Isidorus
Isidorus, Carthago novában született, 600-ban bátyját Leandert követte a hispalisi (Sevilla) püspöki székben. 636-ban aprilis 4-én halt meg. Csodálatra méltó olvasottságú s gyűjtögető férfiú. Részint régibb compendiumok, pl. Suetonius pratái után, részint önálló egész könyvtárt kitevő könyvek kivonata alapján megírta etymologiarum ll. XX. cz. művét, a mely gyakran furcsa szómagyarázatok révén a szabadművészeteket, orvos- és jogtudományt, időszámítást, liturgiát, theologiát, a nyelveket és népeket, az embert s az állatokat, az eget és a földet, a lakóhelyeket s földeket, köveket s érczeket, a háborút s a játékokat a hajóépítést, a mesterségeket, a ruházatot és eszközöket tárgyalja. Hasonló a differentiarum ll.II, synonyma, de natura rerum, de ecclesiasticis officiis ll. II czélja. A theologiai munkákon kívül, minők de fide catholica contra Judaeos ll. II, sententiarum ll. III stb. szerkesztett egy rövid chronicont s megírta a hsitoria de regibus Gothorum, Vandaloru met Suevorumot, és kipótolta a Hieronymus-gennadius féle de viris illustribust 23 czikkel, a miben Ildefonsus toletumi püspök (†677) lett követője. – Irodalom: Opera ed. Arevalus, Romae, 1797–1803. Migne, Patorl. Lat. 81–84. De natura rerum ed. G. Becker, Belrin, 1857. Hertzberg, die Historien unddie Chroniken des I. von Sevilla, Göttingen, 1874. B. F.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
