyházi hatóság megünnepelte. Tettek továbbá a császárság idejében hosszabb időre szóló fogadalmakat is (l. Quinquennales), azonkívül, ha a császár hadba vonult, születése napján, trónra lépésének évfordulójakor, a császárné lebetegedése előtt s más alkalmakkor; b) Votum privatum nagyon sokszor történt, akár ünnepélyesen a templomban, akár hirtelen valamely veszedelem pillanatában. Az előbbi esetben viasztáblára vagy papirostekercsre, melyet lepecsételtek, irták a fogadalmat, s ezt az istenszobor térdére tették, hogy onnan a pap elvegye és egy meghatározott időben felnyissa. Ha a kérés teljesült, a fogadalmat pontosan megtartották. Az ajándékot rendszerint fogadalmi táblával kisérték, melyet a templom falára függesztettek, s rajta felirat v. domború kép jelezte a fogadalom alkalmát. Igy pl. betegség esetén az illető testrész képét vetették a táblára; tengerészek a hajótörés veszedelmét ábrázolták ily táblán (Hor. od. 1, 5, 13–16. Pers. 1, 90) Neptunus v. Isis templomában. G. J.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
