Rhodus
Rhodus, ‘Ροδος, más néven Ophiusa, Stadia, Asteria, Trinacria, Corymbia st.b, manap Rhodos, sziget Cariával szemben, melytől 18 km.-nyi tengerszoros választja el. A sziget területe 1448 km.2; felülete, bár helyenként sziklás, egészben mégis termékeny, főhegysége az Atabyrium (1240 m.), partviszonyai kedvezők, s azért már korán élénk kereskedelem szinhelye lőn; éghajlata egészséges és barátságos, ókori irók (Plin. 2, 87. Suet. Tib. 11) állítása szerint nem múlik el ott egy nap sem anélkül, hogy a nap sugarai ne aranyoznák be fényükkel a szigetet. Márvány, a krétának egy jobb faja, hajóépítésre alkalmas faanyag, bor, füge, és izletes hal (ελοψ) voltak legnevezetesebb termékei. Az egész sziget Heliusnak volt szentelve, kit leányával Electryonéval együtt különös tiszteletben részesítettek; rajtuk kívűl főkép Zeus Atabyriust, Herculest és Tlepolemust tisztelték. A mythus szerint a sziget legrégibb lakói a Telchines (Τελχινες) Cretából bevándorlott phoeniciaiak voltak, kik már 1200-ban Kr. e. az egész területet, főkép Ialysust és Camirust ellepték s a maguk szokásait s vallását meghonosítva virágzó kereskedést folytattak. Nagyobb jelentőségre azonban a sziget csak a dór bevándorlás óta emelkedett. A dórok 850 körül foglalták el Rhodust, letelepedésüket a Heraclida Tlepolemusszal hozták kapcsolatba s a legfőbb városok: Lindus, Ialysus és Camirus alapítását a trójai háborút megelőző időkbe helyezték. Hom. Il. 2, 653. A dór gyarmatvárosok legtöbbje úgy a közelfekvő szigeteken valamint a szárazföldön is Rhodusból áradt szét s azzal együtt szövetséget, az ú. n. dór hexapolist (Lindus, Ialysus, Camirus, Cos, Cnidus, Halicarnassus) alkották, melynek központjául a Triopiumi (hegyfok Cariában) Apollo temploma szolgált. Hdt. 1, 144. Rhodus kereskedelme, hajózása, fémgazdagsága révén csakhamar virágzásnak indult, coloniái közül a Kr. e. 690-ben Antiphemustól alapított Gela volt a legnevezetesebb (Hdt. 7, 153), de voltak más gyarmatai is a világ minden részében: Rhode Hispaniában, Parthenope, Salapia, Siris, Sybaris Italiában, Soli, Gagae, Corydalla Kis Ázsiában. A szigeten régente a legnagyobb hatalmat az Eratidák (’Ερατιδαι) birták, kiknek családjából való volt Diagoras is. A perzsa háborúk idejében Rhodus az uralkodó párthoz csatlakozott s utóbb az athenaei symmachiának is tagja lőn. Az aristocrata párt 411-ben felülkerekedvén, segítségül hívta a peloponnesusi flottát s így Dorieus, Diagoras fia, kit az athenaeiek elűztek, visszahelyeztetett; ő egyesítette 408-ban a három fennemlített város lakóit az egy Rhodusban, mely a sziget északkeleti részén, jó kikötő mellett, hatalmas erődítményekkel amphitheatrumszerű elhelyezéssel fel is épült. De a democratia és aristocratia közti harczok csakhamar ujból kitörtek (Xen. Hell. 4, 8, 20 skk.), belőlük a democratia került ki győztesen 394-ben s Rh. ismét Athenaehez csatlakozott, de csak rövid időre, mert ennek túlkapásai miatt a szövetséges háború idejében (358–356) végkép elpártolt tőle. A cariai despotáktól gyámolítva egy erős oligarcha párt ragadta magához az uralmat (Demosth. de lib. Rhod.) s a sziget Halicarnassusi urának Idrieusnak adófizetője lőn. Sándor macedoni őrséget helyezett el, de halála után a sziget ismét felszabadult. Az erre következő idő volt Rh., virágzásának kora. Sikerrel védekezik Demetrius Poliorcetes ellen (304-ben Kr. e.), a cariai partokon területfoglalással erősíti hatalmát, s míg a kisázsiai városokat szabadság utáni törekvéseikben gyámolította, az egymás között versenyző nagyhatalmakkal szemben meg tudta őrizni függetlenségét s alapját vetette az első nemzetközi tengeri és hajózási jognak. A 223-ik évben erős földrengés látogatta meg, mely a híres rhodusi colossust is ledöntötte. A sziget nagy tekintélyéről tesz tanuságot, hogy az egyes országok szinte versenyeznek egymással, hogy gazdag ajándékaikkal a város ujjáépülését elősegítsék. Roma szövetségeseként harczolt Antiochus és Prusias ellen; jutalmúl ezért a Caria és Lycia feletti uralmat nyerte. De a rómaiakkal szemben tanusított elbizakodott viselkedése miatt 168-ban ebbeli jogait elvesztette, sőt kereskedelmi tekintetben is érzékeny csorbát szenvedett. Liv. 44, 14. Még rosszabbúl járt a Caesar halála után kiütött polgárháborúk alatt, míg végre Vespasianus minden szabadságától örökre megfosztotta. Suet. Vesp. 8, Nero 7. Tac. ann. 12, 58. Dio Cass. 60, 24. Rhodus területe δημος-okra volt felosztva, melyeken belül vallási és törzsrokonságon alapuló (az attikai phratriákra emlékeztető) kisebb közösségek (κτοιναι) állottak fenn, melyek ismét (az attikai γενη-nek megfelelő) πατραι-ba voltak felosztva. Rh-ban virágzottak a tudományok és művészetek: Aeschines Athenaeből való számüzetése után itt alapított szónoki iskolát, mely még politikai függetlenségének megszüntével is sokáig virágzott (Cic. Brut. 13); ez az iskola az ázsiaira emlékeztető dagályos és pompázó műfajt ápolta. Legkiválóbb képviselői Apollonius Rhodius és Apollonius Molo (l. Apollonius 1 és 5), kit Cicero is hallgatott. Hasonlókép volt szobrászati iskolája is, melyet Chares és Lindus alapítottak s melynek fészke Sicyon vala. A Lavcoon csoport alkotói: Agesander, Polydorus, Athenodorus, továbbá Apollonius és Trallesi Tauriscus, a Farnese-féle bika alkotói is az iskola tagjai voltak. Strab. 14, 652 skk. L. Schneiderwirth, Gesch. der Insel Rhodos (1868). Torr. Rhodes in ancient times (Cambridge, 1885). SZ. ZS.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
