Vacuna
Vacuna, a római cultusban ismeretlen, de a sabinusoknál annál népszerűbb és azért a római íróknál ismételten előforduló mythusi alak, a kit aratás idején tiszteltek, még pedig különösen Reatéban és Tiburban. Reatei szentélye egy berekben volt, az Avens folyónak (a mostani Velinónak) torkolatánál (Preller szerint a mostani Pie di Luco helyén). Valószínűleg itt folytak le azok a sabinus ünnepségek és áldozatok, melyeket Ovidius említ (Fast. 6, 307). Másik szentélye dombon feküdt a Digentia (most Licenza) völgyében, közel a Horatius sabinumi birtokában (Epist. 1, 10, 49: fanum putre Vacunae). Az imént közölt helynek magyarázói Varro munkái alapján el is mondanak egyet mást az istenasszonyról, a kinek igazi természete nagyon sokoldalu lehetett, mert hol a békének műveivel, hol a háború sikerével hozták kapcsolatba (litare Vacunae = vacuum esse), hol Ceresszel, Venusszal, Dianával, hol viszont Bellonával és Victoriával azonosították. Varro határozottan Victoriával azonosította és minden más magyarázatot elitélt. Erre a sabinus győzelmi istenasszonyra kell vonatkoztatnunk azt az érdekes cultust, melynek szinhelye a cutiliai tónak szigete volt. Magát a cutiliai tavat Italia központjának (umbilicus) tekintették és azt hitték róla, hogy feneketlen (erre és a következőkre nézve lásd Dion. Hal. 1, 15). A tónak egész környékén szent sorompók és rekesztékek vonultak végig, melyek megakadályozták, hogy a be nem avatottak a titokzatos vízhez jussanak. Csak évenkint egyszer szünt meg ez a tilalom, akkor ráléptek a benne levő szigetre, melynek természete az úszó lápokhoz hasonlított, s melyet a szél hol ide hol oda terelt. A szigeten áldozatot mutattak be, aztán ismét egy évig vándorolt az, elhagyatva, lakatlanul. L. Preller, Römische Mythol. 3. Aufl. 1, 114. 418. Pauly-Wissowa. Religion u. Cultus d. Römer, 44. 128. Preller, Ausgewählte Aufsätze, 256 skk. L. M.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
