Jovianus
Jovianus, Flavius, római császár, egy magasabb rangú, derék tiszt, Varronianus comes fia, született Singiduumban (m. Belgrád). Atyja példájára katona, majd tiszt lett a domestici testőrgárdában és Kr. előtt 363 junius 72-én Julianus halála után császárrá kiáltották ki. Amm. Marc. 25, 5, 1 sk. Eutr. 10, 9. Valószínű, hogy atyja érmeire való tekintetből választották fejedelemmé és azért is, mert J. búzgó keresztény volt. Szellemi tehetségei középszerűek voltak,de óriási testalkatával sokaknak imponált. Trónralépése után abbahagyta a Julianus által megkezdett előnyomulást a Tigris felé, és Shapur perzsa királylyal sietve békét kötött, melynek értelmében Nisibis és Singara városáról valamint környékükről le kellett mondania. Az armenia s az Euphrates melléke fölött gyakorolt fenhatóságnak ezzel vége volt. Amm. Marc. 25, 6. sk. A keresztények üldözésének véget vetett és az arianusok és katholikusok közötti vitában ez utóbbiaknak kedvezett; máskülönben kimélettel viseltetett a pogányok iránt. Elhalt váratlanul 33 éves korában Dadastanában 364-ben; valószínű, hogy a lealázó perzsa béke megkötése által hiúságukban megsértett katonái ölték meg. Amm. Marc. 25, 10, 13. V. ö. Schiller Hermann, Gesch. der römischen Kaiserzeit, 2, 2, 344 sk. l. M. L.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
