Janus.
Janus. – 1. Eredeti italiai isten, kihez hasonló a görögök istenei között nincsen; azonban a régi rómaiak sem tudták határozottan, hogy minek az istene tulajdonkép; úgy imádkoztak hozzá, mint a legrégibb, legszentebb és legjelentőségesebb istenhez. Romában a király, később a rex sacrorum áldozott neki. Minden áldozásnál J. kapta az első ajándékot, s minden imánál az ő nevét szólították először, még Juppiternél is előbb. Lehetséges, hogy eredetileg a világosság és a nap istene volt, a mennyiben neve is arra mutat, hogy Diana istennő férfipárja (Dianus); azt regélte róla, hogy reggel ő nyitja meg az ég kapuit, s bezárja, mikor este hazatér. Később minden kimenet és bejárás istene lett, neki volt szentelve minden kapu és ajtó. Romában minden kapu és fedett átjáró az ő nevére emlékeztetett; az előbbinek janua volt a neve, míg az átjárónál az utczát átszelő íveknek janus nevet adtak, a mivel talán az ég boltozatára czéloztak. Sok ilyen átjáró és kapu volt neki szentelve, különösen a piaczon, élénkebb utczákon és keresztutakon, s J. képe diszítette őket. Ilyen, két kapuval ellátott kettős boltozat volt J. temploma. Rendszerint kapusnak ábrázolták, kulcscsal és pálczával a kezében (J. claviger, clusius, patulcius), kettős fejét szakál körítette, s két arcza ellentétes irányba nézett (J. geminus, biceps, bigrons; négy irányban is: quadrifrons, Serv. Aen. 7, 607). – Szintúgy a kezdet istene J. az időpontot tekintve is; ennélfogva reggel úgy üdvözölték, mint a napkelte istenét (pater Matutinus, Hor. sat. 2, 6, 20); minden hónap elseje az ő szent napja (Calendae), ép úgy mint Junóé, s az év első hónapja (Januarius) tőle kapta nevét. Calendae napján 12 oltáron áldoztak neki; főünnepe azonban januarius elseje, különösen Kr. e. 153-tól kezdve, mikor ez lett az év kezdete. Ekkor buzgón fohászkodtak hozzá, mint a jó kezdet istenéhez; lisztből készült kalácsot (janual) tettek oltárára; e napon kerültek minden veszekedést, s csak a legszükségesebb munkát végezték, hogy az év mindennapi dolgainak szerencsés legyen a kezdete; édességekkel ajándékozták meg egymást és kölcsönösen jót kivántak egymásnak. Az ujonnan megválasztott két consul, a többi hivatalnokok, senatorok és lovagok fölmentek e napon a Capitoliumra, hogy imádkozzanak az állam jólétéért, s fehér marhát áldoztak Juppiternek. – Minden szerves életet, tehát az emberét is J.-tól származtatták, innen egyik jelzője consivius; ő fakaszt minden forrást, patakot és folyót. Ezért volt ő Juturnának, a források istenének férje, s Fontusnak, a forrás szellemének atyja. – Mint a közlekedésnek, tehát a kereskedésnek istene, nemcsak a szárazon hanem a tengeren is hatalmas; azt regélték róla, hogy ő Venilia tengeri istennő férje, s a hajóépítés feltalálója. Ezért látható a római as egyik oldalán Janus kettős arcza. (489. á., kettős Janus fej római érmen), másikon pedig egy hajó. – Hatalma békére és háborúra egyaránt kiterjed, s e tulajdonságáért épített neki Numa a régi forum közelében egy templomot. Ha háborút izentek, a consul kinyította a templom kettős kapuját, s felszólíottta a fegyverfogható ifjuságot, hogy lépjen át vele rajta. Verg. A. 7, 601 sk. Míg a háború tartott, a kapu nyitva maradt; béke idejére becsukták. Liv. 1, 19. De Romában a város alapításától Krisztus születéséig csak négyszer zárhatták be Janus Quirinus kapuját, ebből is két eset már Augustus idejére esik. – Azt is regélték J.-ról, hogy ő volt az aranykorszakban az ország első királya, ki a Tiberis jobb partján a Janiculumon lakott; népe közt elterjesztette az istenek tiszteletét s barátságosan befogadta Saturnust. Későbbi időben úgy ábrázolták, hogy kettős arcza közül az egyik szakáltalan ifjú, a másik szakállas férfiú; kulcs és pálcza helyett jobb keze ujjaival 300-at (CCC) mutat, a másikkal az év többi (LXV) napját. Plin. 34, 33. J.-ra vonatkozólag l. Ov. fast. 1, 63 sk. – 2. Mint szó jelöl boltozatosan fedett átjárót egyik utczából a másikba, különösen pedig olyan átjárót, a minők a forumot környező oszlopcsarnokok között voltak. Ilyen főleg három nevezetes: J. summus, imus (Hor. sat. 2, 3, 18. epist. 1, 1, 54) és medius; ezek körül voltak a kereskedők, pénzváltók és könyvtárosok boltjai. Ilyen átjárókat később másutt is csináltak. Livius (41, 32) említi, hogy Flaccus censor Kr. e. 175-ben Sinuessában is épített három ilyen J.-t. A fényűzés korában ez átjárókat természetesen drága márványból építették és gazdag szobordíszszel látták el. G. J.
489. Janus (éremkép).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
