Rhapsodok
Rhapsodok, ραψωδοι, az eposnak v. az epikus jellegű költeményeknek előadói, a kik azonban eleintén (mint ezt az összetet névben foglalt ωδη-ból következtetni lehet) más (tisztán lyrai jellegű) költeményeket is énekeltek, sőt talán elsősorban is ezt tették. Az összetett név másik részét (a homerusi költemények keletkezéséről alkotott «critikai» felfogás alapján) a ραπτειν (varrni) igéből szokás még mindig származtatni; tehát ραπτειν ωδας = előadásban összefűzni a különálló egyes dalokat. Ez a magyarázat azonban (különösen az ujabban oly nagy átalakulást mutató Homerus-felfogást tekintve, l. például Terret, Homère, Paris, 1899) nem valószínű, s így megfelelőbb visszatérni a ραβδος (bot) szóból, helyesebben a ραπιζειν (bottal ütni, pl. a tactust) szóból történő származtatásra, melynek különben sem Hesiodus (fr. 227. ραψαντες αοιδην) sem Pindarus (Nem. 2, 1: ραπτων επεων ταπολλ’…) nem mondanak ellent, ha a ραπιζειν alak mellett pl. egy azonos értelmű ραπτω alakot feltételezünk. Tény mindenesere az, hogy a rh. botot hordtak kezükben előadás alkalmával, s nem hihető (bármily keveset is tudjunk egyébként előadási modorukról), hogy e bot nálok már eredetileg is csupán a nyilvánosság előtt való szereplést (mint a σκηπτρον a nyilvános szónokot) akarta jellemezni (így Christ irodalomtörténetében). Bot használata tánczczal, énekkel kapcsolatban minden kezdetleges népnél előfordul, s a görögök közt is ismerjük pl. a ϑυρσος szerepét Dionysus vallásának művészi megnyilvánulásaiban. A ραψωδος nevet a homerusi költemények nem említik, s a bennök szóba hozott αοιδος-ok nem bottal, hanem ϕορμγξ-al kezükben adják a hősies költeményeket elő (egyik dolog a másikat kizárja!). Homerus hallgatásából persze nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy az ő korában a ραψωδος neve és intézménye egyáltalán ismeretlen lett volna (Christ), Homerus tanuságtételéből csupán azt állapíthatjuk meg, hogy abban az időben a fejedelmi udvarokban és főuri palotákban nem bottánczosok, hanem lantosok végezték a költői szórakoztatás tisztét. Később az utóbbiak helyett az előbbiek lépnek előtérbe, legalább az epikai előadásnál. Mindenekelőtt magukat a homerusi költeményeket veszik fel programmjukba, s a ‘Ομηριδαι név eredetileg valószínűleg a rh. azon különös iskoláját, szervezetét illette meg, a mely az akkori kornak megfelelően genialis alapon és fictiókkal származtatta tovább az előadás czéljából bár lejegyzett, de a nagy közönség szempontjából akkor még csupán meghallgatásra de nem olvasásra szánt homerusi költeményeknek szabad előadását. Ezek a ‘Ομηριδαι tették azután a Kr. e. 8. és 7. századok folyamán a homerusi költeményeket mintegy az egész görög világ előtt általánosan ismertekké, a miként tényleg tudomásunk van arról, hogy efféle rhapsodus-előadások Ios, Rhodus, Cyprus, Creta stb. szigetein, továbbá a szárazföldnek Boeotia, Athenae, Sparta stb. helyein már akkortájt szokásosak voltak (a chiusi Cynaethust névleg is ismerjük, a ki állítólag Kr. e. 500 körül vitte el mint rh. a homerusi költészeket Syracusaebe). Homerus mellett a rh. természetesen mindenkor más költőket is cultiváltak; Hesioduson és más epikusokon kívűl pl. Archilochus költészete is rh. által adatott elő egy különös παρακαταλογη-nek nevezett előadási modorban, mely mintegy középső helyen állott az ének és az egyszerű recitatio között. Idővel a rh. előadásai is az államilag szervezett agonok keretei közt az államilag szervezett agonok keretei közt tartattak meg (pl. az athenaei Panathenaea alkalmával) más zenei és költői versenyekhez hasonlóan. A rh.-nak egyéni minősége, s ettől függő társadalmi becslése Xen. (Mem. 4, 2, 10) szerint a Kr. e. 4. század elején már erősen hanyatlóban volt (τους γαρ τοι ραψωδους οιδα τα μεν επη ακριβουντας, αυτους δε πανυ ηλιϑιους οντας). H. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
